Elkészült a friss Capuccino

A romantikus popzene, tartalmas, érzelemdús szövegekkel, szájharmonikával kiegészítve. - röviden így jellemezhetnénk a népszerű Capuccino együttes muzsikáját. Dicséretre méltó, hogy több más, ebben a műfajban tevékenykedő csapattal ellentétben, ők saját dalaikkal próbálják meghódítani a közönséget. Úgy tűnik ez sikerült, hisz első albumuk, az „Édesanyám” elérte az aranylemezhez szükséges eladási példányszámot. A srácok ünneplés helyett elkészítették második dalcsokrukat, ami a napokban jelent meg. Többek mellett erről is beszélgettem a két „capuccinos” sráccal Petivel és Gyurival.

- Első albumotok 2004-ben jelent meg a Universal Music-nál. Mi kell ahhoz, hogy egy csapatnak egy nagy kiadónál jelenjen meg a kiadványa?
Juhász Péter: - Három dolog: tehetség, kitartás és szerencse. Egyrészt tudjanak hozzátenni a zeneiparhoz, ami egy kicsit más, mint a többi. Másrészt elengedhetetlen a kitartás. Mi 10 évig szorgalmasan próbálkoztunk nagy kiadóknál, demókat tettünk le, amire azt mondták köszönik, de nem tudnak vele foglalkozni. Tíz év után sikerült egy kiadható anyaggal előrukkolnunk. Ehhez szerencse is kellett, hisz pont az az ember ült a székben, aki úgy érezte, hogy ezt meg kell csinálni.
Varga György: - Készítettünk egy demót, és bíztunk benne, hogy nem járunk úgy, mint évekkel ezelőtt a régi csapattal. Szerencsére nem. A demóra több kiadó is visszajelzett, és a dolog útjára indult. Managerünket, Norbit, a Peti által ismertem meg, és azt mondhatom, hogy a csapat száma akkor háromtagúra nőtt, persze őt csak a színpad mögött lehet megtalálni, a színpad a miénk! Szerintem ma a kitartás a legfontosabb, mert valamikor egy gyengébb zenét is jól el lehet adni, de ehhez nagyon kell bombázni a kiadókat és ez egy idő után meghozza a sikert. Nem biztos, hogy dal, de ha nagyon van „nyomva”, akkor abból sláger lesz. Javaslom a kezdőknek, hogy bátran küldjék a bemutatkozó anyagaikat a producereknek, akik előbb-utóbb csak kezdenek vele valamit.

- Miben változott a zenétek egy évtized alatt?
J. P: - Nagyon sokat változott, hisz 1995-ben a dance zene hódolt, így mi is ilyet csináltunk. Azóta eltelt 10 év, változtak az igények és a romantikus pop lett a legkedveltebb muzsika. Mi megpróbáltunk saját ízlésünkkel megtoldva ennek megfelelni, amiből lett a Capuccino.

- Mit éreztetek tavaly áprilisban, az „Édesanyám” című első albumotok megjelenésekor?
J. P.:  - A megjelenéskor fel sem tudtam fogni, hogy mit jelent ez. Bevallom perceken keresztül sírtam örömömben. Eszembe jutott, hogy megírtuk, meghangszereltük a dalokat, elvittük a kiadóba, elfogadták a munkánkat és elkészült a lemez, amit a kezembe fogtam és nagyon boldog voltam. Több nap telt el, amikor elhittem, hogy saját erőnkből elértük célunkat.

- Az első lemezeteken a saját dalok mellett csupán egy feldolgozás szerepel. Miért éppen Szenes Iván dalát gondoltátok újra?
V. Gy. : - Először csak saját dalokat terveztünk, de végül a kiadónál meggyőztek, hogy szükség van legalább egy feldolgozásra. Rövid gondolkozás után a „Kislány a zongoránál” slágerre esett a választásunk. Ez volt az a dal, amit nem csépeltek el és nekünk is tetszett.

- Egyértelmű, hogy a feldolgozásokat hamarabb megkedvelik a hallgatók. Ennek ellenére mégis nagyrészt saját dalokat adtok ki. Miért fontos ez számotokra?
J. P.: - Szerintünk egy zenész felé minimális elvárás, hogy saját dalokat írjon. Igyekszünk olyan dalokat készíteni, amik talán évek múlva is slágerek lesznek, és ezeket fogják feldolgozni. Sajnos ma a mulatós zene a legtöbb csapatnál egyet jelent a feldolgozásokkal. Szeretnénk, ha a Capuccino nem a tradicionális nóták újragondolásáról, hanem saját szerzeményekről lenne ismert.

- Azt beszélik, hogy megjelent a második albumotok. Miben másabb ez, mint az aranylemezt is kiérdemelt első albumotok?
J. P.: - Igen, múlt hét végén megjelent az „Elloptad Te lány a szívemet” albumunk, amelyen a közönség az előző lemeznél megismert hangzásvilággal találkozhat, néhány dalnál a tempót kicsit felpörgettük, néhány dal pedig egy picit poposabb hangzásban csendül fel. Szerettünk volna egy igazi sokszínű lemezt készíteni, bízunk benne, hogy sikerült.

- Zárásként áruljátok el, miért éppen Capuccino a nevetek?
V. Gy.: - A menedzserünkkel minden egyes megbeszélést egy kávéval kezdtünk. Az egyik ilyen megbeszélés során felmerült, hogy legyen Capuccino a nevünk. Ez után építettük az image-ünket, majd elkészült az ital színében pompázó mellényünk.

Bíró Zsolt

[2005.11.01.]