A Petőfi újból válogat: egy kis hazai 2.

A Magyar Rádió újjászületése óta lila Petőfi Rádió - közszolgáltatási kötelezettségéből adódóan - látja el a hazai alternatív-underground zene terjesztésének prófétikus szerepét. Ennek egy újabb állomása a második válogatáslemezük, amelyen az egy-két nagyobb név mellett túlnyomórészt az általuk felfedezett és befuttatott csapatok egy-egy "slágere" kapott helyet

Húsz szám, amely a rocktól a népzenén át az elektronikus műfajokig próbálja bemutatni a Petőfi "kínálatát". A lemezborítóról is láthatjuk, itt már annyira komolyan gondolják az imidzst, hogy teljesen belilultak.

Keserédes rock'n'roll az öregektől

A közel 20 előadó között találunk két alkalmi produkciót is: a Mókus és a 40+ néven a nagy öregek (Presser Gábor, Ferenczi György, Török Ádám, Szirtes Edina Mókus, Novák Péter, Pintér Zsolt, Apáti Ádám, Kormos Levente, Jankó Miklós, Bimbó Csaba és Mersitz Tibor) álltak össze egy Amorf Ördögök szám feldolgozásának elejéig, az MR2 Allstars-ként pedig a fiatalok (Harcsa Veronika, Péterfy Bori, Likó Marcell, Kardos Horváth János és Szűcs Krisztián, Varga Norbert, Toldi Miklós, Dermot, Barabás Lőrinc, DJ Bootsie, FankaFeri) alkottak közösen.

Talán a fiatalok között lévő nagyobb stílusbeli különbségek miatt - vagy csak ennyire futotta -, de az Allstars-ok dala (A dal a miénk) eszméleltlen rossz, főleg az öregek Dunántúli Slágeréhez képest, ami ezzel ellentétben kifejezetten remek lett. (Mindkét dal még a szigetes Magyar Dal Napjára készült).

A zene kultúra, a kultúra közszolgálat!

A lemezen szereplő zeneakrok egy jelentős része igencsak sokat köszönhet a Petőfinek. A rádión folyamatosan játszott számaik hozták meg a válogatáson szereplő csapatok túlnyomó részének az országos ismertséget, Ők is teszik ki az előadók legnagyobb részét, a maradék helyre pedig két nevesebb előadó került, az egyik a Lovasi és a Csík zenekar (a Csillag vagy Fecskével), és a Pál Utcai Fiúk (Legelő).

Persze az első ligában játszók közül még felkerült az Irie Maffia egy számmal, a 30Y az új albumának egyik dalával, a Barabás Lőrinc Eklektric és a rockcsapattá avanzsált Carbonfools is (ők természetesen a The Line-nal.)

A fiatalabb, feltörekvő zenekarok számai között van angolszász gitárzene (Amber Smith - Select All / Delete All, Fish - Keep Your Secret, és a Manchestert megjárt Gonzo Peeping Tomja), de kapunk néhány poposabb dalt is (Eszter és a Gumizsuzsi Szép és jó-ja, a Kaukázus és a Vad Fruttik most a tőlük megszokottnál lightosabb slágerrel tudnak csak szolgálni) és persze akad itt elektronikus szám is (Brains és Krsa közöse sem egy igazi telitalálat, a Tape Underground Közelérje alapból kedvenc, a Secta Chameleon Levity-je pedig kellemes meglepetés).

Az Anselmo Crew Mc Jaminnal közös Fallin’-ja és a Ágnes Ígéret című dala nekem nagyon kilóg a sorból: az előző talán azért, mert az Ígéret olyan, mintha a Nox és az Edda állt volna össze egy közös, magyaros ízű rockhimnusz miatt, az Anselmo zenéje pedig egyszerűen unalmas.

Ha lehet is szeretni a Petőfi lila válogatását, akkor azt maximum a már említett Dunántúli Sláger miatt, ami magasan kiemelkedik a mezőnyből.

-M-

[2008.12.19.]