A Linkin Park Brno-ban is bizonyított

Ritecz Tímea és Herold Eszter nagy Linkin Park-rajongók nemrég Brnoban jártak a világsztárcsapat fellépésén. Íme beszámolójuk.

A brnoi Velodromban egy fantasztikus Linkin Park koncertben volt részünk. Számomra ez azért is volt nagy jelentőségű, mert immár 7 éve azon vagyok, hogy végre eljussak egy fellépésükre.

Kissé feszülten vágtunk neki az utazásnak, mivel a svájci és a stockholmi koncertet lemondták a gitáros Brad Delson betegsége miatt. A brno-i közönségnek azonban nem okoztak csalódást. Sőt Herold Eszter (Heroldina), aki nem ismerte eddig zene munkásságukat pozitívan csalódott ebben a műfajban.

A hét órakor színpadra lépő előzenekar a londoni Enter Shikari is már jól megalapozta az este hangulatát. Bár számomra elég egyedi zenét játszottak, kicsit más jellegűt, mint a Linkin Park. Emellett biztos nem egyszerű feladat egy híresebb zenekar előtt zenélni, hisz itt is érezhető volt, hogy mindenki alig várja, hogy az est főszereplője következzen. Viszont a hardcore és punk keveredése egy kis trance-vel fűszerezve egy magával ragadó zenét eredményezett. Őrült fél órában volt részünk. Távozásuk után azonban kissé megváltozott a színpadkép.

Hipergyors hangosítók

A hipergyorsasággal dolgozó hangosítók pillanatok alatt eltüntették a széttört kis dobot és előkerült Rob új LP szimbólummal ellátott dobfelszerelése, Mr Hahn DJ pultja, Mike festett gitárjai és a tipikus "fémdobozok", melyeken Chester szokott tombolni.

A Linkin Park jól megvárakoztatott minket. Viszont ez az idő elég volt arra, hogy benyomoljunk ez első sorba, ami nem volt egyszerű tekintve a kb. 5000 fős tömeget. Emellett elég vegyes korosztály volt jelen. A kűzdőtéren a 20 év alatti, fiatalabb generáció képviseltette magát. Bár sokszor nehéz eldönteni ki hány éves. A várva várt banda kb. fél 9-kor nekilátott a zúzásnak...

A közönség - velem együtt - még csak a színpad szélén pillantotta meg őket és már akkor üdvrivalgásban tört ki és nekiláttak skandálni az együttes nevét.

Joe, LP egyik tagja még az előzenekar fellépése előtt felment a Velodrom tetejére és nekiállt fényképezni a tömeget, akkor is mindenki sikítozott főleg, amikor színpadra lépésükkor elkezdődött a "One step Closer", ami a legelső kislemezük volt még 2001-ben. De ez a hangulat csak tovább fokozódott és nagyon erősen nyomott a tömeg.

21 szám, 2 óra tömör gyönyör

Ez az amit kaptunk tőlük. Igazából ez a koncert nem tartozott a legnagyobbak közé mégis érezhető volt, hogy mindent beleadtak és tulajdonképpen minden Linkin Parkos mozdulat, üvöltés jelen volt a színpadon.

A szetlista a következő volt: 1. One step closer / 2. Lying from you / 3. Somewhere I belong / 4. No more sorrow / 5. Papercut / 6. Points of authority / 7. Reading my eyes / 8. Wake 2.0 / 9. Given up / 10. From the inside / 11. Leave out all the rest / 12. Numb / 13. The little things give you away / 14. Breaking the habit / 15. Shadow of the day / 16. Crawling / 17. In the end / 18. Bleed it out / 19. Pushing me away ( zongorás verzió ) / 20. What I've done / 21. Faint.

Azt hiszem úgy a "No more sorrow"-nál már tetőpontjára hágott a hangulat és mindenki felfogta, hogy valóban egy Linkin Park koncerten tombol. Ez a szám egyébként Heroldina számára is ismert volt. Igaz nem ezaz a szám, amivel jól lehetne jellemezni őket.

Igazából az új album megosztotta rajongókat, viszont a "No more sorrow" egy kicsit visszatérés a gyökeresekhez, de ha Mike rappelne benne az lenne az igazi. Azért szerintem itt is igyekeztek arra figyelni, hogy megfelelő arányba legyenek jelen mindhárom albumról a számok. Sőt a Crawlingnál kicsit belecsempészték a Reanimation intróját. Ami viszont igazán tetszett az a "My December" helyére kerülő "Pushing me away", ami eredetileg egy pörgősebb szám, ebben a verzióban viszont nagyon jól hallható Chester -szerintem- gyönyörű hangja, aki azért az üvöltéseket sem hanyagolta, amik néha kicsit ijesztőek voltak. Nagyon durva hangja van. Mindez persze jó értelemben. Ez is az erősségeihez tartozik.

Kicsit félelmetes volt

A "Given up" vagy a "Faint" erre nagyon jó példák még. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én mindig elhűlve hallgatom, hogy Chazy milyen mély és magas hangokat tud kiadni és hogy milyen hosszan kitudja ezeket tartani. Erre születni kell, meg sokat gyakorolni. Mint már ezt megszokhattuk a "Faint"-el zártak, ami viszont egy kicsit eltérő volt az a "Bleed it out" vége, ahol Rob a szokásosnál is hosszabb és dallamosabb dobszólót nyomott le, Chester pedig megénekeltette a tömeget. 

Érezhető volt hogy jelen vannak és nem "máshol". Egy valami viszont hiányzott. Sokszor leszoktak jönni a közönséghez és lepacsiznak, énekelnek velük, ez viszont most nem történt meg, ami az elég magas színpadnak is betudható.

A műsorban az 5. szám környékén a tömeg szó szerint magával ragadott és kisodródtam. Viszont ez azért pozitív, mert ezáltal egy másik nézőpontból pillanthattam meg a rajongók ezreit és hallhattam, ahogy morajlik a nép. Kicsit félelmetes volt. Hatalmas energia szabadult fel. Szerintem csak kevés ember nem énekelt.

Én is végigénekeltem, üvöltöttem az egészet a végére már alig volt hangom. Erre szükség van ahhoz, hogy igazán átjöjjön az a tipikus koncert feeling. Sajnos azonban volt pár passzív ember még ott elől is, aki kihagyta az ugrálást.

Eufória, adrenalin, lüktetés. Körülbelül ezek hatottak rám a koncerten. Mindenkinek ajánlom, mert nagyon jó dolog még ha összetaposnak és elég erőteljesen leizzadsz is. Utána elég nehezen tudták volna letörölni a mosolyt az arcomról. 

Erről jut eszembe még nem is említettem, hogy szereztem egy "Music For Relief"-es kendőt. A srácok a zenélés mellett elég aktívan részt vesznek a korunkat érintő problémák megoldásában is, mint a globális felmelegedés, illetve az ebből fakadó természeti katasztrófák. Ezért 2005-ben létrehozták a Music For Relief alapítványt a Vöröskereszttel eggyüttműködve és nagyszabású gyűjtésbe kezdtek a rászorulók segítésére.

Bejött a rap

A koncerten is felcsendülő "What I've done" illetve a "Shadow of the day" című számaik és a hozzájuk készült klippek is ezt tükrözik. Bár nekem ebben a témában a "The little things give you away" című dal tetszik a legjobban, amihez ugyan klip nem készült, de a koncerten hozták a formájukat és ebből a lassú és szomorú számból olyan műsort varázsoltak, ami nem letörte a közönséget, hanem inkább mégjobban feltüzelte. Persze az ezt követő "Breaking the habbit"-et azt hiszem még nem múlja felül.

Heroldinának inkább a rappelős részek tetszettek a legjobban. Ő inkább Mike párti. Ebből a szempontból az újonnan előkerült "Reading my eyes" a legjobb példa. Ez egy eredeti demó volt, amikor még XERO néven futottak '97 vagy '98 környékén. De szerintem is megérte előszedni. Ha tényleg Mike részei tetszettek neki a legjobban ,akkor például a "Lying from you", a "Somwhere I belong",a "Papercut", vagy az "In the end" nyerték el a tetszését leginkább. Emellett Chester is néhány számnál beszállt a rappelős részekbe. Tudom álandóan őt emlegetem de hát mit tegyek ha ő a kedvencem bár ezzel biztos sokan eggyet értenek. Kivéve, aki nem.

Persze nem szabad elfelejteni hogy a Linkin Park mégis csak egy banda. Mindegyik tagra szükség van, ahhoz, hogy egy ilyen jó koncertet összehozzanak és innen szeretnék gratulálni mind az Enter Shikari, mind pedig a Linkin Park előadásához, mert szerintem, aki ott volt még nagyon sokáig emlegetni fogja.

Remélhetőleg Magyarországon, mert már igencsak megérett egy pesti koncert. Mindenesetre aki kételkedne abban, hogy ez már nem ugyanaz a Linkin Park, akiket néhány évvel ezelőtt megismerhettünk, azoknak üzenem, hogy ez a koncert bizonyítja, hogy igenis ugyanazok. Mint mindenki ők is változnak mind személyiségben, mind zeneileg. Újításokra mindig is szükség volt és lesz is, mert ezáltal szélesebb sávok nyílnak meg előttünk és megismerhetjük őket több oldalról is.

- Ritecz Tímea és Herold Eszter-

[2008.07.06.]