A Kozmix holnapután is hallgatható

Kevesen hitték, hogy a tízéves duónak sikerülhet a visszatérés, túlélheti zenei stílusának halálát 

„Magamban sokszor kérdem én, meddig húzza ez a két legény” – az Irigy Hónaljmirigy a 2001-es lemezén paródiaváltozatot készített a Kozmix egyik slágeréből, az idézet innen származik. A kérdésre a következő év végén kis híján választ is kaptunk. Lala és Hozsó karrierje a Szárnyak nélkül című albummal minden szempontból mélypontra került – a kiadó szemmel láthatóan nem törődött az anyaggal, ezért jóval kevesebb fogyott el belőle, mint a korábbiakból, minőségileg viszont nem volt sokkal rosszabb az elődeinél, csak kicsivel. Izzadtságszag jellemezte. A fiúk a zenei stílusuk, a techno és a belőle táplálkozó irányzatok hanyatlásával, sőt halálával nem találták az utat, amelyen elindulhatnának. Szerencsére belátták, nem szabad erőltetni, így a Kozmixot mellékvágányra küldték.

Lala az elmúlt három évben Baby Gabival énekelt duettjeivel hallatott magáról, és háttéremberként is sikeresen helytállt, ő a producere a Reflex nevű duó 2004-es Kérlek bébi! című albumának. Hozsó is próbálkozott hasonló dolgokkal, de kevesebb sikerrel.

A duó érdemei előtt fejet kell hajtani, függetlenül attól, tetszik-e vagy sem a zenéjük. A kilencvenes évek nagy túlélője, az évtized divatos irányzatait meglovagló csapatok közül magyar viszonylatban már csak Laláék vannak talpon. Ráadásul mindent a média és a sajtó támogatása nélkül értek el – dalaikat egy-két kivételtől eltekintve jóformán be sem mutatták a rádiók, mégis legalább tucat slágert produkáltak, elsősorban a szórakozóhelyeknek köszönhetően, a sajtóban sincs kiemelt helyük, és a szakma sem hordozza őket a tenyerén.

Közel három év és új kiadó kellett ahhoz, hogy a mélypontot legyőzve frissen, energikusan visszatérjenek. Zenéjük nem változott meg alaposan, csak annyira, amennyi szükséges volt a sikeres talpon maradáshoz. Már a borító is változásokat sejtet, a fiúk fekete labanckabátban feszítenek rajta, Lala haja pedig nem szőke, hanem fekete. Zeneileg minden eddiginél kiforrottabb, továbbra is a techno-dance zenére építő, ám a stílusok között bátrabban kalandozó korongot hoztak össze. A Gipsy Boobbie című felvételbe még hegedűszóló is került. (Igaz, ez átdolgozás, a borítón Gipsy Boobbie-ként van feltüntetve, ez az eredeti címe, ennek ellenére Gipsy Boogie-t énekelnek benne.)

Mindössze egy valamit lehetne nekik felróni: az itt-ott gyengécske szövegvilágot – ez már a múltban is változó minőségű volt, még a lemezen belül is, az egyik dal kiemelkedett, a következő meg jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Ez megmaradt. A harmadikként felcsendülő Hiszek című már-már Ákos magaslataiban jár, a Gipsy Boobbie szövege pedig egyenesen gázos. Jobban belegondolva azonban ebbe sem szabad belekötni, az utóbbi a táncparkettre íródott, s oda nem mély mondanivalóval bíró számok kellenek. Köztudott a fiúkról, hogy előszeretettel dolgoznak át régi dalokat, korábban olyan slágereket értelmeztek újra, mint a Gyöngyhajú lány, a Hazafelé, a Csakazértis szerelem vagy legutóbb a Létezem című.

Ezúttal is ékeskednek idegen tollal – az említett Gipsy Boobbie mellett egy filmdalt, a Honfoglalás betétdalát, a Kell még egy szó címűt is új formába öntötték, ezzel harangozták be a CD-t.

A Holnapután az októberi megjelenését követően több hétig az eladási listán tanyázott, ahová az elmúlt héten visszatért, s a héten beállította eddigi csúcspozícióját, a kilencedik helyen tanyázik, feltehetőleg a második kislemezdal, a címadó felvétel sikerének jóvoltából, amely egy pörgős Kozmix-himnusz, fülbemászó szöveggel. A duó múltja ugyan ellentmond a jóslatomnak, mégis úgy érzem, a dal hamarosan a rádiókból is folyni fog.

A Kozmix tehát magára talált, lekerült a mellékvágányról, és száguld tovább. Az album ismeretében egyértelmű, az Irigy Hónaljmirigy még egy ideig nem kap választ a kérdésére.

Puha József (Új Szó)

[2006.02.24.]