- Szeretnél elbújni a külvilág elől?

-  Nem. Túlságosan nagy hátránya nincs annak, ha ismernek. Az utcán olyan emberek, akik valami miatt nem kedvelnek, azok nem foglakoznak velem, akik viszont szeretnek, kalapban is megismernek. Többen odajönnek hozzám, gratulálnak, ami nagyon jó érzés.

-  Mindig mosolyogva nyilatkozol, szinte fürdesz a népszerűségben. Hogy csinálod?

-  Pozitív személyiségű, jó kedélyű ember vagyok. Mindent a pozitív oldaláról fogok fel és mindenben a jót keresem. Ezáltal az életem is sokkal könnyebb. Ritkán van olyan hangulatom, amikor inkább ágyban maradnék, és senki se szóljon hozzám.

Képek Iringóról - klikk a fotóra

- Milyen volt, amikor először felismertek?

-  A Szombat esti láz első szériája 2006-ban volt, ahogy vége lett a műsornak, május végén megkeresett az egyik havilap, hogy szeretnének címlapra. Én majdnem kiugrottam a bőrömből. Engem címlapra? – kérdeztem tőlük. Ez nagyon jó dolog. Azóta többen felismernek, érdeklődnek utánam, kíváncsiak az életemre. Úgy gondolom, amíg nem bulvárszinten megy ez, addig nincs is semmi gond. Sajna a média ezen része nagyon elment abba az irányba, hogy kizárólag a botrány, valamint a magánélet, azok amik folyamatosan érdeklik az újságírókat, és három nemnyilatkozomból alakul ki egy címlapinterjú.

- Változtál az ismertség hatására?

- A személyiségem nem változott, maximum érettebb lettem. Több dolgot másképpen láttok, mint előtte. Kicsit naiv voltam, ami később sokszor visszacsapott. Sokat tanultam, és nagyon sok mindenben egyedül hozok döntéseket. Van egy saját táncstúdióm, amit én irányítok, ahol a tanároknak én vagyok a főnök. Szülők, gyerekek megadják a tiszteletet, annak ellenére, hogy 26 éves vagyok. Valószínűleg ez a 3 év a felnőtté váláshoz segített hozzá.
 

- A pasik körében népszerűbb lettél?

- Természetesen igen, rengeteg e-mailt, megkeresést kapok az interneten keresztül, de ezek megállnak a próbálkozás, kapcsolatteremtés szintjén, de ezekkel nem szoktam foglalkozni.

- Mi az, amivel meg tud fogni egy férfi?

- Első látásra nagyon fontos a szeme, a mosolya – bármennyire hülyén hangzik – és milyen a fogsora - ez talán azért van, mert én is sokat foglalkoztam azzal, hogy ne legyen kesze-kusza a fogsorom. Belső tulajdonságok közül az őszinteség és a nagyon jó humor a number one nálam.

- A versenytáncban átütő sikert – csak egy Tíztánc Magyar Bajnokságon elért bronzérem – nem értél el. Ezért hagytad abba?

- Nem érzem, hogy a csakot oda kell tenni. A döntőbe jutás volt a vágyunk és ez egy bronzérem formájában sikerült, ami az akkori mezőnyben remek eredmény volt.
 

- Úgy indultál el a versenyen, hogy nem szeretnél győzni?

- Igen, mert elérhetetlen célokat soha nem tűzök ki magam elé, mert azok csalódásokkal járnak együtt.

- Egy sikertörténet ért véget a búcsúval.

- Igen, amit elakartam érni, sikerült.

- Miért nyitottad meg a táncstúdiódat?

- Célom, hogy átadjam a tudásomat. Régóta álmodoztam arról, hogy saját táncstúdióm legyen. Hogy ez sikerült, az a műsornak és annak is köszönhető, hogy nagyon szerettem volna elérni, és amit nagyon szeretnék, azt általában megvalósítom. Ezzel egy új út nyílott meg előttem. Korábban a versenyzésről és folyamatos edzésekről szólt az életem, ezt most felváltotta, hogy a gyerekekre figyelek, nekik szervezek fellépéseket, versenyeket, ami egy jó dolog.

- Mindenki megtanítható táncolni?

- Igen, csak a szorgalmon múlik, erre a legjobb példa Hajas László, aki soha nem tanult táncolni és volt három hónapja elsajátítani a koreográfiákat. Tehát, aki táncolni szeretne, bármilyen botlábú, örömét leli akár a társaságban, akár a zenében, akár a párjával való együttlétben, azokat én nem akadályozom meg abban, hogy jól érezzék magukat – jöjjön mindenki, akinek kedve van.

- Mi történik az első órán?

- Először felmérem a társaság igényeit, hogy ki mit szeretne tanulni, milyen igényekkel jött ide: amatőr versenyző szeretne lenni, vagy bálokon való táncolásra vágyik. Mindenki azt mondja, hogy hobbi szinten szeretne maradni. A következő lépésben megnézem milyen korú a csapat. Nyilván nem jive-val kezdem, ami a leggyorsabb és a legnehezebben megtanulható műfaj. Általában az angol vagy a bécsi keringővel kezdünk, hiszen erre mindig szüksége van az embereknek, akárhova mennek.

- Van kedvenc táncod?

- Persze. Imádom a rettentően kifejező Paso Doblét. A dinamikája és a vidámsága miatt számomra ez a legjobb tánc.

- Jársz civilben táncolni?

- Nem járok szórakozóhelyekre, pontosabban ritkán jutok el olyan helyre, ahol felszabadultan érezhetem magamat.

- Miért?

- Nem szeretem azt a nyilvánosságot, amikor másnap arról beszélnek, hogy az Iringó kivel és hogyan volt ott, mit csinált. De ha táncolok, akkor nem kirívóan teszem, hogy mindenki rám figyeljen. Nem szeretek középpontban lenni.

- Zavar a népszerűség?

- Ilyen helyeken nehezen tudok „elbújni”, előbb-utóbb úgyis felfedezi valaki, hogy ott vagyok, elterjed a híre, elkezdődik a sugdolózás, rám néznek, hogy mit csinálok - ezt nehéz elviselni.

Képek Iringóról - klikk a fotóra

- Foglalkozol a rosszindulatú pletykákkal?

- Sajnos foglalkozom vele és ez nem jó, nem szabadna magamra venni.

- Elolvasod a rólad szóló cikkeket?

- Igen.
 

- Keresed a lapokat az újságosnál?

- Van, amikor az újságíró szól, hogy mikor jelenik meg az anyag és akkor megvásárlom.Viszont a napisajtót nem tudom követni. Van, amikor szólnak az ismerősök, hogy hallottad, hogy te lettél xy vagy ezt írták rólad, ilyenkor elmegyek az újságoshoz és megveszem vagy az interneten elolvasom. A világháló a legrosszabb, mert ott vannak fórumos hozzászólások is – és a sok negatívum nem az én lelkemnek való.

- Meglep, hogy nem a Táncművészetire jársz. Jelentkeztél?

-  Jelentkeztem, de nem vettek fel - egy ponttal lemaradtam.

-  Nem zavart ez? Mégis az egyik legismertebb táncos vagy.

-  Ha ők ezt így gondolták, akkor ez így van, de egyáltalán nem bánom. Sokkal jobban örülök, hogy van egy normális szakmám - ez bármikor jól jöhet.

- Menedzser-közgazdász szakot végeztél.

- Amikor jelentkeztem, ennek a szaknak a megnevezése humánmenedzser volt, a közgazdász szak apró betűs részben volt benne. Gondoltam ez nekem nagyon jó lesz, biztos nincs benne nehéz matek, amit soha nem tudtam, de melléfogtam. Beirakoztam, jött az órarend és láttam furcsa nevű tantárgyakat, majd beültem az első órára, ahol számítógépes matekkal kezdtünk, akkor megijedtem, hogy mit keresek én itt. Ezt tanultuk három féléven keresztül. Szerencsére meg tudtam csinálni és a közgázzal is megbirkóztam. A diploma megvan, ott pihen a fiókban, a mai napig nem használtam, remélem, hogy egy darabig nem is fogom. Egyelőre jól érzem magam abban, amit csinálok, de ha valami kényszerhelyzet van, akkor előveszem.
 

- Igen, de amit nem használ az ember, azt nehéz elővenni.

- Az iskolában tanultak messzemenőleg más, mint amire egy munkahelyen szükség van. Minden bizonnyal egy ilyen helyen először elmondják, mit kell csinálni és nem tartom magam egy buta embernek, így bizonyára meg tudom tanulni a feladatokat.

- Nekem úgy tűnik, jól érzed magad a bőrödben, és rendben van az életed.

- Jól látod. Mindenem megvan, amit szerettem volna. Vannak céljaim, amiket szeretnék elérni az életemben, azon vagyok, hogy ezek sikerüljenek.

- Mik ezek az elképzelések?

- Jelen pillanatban a táncstúdió, ami egy bérelt helyen van. Célom, hogy legyen egy saját tánckomplexumom. Ez a hosszú távú tervem, amihez néhány milliót össze kell még szednem.

Fotó: Völgyi Attila
Szakmai segítség: tanchirek.hu

- Bíró Zsolt -