Viva la Senorita: Erőteljes, de egyszerű a Skafunderz

A Skafunderz együttes az év elején jelenttette meg legújabb lemezét Viva La Senorita címmel. Meghallgattuk, de ahelyett, hogy éjjel-nappal ezt hallgatnánk, inkább koncertre mennénk.

A 2001-ben alakult debreceni csapat a kezdetekben még punkban utazott, de az egyre gyarapodó tagság más irányba vitte el a bandát: így lett a deszkás punkból ska, a név nélküli zenekarból pedig a Skafunderz.

Az immáron 5 éve aktívan zenélő/koncertező zenekar már a harmadik lemezénél tart (2004 - Skafunderz, 2005- A Rém), igaz a Viva la Senorita az első nem szerzői kiadásuk. Meg is látszik a kivitelezésen: igényes borító, szép rajzok, korrekt körítés. Első pillanatban megtetszik a lemez, de a tartalom már nem ennyire meggyőző.

Amit a borító és az előítéleteim szerint vártam: vicces, laza szövegek, erőteljes, de egyszerű zene, amire koncerten lehet taposni a földet, otthon hallgatva pedig ütemesen bólogatni. A zene - ha nem is maradéktalanul - beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a punk egyszerűségén kicsit túllépve változatosak az alapok, jók a váltások és energikusak a számok. A fúvósok is pontosak, szépen és határozottan szólnak. Az eddig megszokott gitárok viszont kicsit elbújnak, a háttérbe szorulnak, míg inkább a fúvósokon és a szövegen van a hangsúly.

A szövegek elbírtak volna még több iróniát és humort. Itt kivételként említem meg a Kocsmaszökevény és Fortunára várok című szerzeményeket. A tipikus ska nóták mellett felüdülés az egyetlen reggae dal, a Wake Up és a folkos beütésű Citrusfa (ez két változatban is szerepel a lemezen).

Persze amikor egy koncerten ész nélkül tapossuk a földet a Skafunderz zenejére, akkor nem az lesz a legnagyobb gondunk, hogy milyenek a szövegek, hanem maximum az, hogy ugrálás közben hogyan igyuk meg így a sörünket. A lemez lényege úgyis csak koncerten érthető meg: buli és tánc.

-nagyM-

[2008.03.31.]