Mintha "meztelenül" állnék a színpadon" - Angelo Kelly interjú

Angelo Kelly 2009. január 29-én a „The Traveller” címet viselő turné keretében koncertet adott a Thália Színházban, ahol sikerült vele interjút készíteni.

- Honnan jött az ötlet a turnéval kapcsolatban?

- Egy évvel ezelőtt jutott eszembe az egész. Volt egy rövid turném (körülbelül 10-15 koncerttel), akusztikus hangvételű, ahol először álltam egyedül a színpadon. Már évek óta gondolkodtam a dolgon, és végre eljött az idő, hogy megvalósítsam. Tulajdonképpen olyan érzés, mintha „meztelenül” állnék a színpadon, mindent bele kell adnom. Nagyon jól működött, bár nem volt igazi koncertterv, csak pár dal, és pár történet. Az előző turné után már tudtam, hogyan tudnám jobban kivitelezni, és így jutottam el „Az utazó” ötletéhez.

- De ez egy évvel ezelőtt volt. Tavaly a bandámmal két turnén voltunk, albumot is írtam; nagyon sűrű volt a program, de elkezdtem feljegyzéseket készíteni a dalokról, történetükről, ami - be kell vallanom - nehéz volt.

- Tervezel esetleges CD/DVD megjelenést a koncertkörútról?

- Elsőként nem terveztem, csak reméltem, hogy az embereknek tetszeni fog, amit csinálok. Ahogyan az egészet elképzeltem, és ahogyan az emberek reagálnak rá, az két különböző dolog. Ennek elllenére nagyon jól alakulnak a dolgok, akárhol lépünk fel. Sokan kérték, hogy dokumentáljam a turnét, vegyem fel DVD-re, CD-re. Vannak olyan dalok, amelyeket soha többet nem fogok előadni, így az emberek legalább megnézhetik, meghallgathatják őket a későbbiekben. Tehát úgy gondolom, meg kell csinálnom! Most a körút közepe felé járok, tehát gondolkodnom kell rajta, hogy hol szeretném elkészíteni a felvételt (talán az utolsó koncerten Dublin-ban, talán máshol).

- Nagyon elfoglaltnak tűnsz, mit csinálsz, amikor nem koncertezel?

- Dolgozom. Az emberek a show-t, a promóciókat, dátumokat látják, de minden egyes koncert mögött legalább egy-két nap munka van. Természetesen vannak emberek, akik nekem dolgoznak, de a főbb döntéseket saját magamnak kell meghozni.

- De azért van időd a családodra is?

- Igen, próbálok időt szakítani rájuk, bár néha ez nehéz. Mindezt más alkalmakkor megpróbálom kompenzálni, amikor csak lehet.

- Az előző akusztikus turnéra („Up Close”) a feleséged, Kira is elkísért.

- Igen, de nem volt ott minden helyszínen (4-5 koncertre nem is tudott eljönni). Ez alkalommal tudtuk, hogy nem fog csatlakozni, hiszen túl hosszú a koncertsorozat. Ha 5-10 fellépésem lenne, az más helyzet, de 3 hónap alatt 35-40, majd szeptembertől decemberig ismét 35-40 alkalommal állunk majd színpadra, így sajnos nem működne a dolog a gyerekek miatt sem, hiszen akkor a bébiszitterre kellene hagyni őket.

- Próbáltam néha magammal vinni őket is egyes koncertekre, ez most azonban nem működne, mert ez a turné olyan, mint egy „életrajz”, így jobb, hogy egyedül vagyok. Nagyon sokat megmutatok az életemből, de nem a feleségem, vagy a gyerekeim életéből. Mindezt már a legelején tudtam, így is terveztem az egészet.

- Azért sajnáljuk, hogy a feleséged nem csatlakozott, hiszen nagyon szép hangja van…

- Igen. Még hosszú évekig a zenéléssel szeretnék foglalkozni, és mindig próbálom Őt is bevonni annyi projektbe, amennyibe csak tudom. Bár nagyon szégyenlős, így mindig meg kell állapodnunk valamiben (például elmegyek vele egy musical-re, ha Ő eljön velem a turnéra).

- Milyen terveid vannak a jövőt illetően?

- Ez az év hosszú lesz, de jó móka is. Van pár ötletem a jövő évet illetően, bár nem akarok túl sokat elárulni, egyelőre a mostani eseményekre koncentrálok. Tudom, hogy terveznem kell, de nem akarok túl sokat a jövőn gondolkodni, amikor még a jelenben vagyok.

- Élvezem a pillanatot, megpróbálok fejlődni, és mindent beleadni, mielőtt még belekerülnék egy olyan körforgásba, ahol már automatikusan csinálnám a dolgokat, miközben más járna a fejemben. Emlékszem, évekkel ezelőtt már átéltük ezt az érzést; olyan volt mintha egy zombi lennék, nem emlékeztem a koncertekre sem hosszú ideig.

- De igaz már nem vagy tagja a Kelly Family-nek?

- Nem. Évekkel ezelőtt abbahagytam az együttműködést a többiekkel, mert számomra nem volt egyértelmű az irány, nem volt elég kreativitás és cél, hogy elérjünk valamit.

- Talán jobb is így, hiszen valóra tudod váltani a saját elképzeléseid!

- Maradtam volna a csapatban, ha éreztem volna, hogy valami különleges dolgot csinálunk, mint régen, de amíg ez nem így van, addig inkább nem dolgoznék velük, hiszen így minden csak tortúra lenne.

- Értem. És hogy érzed magad Budapesten? Tetszik? Volt időd körbenézni?

- Igen, Budapest gyönyörű. Most nem volt annyi időm körülnézni, mert sok munkánk volt, elő kellett készíteni a helyszínt a koncerthez, de már jártam itt, nagyon szép és kreatív város. Tetszenek az éjszakai kávézók, a színházak, az épületek. Ha nem lennének gyerekeim, élnék itt. Érdekes városnak találom, és ezt őszintén mondom. Sajnálom, hogy nincs több időm, hogy jobban körülnézzek.

- Esetleg van valami üzeneted a magyar rajongóid számára?

- Először is szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik még mindig ismernek, és szeretik a zenémet. Örülök, hogy végre sikerült összehozni ezt a koncertet, hiszen már évek óta próbálkozunk. Örülök, hogy elkelt az összes jegy, és vissza tudtam jönni. Ha csak pár ember érdeklődött volna, lehet, hogy nem jöttem volna koncertezni, hanem csak magánútra, de mivel elkelt az összes jegy, így nagyon várom, hogy hamarosan újra Budapestre látogassak. Köszönet érte.

-Poczang Alexandra-

[2009.02.02.]