Énekelnek, zenélnek, jó a kedvük: itt az új Gonzo klip
A Gonzo csapata 2003-ban jött létre, akkor még jelentősen más felállásban. Kezdeti sikereik számlájára írhatjuk, hogy a Tesó c. filmhez írhattak néhány betétdalt. Egy 2007-ben kapott lemeztámogatásnak köszönhetően végre a boltokban is elérhető lett a – kissé közhelyes – Lost and Found nevet viselő nagylemez.
A srácok összetéveszthetetlen brit zenét tolnak. Kicsit indie, kicsit szinti pop, valamint újabban meglehetősen industrial töltetűvé avanzsálódott a móka. Másrészt a honlapon olvasható, hogy a zene egy kisebb szelete a pszichedelikus rock berkein belül fogantatott.
A Beatles Revolverénél ez gyorsan leesett nekem. Valószínűleg még keveset hallgattam Gonzót ahhoz, hogy ez itt is evidens legyen számomra. A Superego ugyanis szövegileg és zeneileg is - mondhatni - semmi extra. Persze ezt úgy értem, hogy csúcsjó indie, de ebben az arénában sok hasonlatos alkotás létezik. Ettől még remek lett.
Britegó
A szövegben mintha néha önmagukhoz szólnának:
„Wanna’ act like Doherty? it’s not The Libertines this is a second hand dream stolen from TV screens”
Persze mindez úgy is értelmezhető, hogy másnak címkézték, de a zenét hallgatva és a klipet nézve tényleg ’second hand’ ez a dolog. Miért? Mert ugyan nagyon jó a zene, ügyes és technikás játékot hallhatunk, a klip is jól kivitelezett, igényes produktum; mégis, én hatalmasat szippantottam a brit föld rock kultúrájának hagyományából. És te?
Igazából ez az, ami ebben az egészben nem tetszett nekem. Ugyanis, ha ezt maga Doherty csinálja, akkor világsláger, így viszont nem egyedi, nincs benne semmi más. Vagy csak én nem érzem.
A klipet Vigh Dávid rendezte, aki többek közt a Moognak vagy a Subscribe-nak is alkotott már klipet. Tipikus imázs jellegű munka. Itt vannak a srácok, trendik, mint azok a ’srácok Camdenben’. Énekelnek, zenélnek, jó a kedvük. Naná, hiszen mindannyian birtokában vannak a brit szuperegónak! A képkockák néhol öregítési technikával lettek felturbózva, csíkok, karcok jelennek meg. Nekem ez különösen tetszett. Túl sokat erről nem lehet beszélni, nézzétek meg! Rendelkezésetekre áll a zenekar myspace oldala, és természetesen a világ minden exhibicionistáját kosarába gyűjtő youtube is.
Summárum
Summáznám tehát, hogyan is érzek a Superego nóta és klip iránt. A klip jellegzetes: ’mutassuk be magunkat’ film lett. Nincs vele semmi gond. Szép munka, semmi új, de többszöri végigfutásra sem unalmas.
A zene zseniálisan kolompol. Ami zavaró, az csupán annyi, hogy ezt maga a Libertines is eljátszhatta volna, annyira brit. Nincs bajom a brit zenével, sőt, nagyon szeretem. Azonban abban reménykedem, hogy a srácok a jövőben többet mutatnak meg önmagukból, és ennek szellemében játszanak indie-t.
Továbbá – habár tökéletesen megértem, és meg is kell érteni a művészek nyugat felé húzó ambícióit – én jobban szeretem, ha egy magyar zenekar magyarul énekel. Ellenkező esetben szinte bizonyos, hogy nem hazafelé énekelnek. Ha pedig ez utóbbi igaz, akkor semmi gondom a zene totálisan brit atmoszférájával, csak annyit bánok, hogy megint vesztünk egy tehetséges csapatot; valószínűleg a beszűkült magyar fülszerkezetek miatt.
Pedig hajjaj, de jó is lenne ez a nóta magyarul is, hiszen Stumpf úr hangja talán az egyetlen pont, ami többszöri hallgatásra kényszerített, hiszen ez bizony egy őszinte és szép magyar hang. Érdekelne, hogy szólal ő meg magyarul.
A Gonzo bizonyára jól döntött. Jó is ez, csak nekem még valami hiányzik.
Hírek
