A duó – már most – a magyar zenei piac egyik különleges színfoltja. Nehezen behatárolható muzsikát játszanak, amelyben szinte minden stílusból találhatunk különféle jegyeket. A minőség mellett törtek lándzsát.
Ha igazán belemélyedünk, rájöhetünk, hogy a Meridian valójában nem is zenekar. Sokkal inkább tekinthető egyfajta alkotóműhelynek, mivel Bokány Lajos és Lepold Andrea az első lemez kijöttekor még nem törte a fejét a színpadi megjelenésen. Számukra az igazi örömöt az jelenti, ha olyat hoznak létre, amit szépnek-jónak ítélnek meg. A muzsikát mindig örömforrásnak tekintették, olyan valaminek, amivel nem csak ők maguk kaphatnak, hanem adni is képesek annak, aki fogékony rá. Hamarosan több session zenésszel kiegészülve igazi színpadi produkciót hívnak életre.
– A zene számomra mindig egy kicsit a túlvilággal való kapcsolatot jelentette, hidat a képzelet és a mi világunk között. A zenében olyan világot épít fel az ember, amilyet csak akar. Ez egyfajta menekülést és elvágyódást is jelent. Szerintem sokan vagyunk ezzel így. Minden művészeti kifejezés-formában tetten érhetők ezek a gondolatok, érzések. Én a zene mellett törtem lándzsát – mesélte Lali a kezdeteket.
– Szerintem a zene felé fordulás olyan korán történik meg, hogy nem is emlékszik rá az ember, csak momentumokra, amik bizonyítják, hogy már csodát keresett és talált benne – vette át a szót Andi.
A stílus meglehetősen eredeti
A két fiatalt is számos hatás érte élete során, s el kellett telnie egy bizonyos időnek, amíg megtalálták azt a muzsikát, amelyben kiteljesülhetnek, de mára már sikerült. Nem lehet ezt pontosan jellemezni, illetve a leginkább úgy: ez a Meridian, ami egy kicsit klasszikus, kicsit modern, kicsit rockos, kicsit borult, kicsit emelkedett.
– A mai zenét - szerintem - már nem a kortárs komolyzene uralja, és ezt minőségi-technikai értelemben is lehet érteni. A kreativitást a folyamatos újat-alkotás kényszere teljesen megölte. Sokszor érzem azt, amikor egy kortárs művet hallok, hogy a zene alapfunkciója kezd megszűnni és valamiféle fizikai teljesítmény elérése a cél. Ezek a művek már nem nyújtják azt az élményt, amit a zene hivatott adni. Ez a korszak - a komolyzenét illetően - azt hiszem, lezárult – elemezte a helyzetet a zenész.
A páros egyébként már túlvan az első lemezmegjelenésen is, amely a Learn to Fly elnevezést kapta. Az album amolyan „gondolkodó könnyűzene”. Kellemes muzsika lehet a klasszikus és a modern hangzást kedvelők számára is. S ahhoz, hogy ilyen korong szülessen meg, kellett az a fajta egymást-kiegészítés, amelyről a zeneszerző beszélt.
– Andi képviseli az „akadémista", tradicionális értelemben vett tudás-műveltség értékeket, aki ennek ellenére a kötetlenebb (jazz) világ felé húz. Én az ösztönösen alkotó, sokkal lazább (őrültebb) vonalat jelentem, éppen ezért a tökéletesen rendezett, tudásalapú világban látom a kihívást, a fejlődés útját. Bennem a zenei vonal az erősebb, Andiban viszont inkább az irodalmi vonzalom dominánsabb. Ennek köszönhetően a harmónia tökéletes és önzetlen, így egymás szekerét toljuk – adott választ Lali.
Természetközeli filmet forgattak
A Meridiannak megjelent egy nagyon látványosra sikerült videoklipje is, amelyet a Butterfly című dalhoz vettek fel.
– Nem akartunk történetet kreálni, inkább egyfajta életérzést közvetíteni. Szerettük volna, hogy természetközeli érzésvilágot sugalljon a klip, mint amiről valójában is szól. Szerintem rengeteg pozitív energia van ebben a nótában – idézte fel a dal szerzője a forgatást.
– Kicsit belekóstolhattam a videoklip folytán a modellek életébe. Eleinte élveztem, de egy idő után IQ gyilkolónak éreztem a folyamatos pózolást és mosolygást. A legemlékezetesebb momentum az volt, mikor a jéghideg októberi patakban, egy szál csípő alá alig érő szőrcsuhában kellett sétálgatnom – mesélte Andi.
A Meridian tehát mer széllel szemben menni s vallják: ha továbbra is a minőséget képviselik – márpedig azt teszik – akkor előbb-utóbb beérik a befektetett energia. Ha utóbb, az sem baj, idő mindenre van…
Hírek
