Török Ádám 60/40: A születésnapi turné folytatódik

A minap az Old Man’s Music Pubban megismétlődött a januári jubileumi, PECSA-i koncert - igaz, kicsit rövidített változatban. A régi nemzetközi harcostárs, Tom Beck dobos és a csodálatos angol gitárvirtuóz, Paul Camileri távolléte miatt igaz, hogy pár blues-zal kevesebb lett, de az élmény csak nőtt!

Bizony Ádám a jófajta rosé mellett betöltötte a 60-at is, hűséges - a műfaj hazai nagyságaival 8 főre kiegészült - kisegyüttese, a MINI, pedig immár 40. éve alakult. Történelem a javából!

Ezt a páratlan eseményt muszáj megünnepelni! A teltházas, Petőfi Csarnokban tartott koncert után adta is magát a helyzet és méltán jelentkezett az igény, hogy országos turné kerekedjen a sokszínű közönség legnagyobb megelégedésére.

Első dalként - mintegy megalapozva a kellő hangulatot és tisztelegve a legendás, hazai bluesrock fellegvár előtt - a Bem Rockpart 6 hangzott fel a Mini alapfelállásával, Ádám és Tacskó őrjítő szólóival.

Kellemes meglepetés

Aztán jött, látott és ismét győzött Ádám nagyobbik - nem a „verekedős” - fia Péter a Körbezárt a dzsungellel, a frissített szövegű Álomkocsmával, előrevetítve a XXI. szd-ot és tisztelegve az egykori neves pályatársak, példaképek előtt és itt kiemelném Fülest, a Mini és RABB korábbi kitűnő mélygitárosát, a miskolci Legiteam szólistáját, szerzőjét. Az Apák és fiúk igazi, kellemes meglepetés volt. Még az ősidőkben komponálta Török bácsi édesapja emlékének adózva. Tátrai szólójával lett ismert a dal a régi Minis, később Tandemes időkből, de így, hogy Ádámra és fiára épült fel a mű, valami egészen új megvilágításba került e szerzemény, gyönyörű, érzésből jövő lágy fuvola/gitár és zongora futamokkal. Meghatódtunk.

Mohai Tomi és Muck Feri csatlakozásával fokozódott a fokozhatatlan és előjöttek a kissé átfésült RABB nóták (mert, ahogy a menedzserek szokták mondani: egy dolog állandó, a változás), mint például a Sziget 96 blues Moha fantasztikus, funky beütésű játékával, a Hihetetlenül nagy F Mucki virtuózitásával, Török bácsi letisztult, konkrét szövegvilágával, és a Hideg-melegszendvics, illetve a Nekünk csak ennyi kell (hogy 3,60 legyen a kenyér + a tej..).

A korhadni és léket kapni képtelen Gőzhajóban Németh Karcsi ejtette ámulatba kitudja már hányadszor a Fender hangzást és jazzrockot kedvelő T. és K. egybegyűlteket, hogy katarzisban záruljon az első félidő.

A második félidő

A beígért, szokatlanul rövid szünet után zajlottak tovább az események, hiszen a 2 órába valahogy bele kellett sűríteni a PECSA-i programot. Jött az ugyancsak legendás Závodi Művész Úr és Kicsi Misi (a hegyről, aki beveri egyből, ahogy hallhattuk) elmaradhatatlan szájherflijeivel: Hívj fel, Lusta blues, majd a rajongók közt csak himnuszként emlegetett Vissza a városba opusz következett Zacskó bácsi olyan szépívű szólójával, hogy arra már tényleg nehéz megfelelő jelzőket találni!

A buli igazi Jam sessionnel (magyarul: lekvár szekció) ért véget, mindenki a színpadra lépett, pontosabban szorongott: fújt, ütött, pengetett és lehet, hogy a zenészi tumultusnak is köszönhetően, igen szépen préselődtek a hangok a nézőtér irányába: 60/40 és Jó gitár.

Aki kedvet érez és ideje engedi, vagy ezeknek ellenkezője esne meg, feltétlenül menjen el e fúziós, blues showra, ki tudja mikor lesz legközelebb ilyen szerencsénk, hogy ennyi csodálatos, improvizatív és lelkes zenészt lássunk együtt, egy kupacban. Köszönjük!!!

– Laci funsir –

[2008.02.29.]