Elveszett országúton a Bon Jovival

Krenyiczky Ervin, a Freezbee gitárosa nemrég Ebreichsdorf (Ausztria) Magna Racino-n tartott Bon Jovi koncerten járt. A zenész közel 20 éve követi figyelemmel a zenekart, nagy rajongója a csapatnak, kedvenc gitárosa Richie Sambora, így inkább élményeit osztja meg ezen anyagban az olvasókkal, mint keresné a „rést a pajzson”.

A banda 1993-ban az MTK pályán adott először nálunk koncertet. Az akkori Magyarországon ez tényleg akkora élmény volt, mintha 2 és fél órára ideköltözött volna Amerika! Wanted dead or alive a Hungária körút szomszédságában. Még most is hihetetlen, ha belegondolok. 1996-ban a Hajógyári-szigeten az akkori világkörüli turnéról éppen hazafelé tartó Bon Jovival találkoztunk, lényegesebb kisebb nézőszám mellett, mint azt a rendezvény megkívánta volna. Nem tudni, hogy ez volt-e az oka, de azóta elkerülnek minket.

Nem vagyok egyedül

Mielőtt aggódnánk a Bon Jovi népszerűsége miatt, mindenképpen meg kell említenem, hogy ha nem csal az emlékezetem, 2-3 évente megdöbbentő színpadi technikával, hatalmas nézőszámmal koncertezik körbe a világot és eljutnak minden alkalommal a szomszédos Ausztriáig. Mint akkor, most is nagyon sok magyar hangot hallottam, van magyar Bon Jovi fórum, ami azért megerősítette bennem, hogy nem vagyok egyedül a rajongásommal.

Még mielőtt kitérnék magára a koncertre, meg kell említenem az elején az osztrák szervezést. A Bon Jovinak Ausztriában mindig keresnek egy olyan helyszínt, ahol a nézőszám nem okozhat gondot. Teljesen mindegy, ha véletlenül kétszer annyian érkeznek. Ez így volt 2000-ben az A1 Ring-en is, ahol példaértékű volt a lebonyolítás, a körülmények, útba igazító közlekedési táblák Bon Jovi Koncert felirattal, Bon Jovi mellényes rendőrök stb.

Az idén is láttunk ilyen táblákat, de mintha a foci EB előtti napokban elhagyta volna a szerencséjük az osztrák szervezőket. Napok óta viharos esőzések, ezáltal a Bécsből 20 perces út autóval majdnem 4 óra volt. Állítólag elszámolták magukat a szervezők és többszöröse érkezett a becsült autómennyiségnek, így mi is a koncert után 4 órával „szabadultunk”. Oda és vissza is 1 db, azaz EGY sávon lehetett közlekedni.

Az MTI szerint több mint 60 000-en voltak kíváncsiak a Bon Jovi-ra!

Na de a koncert!

Az említett káosz miatt a vendégzenekar ismeretlen maradt számomra, de „parkoláskor” még hallani lehetett belőlük valamit. Jól szóltak és illettek a Bon Jovi elé, szerintem. Itthon nem látott méretű színpad, hozzá kicsit kisebb hangerő, este 9 óra, hatalmas lelkes tömeg és felcsendült a Lost Highway.

A csapat kiegészülve az „állandó” basszusgitáros Hugh McDonalddal, Lorenzával a hegedűs-vokalista lánnyal, és Boby Bandiera kiegészítő gitárossal. Remélem Bon Jovit nem szükséges felsorolnom.

Természetesen a „negyedszázados” zenekar nem egy nosztalgikus show-val járja a világot, nem egy, a múltat idézgető, elfáradt csapat, akik ideiglenes pénzügyi nehézségeiket oldják meg turnéikkal, hanem egy ma is népszerű és aktuális zenekar. Ahogy láttam, a közönség átlagos életkora megegyezik bármelyik mai zenekar rajongótáborával, kiegészülve a családos „cool arcokkal”, az állandóan söröző és jókedvű osztrák „metal-arcokkal”.

A dalok tekintetében szerintem mindenki megkapta, amit elvárt: It’s my life, Bad name, Born to be my baby, Keep the Faith, és az elmúlt 25 év számtalan slágere kiegészülve feldolgozásokkal.

A szokásoshoz képest Jon az elején kevesebbet beszélt, de jókedvűnek tűnt és folyamatosan a kedvében járt a közönségnek. Nagyon jól énekelt aznap este és szerintem bármelyikünk feladná fizikailag azt a tempót, ahogy Jon „örül nekünk”. Richie is „helyrejönni” látszik az elmúlt évek magánéleti válságaiból, már nem látszik semmi a bajokból és végig olyan volt, amilyennek szeretjük.

A turnén - hogy mindenki élvezhesse az önálló énektudását - elénekli szinte minden alkalommal - itt is - az 1988-as I’ll be there for you-t! Aki ismeri Richie szólóalbumait, az tudja mire gondolok amikor azt írom, hogy Richie egy igazi énekes. Persze vokálban mindig ott van David Bryan billentyűssel együtt, hiszen ettől szólnak úgy, ahogy szólnak a slágereik! Tico Torres nekem a mosolygós, örök rockdobos, szeretem a játékát, ma is olyan volt, mint mindig!

Felerősödtek a country-ritmusok

Az új albumról számomra a csúcspont a ’We got it going on’ volt. Minden dal a mai divatnak megfelelően komplex, élő klip-szerű látvánnyal, és Magyarországon nem sokat látott mozgatott, mobil látványelemekkel voltak élvezhetőek. Talán az Arénás Paul Mc Cartney volt ilyen, csak Bon Jovinál nagyobbak voltak a méretek.

Az új album felerősítette a country hangzást a csapat új dalaiban és jól vegyült a régi dalokban is, bennük kicsit mindig ott volt a country és számomra ez nem okozott meglepetést. Bár annyira volt a zeneipartól méltányos az, hogy a Bon Jovi a legutóbbi albumával lett csak country kategóriában Grammy-díjas, mint ahogy Mel Gibson rendezőként Oscar-os.

A Magna Racino-s koncert is bebizonyította, hogy a Bon Jovi már rég feliratkozott a legnagyobbak közé, hatalmas rajongótáborral rendelkezik az egész világon. Hatalmas tömegeket mozgat meg, ha van új albuma, ha nincs, ha szerepel a slágerlistákon, ha nem, ha játszik itthon, ha nem!

-Krenyiczky Ervin-

[2008.06.24.]