Egy szerelem története Dolhai Attilától

A CD remek hangulatjavító, de a következőt jellemezze merészebb dalválasztás...

A lemezzel kapcsolatban hallottam már olyan észrevételt is, hogy túlságosan háttérzene benyomását kelti. Dolhai Attila egyáltalán nem arra teremtetett, hogy kellemes aláfestő zene előadója legyen. A következő CD-n olyan dalokat szeretnék hallani tőle, mint amilyeneket akkor énekel, amikor az Operettszínház falai remegnek a produkciójától, vagy amelyekkel a koncerteken elállítja több száz-ezer ember lélegzetét. Javasolnám, hogy a honlapján indítson el egy erre vonatkozó szavazást.

Biztos vagyok benne, hogy számára is tanulságos lenne látni a végeredményt. Arról szemernyi kétségem sincs, hogy a zeneszerető közönség soraiban a hozzá hasonló, valóban tehetséges előadók által készített lemezekre valódi igény mutatkozik, neki pedig ildomos lenne a dalválasztások tekintetében is még magasabbra tennie a mércét.

És hogy a végére hagyjam a dicséretet... „Kipróbáltuk” a lemezt háttérzeneként és csak a zenének adózva, egy csendes szoba magányában is. Hallgattuk, amikor az autó leengedett ablakain belopózva az indián nyár meleg levegője simította bőrünket, és a nyitott tetőablakon át az egyre erőtlenebb nap sugarai kócolták hajunkat. Hallottuk, amint hatvanéves azt mondta rá, ez túl hangos...ötvenes: picit tekerd fel még, kérlek...negyvenes: nem tudom, ki ez, de jó nagyon...harmincas: mégmégmég. Mivel a dalok egy részét már kipróbáltuk koncertjein is, azt tudjuk mondani, hogy jó bulik hangulatát idézik fel bennünk.

Az énekes adottságaihoz képest bátortalanul választott, ámde fülbemászó dalok, kifogástalan előadás, jó hangszerelés jellemzi a CD-t, tehát bárkinek ajánlom, aki vevő erre a vény nélkül is kapható hangulatjavítóra. Annak ellenére, hogy a kritikám néhol szigorú, a lemez már most a kedvenceim közé tartozik.

A kritika melléklete, avagy hogy válik kerek szerelmi történet a CD dalaiból (rajongók, kíváncsiak és türelmes olvasók számára):

Szécsi Pál, Máté Péter, Balázs Fecó, Korda György, Zorán, Demjén Ferenc örökzöld slágereit remek dramaturgiai érzékkel összefűzve alkalmassá válik a hanganyag, hogy egy EKG-berendezéshez csatlakoztatott átlagos zenekedvelőn lemérjük az általa elérhető tetszésindexet.

A tű először csak halvány vonalakat húz, diszkrét kilengésekkel jelzi férfi és nő találkozásának szégyenlős báját. „Ő szívembe lopta halk szavát”, mivel ez több mint ráutaló magatartás, egész sor hosszú távú következményekkel járó történések lavináját indítja el. Nincs mese, az imádott nő ezentúl felbukkan minden természeti jelenségben, földrajzi és domborzati térképen (leltározva: borús hajnalon, éjszakán-nappalon, erdőn-mezőn, dombok lankáin) egészen addig, amíg a szerelmes lovag be nem ismeri a rajta ért végzetes találat tényállását eme szavakkal: „S én lesem, várom a szavát, Nélküle üres a jövő, Számomra nincsen más, csak Ő.” - Felbujtó és kerítő: Máté Péter Ő című dalával.

A szerelem kibontakozása közben felmerülő akadályok legyőzésében és az egymásra találás öröme iránt érzett boldogsághormonok szabályozásában Szécsi Pál nyújt segítő kezet, akinek az utókorra hagyott melódiájából bárki csukott szemmel megállapíthatja, milyen Két összeillő ember. Ha kéz a kézben andalogva hirtelen feltűnik „két kis fűszál dús fák között”, vagy „két porszem hegyek mögött”, no meg „völgyek mélyén két kisvirág” és mindez kellő érzékszervi élességgel történik, azaz „fénylő tágra nyíló szemmel”, akkor nincs olyan isten, aki hátráltatná a konkluziót: „Figyeld, elakad a hangunk. Istenem, hát mi vagyunk!”

A szerelem változatos és változékony arcát mutatja be..

Aztán a főhős szép lassan kezd kibontakozni a hirtelen támadt szerelem és annak tünetegyüttesének csábos öleléséből, ekkor fokozatosan belopózik a történetbe a realitás megannyi lehetséges kockázatával és mellékhatásával. Balázs Fecó Évszakok című dala nem csupán a semmihez nem hasonlítható érzés változatos és változékony arcát mutatja be, de komoly stratégiai kiindulópontnak is tekinthető. Hogy a parázs egy életen át tartó lánggá válhasson, ahhoz bizony őrizni is kell azt.

[2008.11.21.]