Exkluzív interjú a Groove Armadával

A Heineken Thirst Studio zárórendezvényére érkező Groove Armada tagjaival, Tom Findlay-vel és Andy Cato-val, készíthettünk interjút egy kötetlen beszélgetés keretében az esemény délutánján a Hotel Corinthia Grand Royal átriumában. Ezúton is köszönjük a szervezőknek ezt a nagyszerű lehetőséget! Két rendkívül szerény és jó kedélyű srácot ismerhettünk meg Tom és Andy személyében.

- Először is üdvözlünk benneteket Budapesten! Kezdjük a Heineken Thirst Studio tehetségkutatóval! Ha jók az információink, akkor Ti is segítettetek a magyar zsűrinek a győztes kiválasztásában. Miért éppen a Sunscreent választottátok?
Andy: Mert úgy gondoltuk, hogy technikailag nagyon hozzáértők. Az énekesük nagyon jó szövegeket ír, a számok dallama is nagyon erős volt. Ezért úgy találtuk, hogy ami hiányzik, az egy jó keverés és egy kis „fényezés” a hangzáson (annak ahogyan megszólalnak), és ez az amiben mi tudunk segíteni.

- Milyen volt a srácokkal a stúdióban dolgozni? Hogy zajlott a munka?
Andy: Nagyon rendesek és kedvesek a srácok. Volt egy kis bonyodalom a csomagjaik körül, amitől kissé lehangolódtak, de ettől eltekintve jó fejek voltak. Mi pedig felosztottuk magunk között a munkát. Én Barcelonában élek, először eljöttek hozzám, aztán másnap mentek Tomhoz Londonba. Egy kissé bonyodalmasan indult a dolog, mert volt némi probléma a fájlokkal, amit hoztak, de aztán megoldottuk. Leültem a zenekar minden tagjával külön-külön amikor a hangszereikkel foglalkoztam, a dobossal, a basszusgitárossal stb. – addig amíg mindegyikük elégedett nem lett a felvétellel. Aztán elmentek Tomhoz Londonba.
Tom: Ezek után nekem már tulajdonképpen nem maradt semmi különös dolgom, csak összemixeltük az anyagot. Jól hangzott az egész, nem éreztem úgy, hogy különösebben hozzá kellene tennem bármit is. Egy rövidke billentyűs rész is volt benne, úgy emlékszem, teljesen rendben volt az egész. Jól jött ki minden, nekik is tetszett. Jól felhangosítottuk, meghallgattuk párszor, ittunk néhány Heinekent, tulajdonképpen ennyi történt.

- Milyen sikert jósoltok nekik? Esetleg a nemzetközi mezőnyben ...?
Andy: Nyilvánvalóan Magyarországról nem tudok nyilatkozni, mert nem ismerem a zenei piacot, de a tény, hogy angolul énekelnek, hatalmas segítség és előny. A szövegeik jól hangzanak angolul. Az igazság viszont az, hogy az Angliában nagyon sok a rock banda. Mint tudjátok, vannak már számaik de ott ezekkel befutni szerintem csak úgy lehet, ha odajönnek és sok-sok koncertet adnak. A régi szép idők már elmúltak, amikor aláírtál egy szerződést, kaptál rádióidőt és befutottál. Most már keményen meg kell dolgozni ezért.

- Rajtuk fogjátok tartani a szemeteket a jövőben is a zenekaron?
Andy: Minden bizonnyal. Reméljük meg tudják finanszírozni, hogy eljöjjenek Angliába és próbálkozzanak tovább.

- Nekünk más kedvenceink is voltak. Azt gondoltuk, hogy vagy a Honey Bee-t vagy a Nomadát választjátok, mert úgy éreztük, hogy az ő hangzásviláguk közelebb áll ahhoz, amit Ti képviseltek. De persze értjük, hogy ez üzlet is. Tehát akkor a technikai képzettséget néztétek legfőképpen ?
Andy: Hát tulajdonképpen nem szívesen ítélkezünk zene és zenészek felett. A zene versenyeztetése mindig is problémás lesz, mert ez teljesen szubjektív. Ezt a részét annyira nem élvezzük ám. Mi is most fejezzük be az albumunkat éppen. Egy nagy halom CD volt előttünk és most mi is azokká az emberekké váltunk, akiket utáltunk, akik előtt ott a nagy halom CD és közte ott a Te CD-d is, majd pár percet szánnak rá és döntést kell hozniuk. De ez így működik.

- A Heineken Thirst Studio nemzetközi részéről is akartalak még kérdezni Benneteket. Abban is érdekeltek voltatok? Melyik országokban?
Andy: Mi még Romániában, az Egyesült Arab Emirátusokban – Dubaiban, Vietnamban és Malajziában veszünk részt ezen. Mások más országokat is csinálnak, ha jól tudom Dél Afrika, Argentína - Buenos Aires, is részt vesz a versenyben.

- Mik az észrevételeitek a többi versenyzővel kapcsolatban? Úgy képzeljük, hogy ezeken a helyeken teljesen más zenéket játszanak. Össze tudjátok őket hasonlítani?
Andy: Tulajdonképpen a nagy többségük dance-music alapra épül. Nyilvánvalóan sok a hasonlóság közöttük. A house zene, az house zene bárhol. Különben pedig, ha ottani emberekkel dolgozol, rájössz, hogy milyen szerencsések is vagyunk mi Angliában, hogy ott nőhettünk fel. Ott élünk ahonnan a house zene származik és az eredeti disco, a funk zene is ott alakult illetve született. Érted ezeket a zenéket az alapjaitól, na nem azért, mert olyan okos vagy, hanem mert folyamatosan a környezetedben volt, mindig körülötted. Vietnámban és különösen Malajziában éreztem, hogy olyan srácokkal volt dolgunk – nyilván sokkal fiatalabbak is, mint mi –, akiknek a house zene utolsó 2 évéről van csak fogalma. Minden úgy hangzott, mintha más nem is létezett volna, amit elég érdekes volt látni.

- Akkor a Sunscreen rockos hangzása üdítően hatott rátok?
Tom: Igen nagyon jó volt. Csináltunk néhány „studio-session”t, megnéztük, hogy mit adhatunk hozzá, úgy gondolom, hogy producerként mindenfélében otthon kell lennünk. Szóval élveztem a kihívást, hogy a bandával dolgozhattam. Soha nincs elég időd megcsinálni mindent teljesen tisztára, de ezzel együtt reméljük, hogy javítottunk a számukon.

[2006.11.22.]