Egy lépés előre - Black Out szerint A Szív Diktál

A Black Out A Szív Diktál lemezét hallgattuk meg.

A tizenötödik születésnapját tavaly ünneplő Black Out zenéjén legalább két generáció nőtt fel. A Csányi Szabolcs gitáros vezette csapat a magyar rockélet kultikus bandái közé küzdötte fel magát az elmúlt évek során, amiben nem kis szerepe volt Kowalsky-nak, a zenekar emblematikus énekesének.

Sokan a bandát amúgy is vele azonosították, ami azért messze nem volt így igazságos, dehát így alakult. Meg úgy, hogy tavaly döntött: neki a Black-Out-ból ennyi épp elég volt, irány egy másik naprendszer, a Vega. Egyénisége, ezer közül felismerhető szövegvilága hiányozni fog, de mindenki pótolható. A kérdés csak az, hogy mennyire.

A maradó három zenész – Csányi Szabolcs gitár, Csányi Zoltán dob, Fehérvári Attila basszus – dönthetett volna úgy is, hogy vége, ennyi volt. Van már olyan nevűk a szakmában, hogy lett volna mit csinálniuk, de úgy gondolták, nem érhet így véget a történet és a szívük azt diktálta, hogy folytatni kell. A zenekari logót is lecserélték, nekem mondjuk a régi jobban tetszett, mint ez a kusza új.

Az énekesi posztra Csordás Róbert került, aki korábbi formációjában, a Soundshine-ban már bizonyította, hogy kiváló hangi adottsággal rendelkezik, és az új lemez munkáiból is kivette a részét, hiszen a szövegek fele is tőle származik.

Az anyag most is az utóbbi albumok némileg keményebb vonalát hozza, de aki eddig kedvelte a csapatot, biztos vagyok benne, hogy most sem csalódik, még akkor sem, ha nem Kowa áll a mikrofon mögött. A lemezt a Bakeryben Horváth Attilával (Subscribe) és a Parkplatzban Szűcs Szabolccsal (Superbutt) rögzítették - úgy is szól, mint az álom. Minden hangszer szépen kivehetően, arányosan szól.

Egy biztos: a Black Out nem készít már újabb Fekete-Kék-et vagy Esőnap-ot, de ez nem jelenti azt, hogy nem minőségi alkotás került ki Csányi Szabolcs keze alól. Más A Szív Diktál, de ahogy egyre többet hallgatom, úgy kerül egyre közelebb hozzám. Mind a tíz dal fogósra sikerült, megvan bennük a kellő modernség, és még mindig áthat egy-két dalt a grunge szelleme.
 
Éppen ezért nem is akarok dalokat egyenként kiemelni, mert mindegyik ad valami olyat, ami miatt emlékezetes marad, kezdve a régi Black-Out hagyományok szerint íródott nyitó Élni Vagy Félni?!-től, a groove-os, dallamos címadón át, a grunge-dzsal vastagon átitatott Kékszakáll-ig, de a szép-szomorú Te És Én, a pattogós A Láng és az ultradallamos refrénnel bíró Itt A Földön is legalább ilyen jó nóták.

A Black-Out úgy lépett előre, hogy közeben amit tudott, megmentett korábbi önmagából, és ez mindenképpen respektálandó. Remélem a régi rajongók nagy része ugyanezt gondolja, ha pedig ez így van, pár lemez még biztosan benne lesz a bandában.

A cd mellett a 15 Éves Jubileumi Unplugged koncert dvd-je található, ami lényegében a Kowalskyval adott Wigwam-os búcsúkoncert, 12 klasszikus Black-Out dallal, köztük olyanokkal, mint az Esőnap, a Ma …., A Kép, vagy a Kert.

-hanczattila-

[2009.01.12.]