Copy Con a nép hangján szól hozzánk

A Szolnok City után végre megjelent a hazai raggamuffin nagymesterének, Copy Connak a második lemeze, A Nép Hangja címmel. A fiatal MC-nek sikerült egy igazi, magyaros ízű dancehall/reggae anyagot összehozni.

Nem panaszkodhatnak a magyar reggae rajongók, hiszen a 2007-es év végén egymás után jelentek meg a jamaikai stílus hazai képviselőinek soron következő lemezei. Kaptunk új Ladánybenét, Irie Maffiát, és új albummal jelentkezett a PASO és Copy Con is.

Tényfeltárás Copy Con módra

A zenei alapok között - a saját szerzemények mellett - számos ismert reggae és dancehall riddimet fedezhetünk fel (melyeket Copy saját riddim bandje, a Freedom Fighters játszott újra fel). A dalok túlnyomó része új szerzemény, de néhány régebbi, újragondolt szám is felkerült a szolnoki MC új lemezére.

Aki már eddig is ismerte a magyar raggakirály hangját, az nem lepődik meg, hogy mennyire változatosan tud énekelni Copy Con: néhol azt érezhetjük, hogy legalább 3-4 vendég mc szerepel egyszerre.

Vesszen Babylon!

A Nép Hangjáról nem hiányoznak - az ebben a stílusban szinte kötelező - pozitív üzenetek, a marihuána-legalizációs témák (Akarom) és a tipikus nyári slágerek sem (Tordas, Nyár, Rázd meg Baby). Ám a könnyed témák mellett helyet kaptak komolyabb dolgokról szóló dalok is. Copy Con igyekszik politikamentesen szólni az aktuálpolitikai kérdésekről és a társadalmat érintő komoly problémákról (More Fire, Babylon), egy dal erejéig még a miniszterelnököt is megszólítja (Mr. President).

Néhol beletörődik a megváltoztathatatlanba (Így jó minden), míg máshol hisz abban, hogy megváltozhatnak a dolgok (Holnap). Erre utalhat az is, hogy a lemez első 2/3-a keményebb hangvételű, tele energiával, a végére pedig a dubos (Dögölj meg Babylon, Sunshine, 1 Kicsit) és egy lírai szerzemény került (Lapulok).

A trackek átlagban 3 percesek (nyilván nem a "rádióbarátság" miatt), ezért nincsenek fölösleges ismétlések, nincs erőlködés: a dalokból éppen annyit hoz ki, amennyit ki lehet.

A felháborodást érzékelteti - az előző lemezhez képest - a gyakori káromkodás is: még a líraibb számokban is felbukkan egy-egy "bazdmeg". De nincs ezzel sem baj: ahol lángok, meg igazságtalanság van, ott bizony előfordul egy-két keményebb szó is. A nép hangja már csak ilyen.

Egy energikus, táncolható lemezt kapunk a pénzünkért, ami mondanivalóban sem szűkölködik. Elsősorban a stílus kedvelőinek ajánlom, de annak is megér egy próbát, aki csak most ismerkedik a raggával. Majdnemcsak kötelező lemez.

-nagyM-

[2008.03.06.]