Túl vagyunk a felén! - képes beszámoló a Balaton Sound 2. napjáról

A második napon már húzósabb programra számíthattunk, mint csütörtökön. A Nagyszínpadon a Goldfrapp kezdett, a magyar színeket a Quimby képviselte, az estet pedig a Massive Attack koncertje zárta. A fesztivál területén már nem nagyon fértek volna be többen. Túl vagyunk a Sound felén, de a jobbik fele még csak most következik.

A pénteki napon már minden helyszín üzemelt: a Party Arénában elszabadultak a négynegyedek, a Nagyszínpadot a Goldfrapp avatta fel, a Red Lounge-ban végre járt a levegő, a Teraszon előtérbe került a jazz, az Mr2 színpadnál pedig Karányi-mentes napot tartottak. Ami a látogatók számát illeti, kezd teljesen megtelni a Sound, és félő, hogy a pénteki tömeg még nem a csúcs. Az majd a hétvégén lesz...

Sajnos a délután kettőkor kezdődő Goulasch Exoticára nem értünk oda: amit egyrészt sajnálok, mert kíváncsi voltam Jutasiék projektjére, másrészt pedig nem bánom, hiszen nem biztos, hogy egy (nagyon) koradélutáni, szaunában megtartott koncerten szeretném őket először látni.... Inkább pihenéssel és egy kis "energizálással" töltöttük a délutánt, hogy újdonsült erővel vághassunk neki a második napnak.

Éppen 6-ra értünk a Red Lounge-hoz, ahol meglepő módon nem volt tömeg, a sátorban elszórva üldögéltek az emberek (vigyázat! a lépcsőre nem lehet ám leülni, mert ezzel komolyan akadályozzuk a dohányterméket vásárolni készülő tömegeket - erre egy nyugdíj felé járó szekuritis fel is hívja a figyelmet).

Igazán üdvözölendő dolog, hogy sikerült a sátor oldalába épített ventilátorokat beüzemelni, így teljesen elfogadható hőmérséklet és páratartalom fogadott minket, amikor beléptünk az első napon még szaunára emlékeztető Red Lounge-ba.

Goldfrapp helyett Beat Dis

A Beat Dis csúszott egy kicsit, de nem volt gond, senki sem sietett sehová. Talán a kis késés miatt lehetett, hogy olyan hirtelen kezdődött el a koncert, hogy a közönség még fel sem állt, de már vége lett az első számnak. Az elején nem voltak sokan, de szépen lassan elkezdtek szállingózni az emberek és nagyjából meg is töltötték a sátrat. A Beat Dis - az első napon lévő koncertekhez hasonlóan - kifogástalanul szólt. Hát igen: nagyban hozzájárul a koncertélményhez, ha az éppen szóló zenéből nem csak bizonyos hangtartományokat hallunk, hanem a basszustól a cinekig minden szépen kijön, és még a szöveget is lehet érteni.

A hirtelen kezdés után szépen sorban lenyomták a Keep Still lemez számait, lényegében hangról hangra. Annyira pont olyanok voltak a számok, mint a lemezen, hogy maximum ezt tudom felhozni kritikának: a trip-hopnál (meg még egy csomó műfajnál) nem baj, ha itt-ott improvizálnak, esetleg széteffektezik a hangokat, vagy eljátszanak egy kicsit a zenével. Ez így túl steril volt. Ismétlem, ez nem igazi gond, csak kicsit kötözködöm, mert már másba nem lehet belekötni a Beat Dis kapcsán. A öt férfiből álló zenekar összképét néha Judie Jay bontotta meg, aki néhány számnál énekelt, ha éppen nem volt szerepe, akkor gyorsan el is tűnt a színpadról.

Nem volt igazából semmi extra a fellépésen, a tagok láthatóan kitettek magukért, a közönség ezt heves bólogatással nyugtázta, még a színpad szélén álldogáló biztonsági őr is rá-rá bólintott az ütemekre és inkább a színpadot figyelte, mint az esetleges rendbontókat. Persze úgy 80 bpm körül kevesen kezdenek el a kezeken szörfözni, vagy őrült módjára pogózni. Az fellépésre szánt kicsit több, mint egy óra gyorsan eltelt, nem bántuk meg, hogy a Goldfrapp helyett a Beat Dist választottuk. Beat Dis galéria  

Este 8 körül már javában hangolt a Quimby, aki tavaly még csak egy kis színpadon, kora délután lépett fel. Most a Massive Attack előtt táncoltatta meg a népet. És hogy mennyire népszerű a Quimby, az eddig sem volt kérdés: nagyon az. Ezt abból is le lehetett mérni, hogy szépen megtöltötték a Nagyszínpad előtti területet a rajongók. Quimby galéria

Masszív támadás a Nagyszínpadon

Közben a Massive Attack a VIP-ben evett-ivott és láthatóan jól érezték magukat: ott ült az egész banda vagy másfél órát és sztorizgattak, viccelődtek egymással. Annak ellenére, hogy a formáció csupán két emberből áll, a fellépéseken - természetesen - jóval többen vannak. Egy kb. 10 fős csapat felel a már-már klasszikusnak számító dalok megszólaltatásáért, ahol 3D-nek és Daddy G-nek már nincs is olyan sok dolga. Három énekes is erősítette a felállást: itt volt az abszolút nélkülözhetetlen Horace Andy, a masszív felépítésű, ám annál szebb hangú Yolanda Quartey és egy szőke szépség, nagy fehér gitárral (Stephanie Dosen). Ő azért kicsit kilógott a Massive Attackre jellemző "dark" imidzsből így szőkén, fehérbe öltözve.

Nemcsak régi számokat játszották, a dalok fele a közönségnek még ismeretlen volt, mivel az új album anyagába is kaphattunk egy kis betekintést. A klasszikusok közül sokat eljátszottak, de nem volt (nem lehetett) teljes a lista: Teardrops, Risingson, Mezzanine, Unfinished Sympathy, Safe From Harm, Inertia Creeps, Angel, és a végén a Karmacoma.

Aki unatkozott a fellépés alatt, az olvasgathatta a banda mögötti kijelzőn futó idézeteket, amit - korrekt módon - magyar nyelven is kiírtak, igaz ékezetes betűk nélkül, de hát ez már a mi hibánk: miért van ilyen hülye ábécénk...

A koncert kifejezetten hosszúra sikerült, és bár már nem akarok nagyot rúgni a múlt heti Avril Lavigne koncertbe, de kb. kétszer játszhatott többet a Massive Attack, mint a kanadai sztár... igaz nem szakadt az eső. Volt három dal ráadás és még a ráadásnak is volt ráadása. Nem volt rossz koncert, de én kicsit többet vártam. Massive Attack galéria

Olvass tovább: Teljes gőzzel indult a Balaton Sound - képes beszámoló a helyszínről
Vámpírharapást szőrével - Péterfy Bori a Soundon

-nagyM-

[2008.07.12.]