Jamaikai aroma, könnycseppek és propaganda: Massive Attack a Soundon

A Balaton Sound második napján lépett színpadra a sokak által nagyon várt Massive Attack, hogy a régi, agyonhallgatott dalok mellett újakkal is megismertesse a magyar közönséget. Ennek ellenére inkább az örökzöldnek számító daloknak örültünk a legjobban. Össznépi tapsolás és tömény fűszag jellemezte a Nagyszínpad környékét.

Az 1988-ban alakult Massive Attacket tartják a triphop anyjának. Eddig 4 albumuk jelent meg: Blue lines (91), Protection (94), Mezzanine (1998), 100th Window (2003) és most készül az új, ami jelenleg a Weather Underground munkacím alatt fut. Szóval akár két koncertet is adhattak volna, annyi jó számot ki lehet válogatni a bristoli csapat elmúlt 20 évének a terméséből.

Tudva azonban, hogy az új, még kiadatlan zenéket is játszani fogják (sőt a koncert majdnem felét ezek a dalok tették ki), akár fogadásokat is lehetett volna kötni, hogy mi marad ki. A 100th Window album lényegében teljesen kimaradt, arról egy darab számot sem játszottak, pedig jól esett volna egy Future Proof, vagy egy Butterfly Caught.

A Mezzanine-ról természetesen játszották a slágereket: Risingson, Teardrop, Mezzanine, Angel, Inertia Creeps. A legelső, 91-es lemezükről nyomták a Safe from Harm-ot és az Unfinished Sympathy-t. A Protectionről pedig a Karmacomát. A többi ismeretlen dal volt és még egy ideig az is lesz, mert 2009 januárja előtt nem akarják kiadni lemezen.

A koncert két új szerzeménnyel kezdődött: az All I Want lassú ütemeire kékbe öltözött a színpad, Yolanda Quartey pedig ízelítőt adott gyönyörű hangjából. Közben a zenei agy (3D) és évek óta hű segédje (Daddy G) beültek egy asztal mögé, ahol mindenféle kütyük tekergetésével múlatták az időt. A második dalnál, a Marooned-nál (szintén új szerzemény) 3D előre jött, énekelni: monoton alapok, gitárok, és a hamisíthatatlan énekhang. Tipikus Massive-dal.

És ha már felkeltek a srácok, akkor lenyomták a Risingsont, amitől még manapság is ki tud rázni a hideg, annyira tökéletes szám. Rögtön ezután következhetett a csapat legnagyobb gigaslágere, a Teardrop egy szép, szőke hölgy, bizonyos Stephanie Dosen előadásában. Szép volt jó volt, de ha már tíz év alatt nem tudtam megszeretni a dalt, akkor már késő. A közönség viszont imádja, én legszívesebben aludtam volna...

Ha jól emlékszem ekkor lenyomtak még egy lassabb dalt (talán a Kingpint), nálam kb. ekkor volt a koncert mélypontja, amiből csak a Mezzanine markáns basszustémájába kapaszkodva sikerült kikecmeregni, majd az Inertia Creeps alatt már újból mosoly volt az arcomon. Ismét következtek az új dalok: az Angel-re kísértetiesen hasonlító 16 Sheete-et Horace Andy adta elő, de Stephanie Dosen is visszajött még egy dal erejéig (ez vagy a Red Light, vagy a Harpsichord volt, vagy talán mindkettő).

Az első csúcspontot a Safe from Harm-nál éreztem és ott abban a pillanatban el is hittem, hogy "You can free the world, you can free my mind". És szerintem a közönség is. Igazi klasszikus. Ezután következett egy gyors levonulás, majd a közönség biztatására (meg bizonyára a szerződésben foglaltak szerint) következhetett a ráadás: a színpad közepén megjelent Horace Andy és ekkor már sejteni lehetett, hogy következik az Angel, a koncert második csúcspontja.

A ráadást a Dobro-val zárták: talán ez a 8-10 perces szám ami a legjobban ütött az új dalok közül. Aztán megint el! Ekkor esett le, hogy a Karmacoma még nem is volt, anélkül pedig nem fejeződhet be Massive Attack koncert. Nem is fejeződött be, meglepetésemre még egyszer visszajöttek és nyomtak egy kis jamaikai aromát.

A Massive Attack mindig is híres volt arról, hogy a koncertjei alatt folyamatosan háborúellenes, emberjogi és/vagy szociális érzékenységre ható propagandával bombázza a közönséget. Ez itt sem volt másként: a háttérben felállított hatalmas kivetítőn feltűnő, hol magyar, hol angol nyelvű idézetek voltak olvashatóak.

Az egyetlen szépséghibája az egésznek csupán annyi, hogy a magyar nyelvű szövegekből kimaradtak az ékezetes betűk és bizonyára néha komoly fejtörést okozhatott a megfejtésük a jamaikai aromát meglehetősen nagy számban fogyasztó (vagyis masszívan füvet szívó) közönségnek. Sőt, még a tavalyi, pesti zavargásokkal kapcsolatban is mondott valamit az énekes-frontember, de ezt nem teljesen értettem (csak a "fuck yourself"-et a végén).

Bár nem lehet 1 hallgatás után jól megítélni, de az új számok nem okoztak nagy meglepetést: pontosan ugyanolyanok, mint amit 3D-ék eddig is csináltak. Szóval akár régi számok is lehettek volna... Talán csak az All I want, a Marooned és a már említett Dobro emelkedik ki kicsit a többi közül. Ennek ellenére azért várjuk az új lemezt, csak már nem annyira.

Massive Attack a Balaton Soundon - galéria

Olvass tovább:
- Túl vagyunk a felén! - képes beszámoló a Balaton Sound 2. napjáról
- Vámpírharapást szőrével - Péterfy Bori a Soundon
- Virágzik a feketepiac a Balaton Sound jegyeknél - jön a folytatás

-nagyM-

[2008.07.13.]