Tinihiszti a PeCsában LL Juniorral

A lemezbemutató koncerten jól lebácsiztak a tinik. Majdnem összeomlottam, aztán rájöttem, hogy a tini kifejezés a nézősereg első sorára nézve erőteljesen öregbítő kifejezés, tehát valóban megérdemeltem a bácsi megszólítást.

A közönség meglehetősen türelmetlen volt, és a csendes akadémiai negyedóra eltelte után már eléggé hangosan követelték a program kezdetét, aztán csak elkezdődött. Mindenekelőtt főhajtással a legnagyobb magyar focista, Puskás előtt. A háttérzaj 3 dB-es csökkenése mutatta, hogy valóban voltak olyanok, akik számára fontos a nemzet értékeinek megbecsülése.

A minimálszínpadon a Kamikaze rapduó kezdte melegíteni a népet, nem kevés sikerrel, hiszen gyakorlatilag minden szövegüket, ha nem is pontosan, de iszonyatos hangerővel nyomták a kislányok, hol sikoltozva, hol meg “Húzzál már anyádba” illetve “Junioooor”-t skandálva. De amikor az újabb szám kezdődött mindig visszatértek az őrjöngésbe. Jó munkát végeztek a fiúk, szították a kedélyeket, izzították a hangulatot.

Tovább hergelte a közönséget

A levonulásuk után mindenki majdnem totális extázisban várta L.L. Junior bejövetelét. Helyette jött Stefano, és még tovább hergelte a közönséget. Énekelt gyakorlatilag mindenfélét a palettájáról, cigánydalokat, diszkó nótákat, meg ami még kellett. Helyenként mulatósbuliba hajlott a dolog, de a hangsúly azért megmaradt a roma identitásnál. Hozta táncosait, akik legalább jól néztek ki, bár a tánctudása némelyiknek hagyott kívánivalót maga után, viszont ez senkit nem érdekelt. Stefano ott volt aztán, hogy mi egyéb van a színpadon az nem érdekes. Indul a CD, Stefano énekel, lehet vele együtt dalolni, ez volt a lényeg. 

LL. Juniort azért még egy kicsit húzta az idegeket, de végül megtalálták a megfelelő lemezt és indulhatott a főbuli. Bár lemezbemutatónak volt hirdetve a dolog, nagyon sok régebbi számot is előadott, Junior végigment a régebbi számain is, gondoltam csak azokat fújják kívülről a 7-től 13 éves korosztály ott lévő tagjai. De nem, a legújabb számait is ugyanúgy ismerték már, és vele együtt énekelték. Szokás szerint a hangfalaknál álltam, de helyenként nem hallottam a dalokat a közönségtől. Az hogy jól érezték magukat az nagyon enyhe kifejezést. Őrület volt. Még jó, hogy az első sorban álló a korláton csak nyújtózkodva átlátó gyerekeket nem taposták el…

Sikítás és őrjöngés

Junior népes tánccsapattal érkezett, akik sokat emeltek mind az előadás színvonalán, mind a közönség extázisán. Egy kis színfoltot vittek a műsorba, ami nem mintha e nélkül nem állta volna meg a helyét, de néha Juniornak is kellett egy kis levegőt vennie, meg hát az átöltözéshez is idő kellett. A közönség legaktívabb része is értékelte a táncosok műsorát, majdnem Junioréval azonos belbecsűnek tartották Attilának, vagy Dávidnak egy érintését. Amikor ők produkálták magukat a színpadon akkor is ment a sikítozás, míg ha a csapat valamely szebbik nemhez tartozó tagja állt az előtérbe, rögtön megkapta a magáét ld “Húzz a pi**-ba te fa**szopó ku**” illetve, hogy “takarodj már te csontkollekció”, hogy a kedveskedőbbekből is idézzek.

Egy pici csalódást okozott a koncert, hiszen a lemezt meghallgatva egy ennél sokkal természetesebb, szexuálisan töltöttebb (ne értsd félre, nem pornóról beszélek!) és érettebb koncertre számítottam. Talán majd máskor, addig meg hallgatom a lemezt.

Szóval hatalmas buli volt, nem láttam olyan embert, aki fanyalogva hagyta volna el a helyszínt. Ez kell ennek az országnak.

SirOesh

[2006.12.11.]