Biztonságos nyugtató a Meridian nagylemez

Ma aminek nincs mellékhatása, az vagy nem létezik, vagy valamit titkolnak. A Meridan Learn to Fly című albumjának viszont sikerült megnyugtatnia, még egy kemény és stresszes munkanap után is. Meditáljunk együtt!

A borítótól röviden: tetszett. Bővebben: először azt hittem egy külföldi banda korongját tartom a kezemben. Fantáziadús, ahogy egy szemgolyó közepében egy emberi alak csecsemőpózban látható.

Ha olyan kellemes állapotba visz el a korong, mint amilyen biztonságosnak mondják a gyermeki létet, akkor már nagy baj nem lehet. S hogy repülni is megtanít-e? Tetszett, hogy több dalszöveg és minden információ megtalálható a borító belsejében, és a zenészekről is láthatunk fotót, miközben a természet közelsége végigkísér az olvasás során is.

Rendhagyó lemezhallgatás

Ugyanis nem tudtam úgy írni róla, hogy már akkor fogalmaztam a mondatokat, amikor hallgattam a lemezt. Egész egyszerűen „elzavart” a gép elől és szinte kényszeríttet, hogy a fotelben kényelmesen hátradőlve adjam át magam a zenének. Amelyre a legfőbb szó: egyedi és nyugtató. Kategóriát botorság lenne ráhúzni, mert meditációs lemezhez túl igényes, pophoz meg pláne, undergrand-nak meg finom.

Olyan Meridian. Nem azt mondom ezzel, hogy stílust teremtettek hazánkban, de tény: nem találkoztam még ilyennel. Talán Papp Daisy, Százszorszép című korongjához tudnám hasonlítani.

A címadó felvétellel indít, amely felállított a munka mellől. Olyan érzést keltett bennem, mintha egy csörgedező, kristálytiszta patak partján ülnék, langyos nyári esőben.

A Butterfly az a nóta, amelyet már korábban is ismertem, s amelyhez videó is készült. Ez így nem okozott meglepetést, most is jó volt hallani, de annyi előnyöm volt, hogy én már előre láttam a klipet. Nézzük meg most is!

A Studies-ban markánsan szerepel a gitár, amelynek andalító hatása már régóta ismert. Engem is csak tovább nyugtatott, egy fürdőkád hiányzott már csak hozzá.

Kissé rockosabb vizekre visz minket a soron következő nóta, amelyben az elektromos gitár hangsúlyosan szerepel, kicsit olyan Shadows –os utánérzésem volt, de a ritmus valahogy mégis modernebben hangzik benne. Lepold Andrea hangja kicsit a „távolból” szól, misztikus színezetet adva az egésznek.

Xilofon hanggal nyit a Dreambuilder, amelyben keleties jegyeket véltem felfedezni s az ének már-már operás ízzel színesített. Az elektromos gitár hangja annyira nem illet a képbe, nekem ez a dal nem tetszett.

A népzene szárnyain

A kedvenc dalom a Pillangó, Pacsirta, amely nagyon inspiráló és feltöltő, mintha a Múzsa csókolna homlokon. Bokány Lajos gitárjátéka, Andrea hangja és fuvolajátéka úgy hat, mint egy „lelkifröccs”. A zene olyan területeire repít, amelyek régen elfeledettek már, de új köntösben is jól szólnak.

A Sister Moon-t a különösen erős gitártéma miatt emelném ki, amely különösen is tetszhet azoknak akik ennek a hangszernek a rajongói. Ám engem annyira nem fogott meg ez a nóta.

Nehéz kitérni minden egyes dalra külön, nem is teszem meg én sem, mert valahogy nehéz kifejezni magam – szégyen, nem szégyen, ez van – olyan sokszínű és olyan vegyes hatásokkal mozgatja át az ember lelkének minden kis sarkát, az ott található porszemeket erőteljesen felkavarva. A gitár és a fuvola nagyszerű párost alkot a lemezen. Sokszor éreztem úgy, hogy a gitár gerjeszti a feszültséget, amit a fuvola kiolt. Ahogy az embereknél is megfigyelhető ez a kettősség, ez a fajta kergetőzés.

A záró felvétel a Flying Together, amelyben ismét az akusztikus gitár kap szerepet és az egész „gondolkozásnak” ad valamiféle elsimítást. Mint mikor egy hosszú nap után végignyújtózunk az ágyon és ledobjuk vállunkról a terhetek. A vonósok nagyszerűen támogatják a gitárjátékot. Jó választás volt, hogy ez került fel legutoljára a korongra!

Maradj az úton!

Egy gondom van csak a lemezzel: sehogy sem tudom megszokni háttérzeneként. Vagy én vagyok rá alkalmatlan, vagy ez a korong. Ami persze nem feltétlen kritika, mert a figyelmet ébren tartani a mai világban nem kis feladat. A Learn to Fly-nak sikerült, és miközben figyeltem, feltöltődtem. Úgy, hogy sikerült magamba szállnom és átgondolnom olyan dolgokat, amelyeket mindenkinek kívánok.

Hogy mi lesz a Meridiannal? Nehéz megjósolni. Sajnos nem minden rajtuk múlik. Elindultak egy úton, ami nekem tetszik.

Néhol érzem, hogy van még huppanó, de egyenesedik szépen. Ha ezzel és a fel-felkerekedő szélviharral megbirkóznak, akkor szép jövő állhat előttük. Nekünk egy feladatunk maradt: „kitárni” fülünk és meghallani a zenének azt az oldalát is, amely a lelkünkig hatol.

– Havassy Anna Katalin –

[2009.04.24.]