Szép emlékek a sitkei rocfesztiválról - fotókkal

Jóllehet, az augusztus végén, szeptember elején beköszöntött tél már rég elmosta utolsó halvány nyomait is, mégiscsak most számolunk be a 21. sitkei rockfesztiválról. Nem a digitális fényképek előhívása tartott ilyen sokáig. Nem is arról van szó, hogy eddig érleltem volna a mondandómat, elkerülendő az elhamarkodott véleménynyilvánítást. Mondjuk inkább, hogy a koraőszi időbe próbálok csempészni egy kis augusztus végi napfényt az emlékezés ilyetén időzítésével...

Jómagam idén látogattam először a barátságos kis vasi település egyik legfontosabb éves rendezvényére, amely két évtizedre visszanyúló történelmével országos hírnevet szerzett a helynek. Most viszont már sajnálom, hogy a korábbi években az előzetes tervezgetés dacára kihagytam a hagyományosan augusztus utolsó szombatján megrendezésre kerülő kápolnadombi pikniket. Így aztán ahhoz az „urbánfesztivállátogató” kisebbséghez tartoztam, aki felkészületlenül érkezett a helyszínre. Hűtőtáska és kempingszék nélkül. De még csak egy pokróc sem volt nálam.

Pedig e kellékek nagyon sokat dobhattak volna a komfort-érzésemen. Mindamellett, hogy cseppet sem gátolták volna, hogy a leginkább kívánatos pillanatokban a színpad előtti tömeget gyarapítsam és ne a fűben (pokrócon) fekve kortyolgassam a sörömet. Amelynek ára egyébként szintén mutatta, hogy ennek a fesztiválnak bizony már rangja van. Méginkább így volt ez a lángossal, amelynek csupán egyéb paraméterei, úgyis mint minősége és gazdagsága maradt el messze a hasonszőrű szabadtéri rendezvényeken tapasztaltaktól. A kihelyezett 7 db Toi-Toi alkalmatosság pedig mintha arra utalt volna, hogy lényegesen szerényebb nézősereggel számoltak a rendezők.

Az égiek kegyesek voltak

Annak külön örülhettünk, hogy az égiek kegyesek voltak hozzánk és eső nem áztatta Sitkét a hétvégén. Mert bizony csak traktorral lehetett volna kivonszolni autónkat arról a mezőről, amelyet ideiglenesen parkolóként jelöltek ki és ahová betereltek minket érkezésünkkor. Persze félek tőle, hogy az 500 Ft terelési díj, amit fizetnünk kellett, a traktoros mutatvány költségeit már nem fedezte volna. De akkor mire fizettük? Félek, hogy nem a kápolna további szépítésére...

De ha már a kápolnánál tartunk, meg kell mondani, megértem Fecót, hogy majd húsz évvel ezelőtt úgy döntött, mindent megtesz annak megmentésére. Az évről évre mögötte/mellette felsorakozó zenész- (és nem zenész) társakkal együtt remek munkát végeztek, amely évszázadokkal növeli a templom és környezete élettartamát, az eljövendő generációinak örömére. Most már nagyon szép állapotban van a kápolna, érdemes a megtekintésre az év bármely időszakában, nem csupán ezen a fesztiváli hétvégén.

A színpadon a teljesség jegyében idén 7+1 zenekart láthatott/hallhatott a publikum azon – erős kisebbségben lévő – része, akik kora délutántól a késő éjszakába nyúlóan nyomon követték az eseményeket. Az első szekcióban annak ellenére csekély számú közönség előtt játszott a Morality az Athran és a B.A.D. formáció, hogy ezúttal ők képviselték a helyi erőket (remélem nem sértem meg Őket, ha nem vélem köztudottnak, ezért elmondom, hogy előbbi tapolcai, utóbbi kettő sárvári zenekar). Talán az egész hétvége látogatottsága is éppen azért maradt el a várakozásoktól az impozáns „fő műsorszám” ellenére, mert a korábbi évek hagyományaival szakítva ezúttal a környék legnagyobb húzónevének számító Lord hiányzott a fellépők listájáról (és nem csak onnan).

Mindhalálig rock and roll

[2007.10.03.]