Kemény vállalkozásba fogott Márió, a harmonikás - belestünk a háttérbe

Zenei DVD-t elég kockázatos dolog kiadni, szerintem. Visszaadni azt, ami egy koncerten történt, több mint nehéz. Különösen igaz ez akkor, amikor mulatós műfajról van szó, ahol már maga az atmoszféra is adja a jó hangulatot. Na, de Márió, a harmonikus megpróbálkozott egy ilyen lemezzel, és milyen jól tette.

A borító pont olyan, amilyen az elvárásaimnak megfelel. Fő helyen az előadó és harmonikája, ám kisebb fotókon egy-egy kiragadott hangulatkeltő is található. A hátsó oldalon a tracklista kapott helyet, dicséretes, hogy a szerzőket is feltüntették. A belső oldalon a koncerten közreműködők neve, illetve a köszönetnyilvánítás olvasható.

Elsöpört a szél

A DVD menüjének kezelhetősége egyszerű és praktikus. A Lejátszás menüpontot választva egyben tekintjük meg a koncertet. Az Elsöpri a szél című slágerrel indít a korong, ami kezdésnek bomba… Azaz, a közönség szinte felrobbant a tapstól, amikor kedvencük a megszokott csíkos szerelésében a színpadra lépett. A középen látható vokalista lány mozgásával nekem már itt is volt némi gondom, de ez ízlés kérdése.

Az viszont, hogy a dobszerelés mögött hölgy ül, máris kellemes meglepetés, hiszen egykor én is ezen a férfiasnak titulált hangszeren játszottam. A dal pedig sláger, nincs is ehhez mit hozzátenni, a közönség egy csapásra felvette a ritmust.

Az Áttáncolom az éjszakát előtt Márió már a közönséget is bevonta, tapsolásra buzdítva őket, akik vették is lapot: kicsik és nagyon együtt mulattak. Már itt feltűnt, hogy az operatőr és a vágó munkája is kiemelkedő, ugyanis nagyon tetszik, hogy a zenészeket és a hangszereket sokat mutatják. Ez mindenképpen hozzátesz ahhoz, hogy a koncertélmény megvalósuljon, illetve hogy elhiggyem, a zene és a bor gyógyszer is lehet… Ráadásul mielőtt még Szécsi Pál emlékét megidézte volna Márió a Violákkal, a Cigányszerelemben a háttérben profi táncosok is fokozták a hangulatot.

A Volt egy kislány a harmonikás saját szerzeménye, amelynek a szövege egy kissé meglepett. Tartalmasabbra sikerült, mint amelyeket eddig megszoktam Máriótól, köszönet érte! Nagy-nagy kedvencem a Csillag vagy nékem, igaz, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt Ihász Gábortól szoktam meg, de nem találtam kivetnivalót ebben az előadásban sem, bár én lehet, hogy nem így zártam volna a nótát…

A Velencei nyárban ismét táncosokat láthattunk, a fiú és a lány is roppant esztétikus látványt nyújt, a táncuk pedig profi, érdemes volt őket meghívni a koncertre. A közönség viszont egy kicsit lagymatagnak tűnt nekem, amikor Márió tapsra szólította őket. Talán nem tudunk kikapcsolni egy pillanatra sem a napi gondok alól?

Ez volt a bajom az egyébként nagyon klassz kis szám, a Százszor alatt is: egyetlen egy kéz volt a magasban. Sajnálom, de az Imádok útra kelni-t nem szeretem magyarul. Kifejezetten idegesít. De nem velem kell foglalkozni, ez is igaz, mert a közönség ezt végre már tényleg Márióval együtt énekelte és a taps is látványosabb volt. Sőt! Amikor azt mondta, hogy egy virágról fog énekelni, többen bekiabálták, hogy Sárga rózsa! (Oldódik a hangulat, csak így tovább.) Továbbra is maradtunk a virágoknál és egy pörgős saját szerzemény, a Fehér orgonák csendült fel.

Neki kijött a piros

Bódi Guszti nagysikerű dalát, az Itt a piros, hol a pirost is elénekelte Márió, s mondhatjuk: neki már többször is kijött a piros. Saját szerzemény az Úgy búcsúzom el, ami egy kicsit lírai tájakra viszi a hallgatóságot, s ez is kell, jó néha összebújni a koncert közben. A Szalmaláng is fellobbant, hogy azt követően átadja a helyet Pedrónak és az ő kocsmájának. Ez a dal tetszett a legjobban, a latinos hangulat feldobta, és a táncosok is emeltek rajta, hogy a fúvósokról ne is beszéljek. Úgy volt rendben, ahogy volt.

Ne hagyd el soha azt ki szívből imád, réges régi nóta. De Márió feldolgozta és így ebben a felvételben lett a legszebb harmonikaszóló. A Csalogány és a Csavargó zenész nagyon hasonló, tetszett a közönségnek, nekem annyira nem, kicsit kezdett már unalmas lenni a DVD, amelyre csak rátett még egy lapáttal a Ha árulnak majd gesztenyét című nóta, amely kicsit erőltetettnek hatott, egyszerűen nem tetszett.

A végére a közönség beleadott anyait-apait: az Amikor a szívem úgy szólt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nem hiába lett ez anno akkora sláger. A záró szám, amely előtt már elköszönt a zenekar, szintén remekre sikerült, végre önmagában szólt a hegedű és a Monti csárdást dalolta el, cimbalom és hegedűszó kíséretében.

Az Extrák menüpont alatt egy Nótacsokor található, amely nekem egy kicsit „sok” volt, nagyon mulatós, lakodalmas, ballagásos és sorolhatnám. Ám aki szereti, annak biztosan tetszett… A cigányzenészek hatásossá tették az egyveleget, szemmel láthatóan megfelelt a közönség ízlésének. Találhatunk itt egy videóklipet is, mégpedig a Szerenád című felvételhez.

Hibátlan operatőri munka

Az előadásba nem lehet majd belekötni, tudtam ezt már akkor, amikor kézbe vettem a DVD-t. Márió profizmusa a megjelenése óta szinte ugyanolyan védjegye, mint a harmonikája. Ami nagyon kellemes meglepetés volt, hogy az operatőrök átlag feletti színvonalat hoztak. Nagyszerű jelenteket és vágóképeket alkalmaztak, úgy ahogy azt az ember elvárja egy koncertfelvételtől.

Ami kicsit hiányzott: a közönség nem bulizott eléggé, ennek okát nem tudom, hiszen a zenészek és Márió odatette amit tud, és azt nagyon tudják…

– Havassy Anna Katalin –

[2008.12.01.]