Mindörökké rock: NovaRockkon jártunk Ausztriában - képekben

Elindult a fesztiválszezon! Elég erős indítást választottunk magunknak: a 3 napos NovaRock fesztivált a magyar-osztrák határ szomszédságában. Annyira nincsen messze a határtól, hogy a magyar mobilok még a saját hálózatunkon működnek. Az első napot (munkanap lévén) – így a Sex Pistolst is – kihagytuk, no de majd a Szigeten...

Szervezésből jeles alá

A bejutás szombaton délután pofon egyszerű volt. Fel voltunk készülve mindenféle tumultuózus jelenetre, ezzel szemben kb. 5 percbe telt a határ átlépésétől számítva a parkolóhelyünkig eljutni.

Persze, nagyjából már mindenki megérkezett csütörtökön és pénteken. Mindenhol angolul beszélő segítők hada, a külön parkolóba bejutáshoz elég volt csak az akkreditációnkat igazoló mail felmutatása (tehát nem a már érvényes jegy!) és azonnal segített mindenki.

A fesztiválon két színpad volt: a Red és a Blue. Jó messze voltak egymástól, így egyáltalán nem zavarták egymást. Köztük – pontosabban mellettük - volt a kijelölt sátortábor. Ez dugig volt, elég szép látvány volt a több tízezer sátor egymás hegyén-hátán. Mivel az egész egy mező, árnyék nem volt. A sátorozós helyre - egyébként nagyon szimpatikusan - minden ételt-italt be lehetett vinni, csak a nagyszínpadok előtt ellenőriztek, ide már nem lehetett semmit bevinni.

A takarítás vajon mi?

Azért kap csak ötös alát a szervezés, mert a három nap alatt a sátorozós részen egyszer sem takarítottak. Persze ez rockfesztivál, de azért az elég durva, amit 120 000 ember termel 3 nap alatt... Ismét csak bebizonyosodott, a Szigetünk nagyon jól áll ilyen tekintetben is.

Az átlag fesztivállátogató 16 és 25 év között volt becslésünk szerint. Volt pár vicces jelenet – sztriptízt bemutató részeg huszonéves osztrák, partysártak körbehurcolása... Ez utóbbi abból állt, hogy elindult vasárnap este egy kis körmenet egy darab partysátorral körbe a fesztivál területén, és a második körre már kb 10-15 sátor követte, egy óra múlva pedig már egy jó kilométeres sátorsor kígyózott körbe.

Lemmy, a Király!

Szombaton délután – kora este meghallgattuk a Bad Religion koncertet az est fő attrakciója előtt (Motörhead). Egész jó koncertet adtak, egy kis szofisztikált punk zene nem volt rossz bemelegítésnek. Mivel nem ismerem, csak érintőlegesen, a munkásságukat, a koncertet csupán önmagában tudom megítélni, viszonyítási alapom nincsen.

Ez alapján viszont abszolút hallgatható, feszes, kicsit több mint egy órát kaptunk a punk professzoraitól. Utána gyors étkezés és egy „kis” sörözés is belefért az időnkbe. (Sört persze mi is vittünk magunkkal, mert előzetesen a fesztivál fórumán már közölték, hogy 4 euró a sör, amiből az 1 eurós pohár árát visszakapod, ha visszaviszed). Ezután kaptunk olyan másfél órát a rock’n’roll apáitól, hogy azt azóta is emlegetjük.

Meglepően jól tartja magát Lemmy, visszanőtt rendesen a bajsza, nem volt túl pocakos sem. Hiába, a rock konzervál! (Reméljük a hallgatókat is, nem csak azokat, akik játsszák!) A jól megszokott mikrofon lefelé fordítása, nyolcas anyacsavar Lemmy kezébe, és dübörög a zene. Játszották rengeteg „slágerüket”, nagyon jól szólt, megint fiatalok voltunk.

Ha máskorra nem is, erre az egy estére mindenképpen. Jó lenne ismét itthon is üdvözölni valamelyik fesztiválon őket, hiszen ismét bebizonyították, hogy a Motörhead örök! A koncert után a sátorhoz való visszatérés egy kicsit nehézkes volt – visszafelé mindig valaki álnok módon meghosszabbítja az utat...

Vasárnapi rockmatiné: Skindred, Rise, Kid Rock

A vasárnap reggeli esőt a sátorban vészeltük át, mire felkeltünk, már fel is száradt nagyjából minden. Kissé nehézkesen ment a vasárnapi kezdés... Meleg volt, másnap volt, büdös volt... Sebaj, túléltük, délután már „koncerteztünk” is egy kicsit. Belehallgattunk a Skindred koncertjébe, őket láttam nemrég a Gogol Bordello előtt a Pecsában. A zenéjük továbbra sem nyerte el a tetszésem, de az énekesük egy óriási fazon. Különféle attrakciókra szólította fel a hallgatóságot, ők pedig követték utasításait.

De nem ám egyszerűen annyit, hogy „mondjátok, hey”... hanem „középen válljatok ketté, hagyjatok két métert középen”, majd mikor ez megvolt, akkor: „most fussatok egymásnak!” Utána: „látom a jobb oldal jobban bulizik, mint a bal, gyerünk cseréljetek helyet!” Szóval vicces volt! A Rise Against koncertre is csak a kíváncsiság vezetett, annyi maradt meg bennem, hogy az éneks külön köszöntötte a magyar rajongóit, amit mi nem vettünk magunkra, de egy pluszpontot kapott. Utána jót kacagtunk Kid Rock és zenekara country- vagy inkább csaj- rockján. Akkora sztárnak képzeli magát Kid Rock, hogy csodálkoztunk, hogy felfért a színpadra...

Amit csinál: hát ő azt énekli magáról, hogy „I’m a Rock’n’Roll Jesus”, de ez a Motörhead koncert ismeretében számunkra értelmezhetetlen és inkább nevetséges volt. Mindenesetre ahogy elnéztük a körülöttünk álló csajoknak tetszett... Gondolom inkább az ember, mint amit csinált.

Az este: Judas Priest majd a Rage Against The Machine

Egy kicsit nosztalgiáztunk ismét: meghallgattuk Rob Halfordot és bandáját. Abszolút kellemes meglepetés volt. Nem túl bonyolult zenét játszanak, de azért a Breaking The Law élőben nagyon jól szólt. Főleg úgy, hogy a refrént 40 000 ember énekelte. Külön pirospont, hogy ezen számukat nem a legvégére hagyták, így simán át tudtunk menni a Rage-re. Mondjuk nem kellett volna sietni, mert annyira rájuk volt kihegyezve az egész hétvége, hogy a szervezők megvárták, amíg befejeződik a Judas koncert, majd még vártak egy kicsit, hogy mindenki át tudjon érni, és csak éjfél után pár perccel kezdett a Rage.

Rage Against The Machine: visszatérés, felemás érzések

Azt vártam, hogy majd jól leviszi a fejem a dob-basszus alap és szétugrálom magam a koncert alatt. Ehhez képest szerintem nem volt elég durva, nem volt elég nyers a hangzás. Nyilván a gitárosra és az énekesre van élesítve a dolog, de ez így kevés volt. Az eleje abszolút jól indult, de a közepe nagyon lapos volt.

Volt minden slágerük, Bombtrack, Bullet In The Head, stb.. Szóval nagyobb durranást vártam. Lehet, hogy már túl fáradtak voltunk... Rövid is volt, mondjuk most pont elég... A vége persze a Killing In The Name volt, amire egy kicsit azért még feléledtünk. Koncert után azonnal indultunk haza, meglepően egyszerűen ment ez is: kifelé sem volt sor, két perc alatt a határon voltunk.

Összességében egy nagyon jó élménnyel gazdagodtunk, mondjuk Lemmyékkel biztosra mentünk. Mindenkinek ajánlani tudom csak ezt a fesztivált, aki szereti a jó rockzenét. Kíváncsi leszek, hogy jövőre milyen meglepetéssel kedveskednek nekünk a szervezők. Az előző évek hagyományaiból kiindulva biztos ismét lesz valamilyen nagy durranás!

Nova Rock 2008 - képekben

-Aretuska-

[2008.06.25.]