Könnyek nélkül: Márió, a harmonikás ismét a megszokott formában

Márió a megszokások híve. Hetedik nagylemeze is az évenkénti megszokott stílust képviseli. Nem adja alább, de többet sem nyújt annál. Egy adott szintet, mércét állított fel amit minden alkalommal játszi könnyedséggel teljesít.

Márió állandó hangszere, a tangóharmónika most is minden számban felhangzik. Az album tizenkét dalt tartalmaz, melyek közül három saját szerzemény.

A címadó Könnyek Nélkül rögtön az első az albumon. Hozza a megszokott ritmust és az elvárt minőséget, folytatja a megszokott utat, melyet előző lemezeivel már kitaposott. Kellemes, dallamos nóta, Márió hangja nem erőltetett. A második a Csak Azért Szeretem… egy közismert dallam feldolgozása, kellemes muzsika, de itt túl gyorsra sikeredett. Egy idő után a szöveg is unalmassá válhat, főleg amikor már sokadjára ismétli ugyanazt a néhány sort.

Római Nyár

Harmadikként a Római Nyár robban be, sikeresen felfrissíti az unalomig nyűtt második traktust, majd a Marina következik, egy igazi bolondos, ritmusos, táncolós zene, ráadásul nem összecsengő sorok egymásutánja, hanem valódi történetet mesél el egy leánykérésről. Hogy ne maradjunk lassú dal nélkül, a Csillag ezt a vonalat követi. Ez Márió egyik saját szerzeménye. Valószínűleg édesanyjához írhatta, igazán érzelmes, inkább szomorkás hangvételű dal. A hetedik számban ismét vidámabb vizekre evezhetünk, újra felcsendülnek a megszokott hangok.

Az ez után következő Comment Ca Va egy népszerű nóta feldolgozása. Nem rossz, de valójában csak a jól bevált fordulatokat tartalmazza.

Márió hangja a harmonikával párosítva jól eltalált, viszont a refrénben szereplő francia kifejezés kiejtése eléggé angolosra sikeredett, nem csoda, hogy a francia hölgy nem érti meg a csóknál többet akaró férfit. Franciául értők számára idegesítő lehet ez a baki.

Jaj, Nagyság

A kilencedik, Jaj, Nagyság! újfent egy saját dal. Gyors tempó, táncra perdítő ütemek és kellemes dallamvonal jellemzi. Ugyanilyen ugrándozós a következő is, annak ellenére, hogy Márió úgy kezdi, hogy a „bulinak vége”. Saját szerzeményei úgy tűnik általában más hangszerelést, más ütemezést is jelentenek, pontosan úgy, ahogyan azt a tizenegyedik trackhez érve tapasztalhatjuk. Igazán kellemes.

Zárásként ismét egy sokak által ismert darab feldolgozását halljuk, mely az átlagnál kicsit tempósabb, és abszolút magyar nyelvezetű. Ezt nem róhatjuk fel hibának, rossz kiejtéssel úgysem hangzana túl jól. Összességében egy táncolós, a maga nemében kiváló, ámde túlságosan megszokott lemezzel állunk szemben. Legnagyobb sajnálatunkra csak három saját szerzeményt hallhatunk az énekestől.

Ha több ilyen lenne, még színesebbé tehetné az albumot, és nem maradna a jól bevált ritmusok és dallamok bűvkörében. Kíváncsi lennék hogy szólna, ha merne kísérletezni. Talán majd legközelebb meglátjuk. Mindenesetre rajongóknak és a stílus kedvelői számára kötelező.

Ezt is nézd meg: Kemény vállalkozásba fogott Márió, a harmonikás - belestünk a háttérbe

-george-

[2009.01.12.]