Poénözön a Budai Várban

Több hónapnyi szünet után ismét musical-dallamoktól zengett egész Buda. Ebben nem kis szerepük volt a fellépőknek: Nádasi Veronikának, Feke Pálnak, és Serbán Attilának.

Hogy is kezdjek hozzá. Ismertethetném a dallistát, de nem fogom, inkább csak kiemelném a legjavát.

A műsort Serbán Attila állította össze, amint erre az est folyamán fény derült. A „brutál” verziós Hair – I’ve got life valóban jól szólt, duettként (Feke Pali magyarul, Serbán Attila angolul nyomta). Szegény Verocska sokszor csak kapkodta a fejét ide-oda, nem győzve követni a két fiatalember poénáradatát és sztorizgatását régvolt titkokról és kínos helyzetekről. A közönség persze díjazta.

Természetesen azért énekeltek is a fiúk, nem is akárhogyan. Feke Palitól kiemelném a Kell egy táncot az Elisabethből, amit Nádasi Veronikával énekelt - gyönyörűen szólt - valamint a Zene az kell című számot, amit Pali saját CD-jére is felénekelt. Bár tény és való, hogy az Útvesztőhöz (Elisabeth) igénybe vette a papír segítségét, attól még tudott közben énekelni. Kevéssé sikerült ez, mikor Nádasi Veronikával énekelték együtt a Valahol Európában szerelmes duettjét, kicsit elkacarászták. Annyi baj legyen.

Csend volt a nézőtéren

Nádasi Veronika se fogta vissza a hangját, miközben a Dreamgirls-ből adott elő az egyik lány számát, az I’m changin’-t, és a Csillagok aranyával is meg lehetett elégedve mindenki, akárcsak a Míma dalával, a Vörös Malomból. Kifejezetten szerettem a Mozart-ból a Szeret mind ki ismer közben is (Serbán Attila volt a „párja”), meg amúgy is szeretem, mert nem csak énekel, hanem elő is ad közben (nem véletlenül olyan jó tőle a fentebb említett Míma-dal is). Bár ez a dal most kifejzetten az édesanyjának szólt, akinek születésnapja volt aznap.

Serbán Attilát lesz a legnehezebb szavakba önteni, elfogultság nélkül jelenthetem ki, hogy aznap este nem kötöttem volna bele a 220-ba, mert egész Budán kiverte volna a biztosítékokat! A Mozart! Zene az vagyok én kicsit szövegfelejtősre sikeredett, sok poénnal, ám Sztárcsinálók egyveleget is bevállalt - alig két héttel torokbetegsége után. Hát, hölgyeim és uraim, ahogy Feke Pali is megjegyezte utána: Így kell énekelni! Valóban, kis híján kigyulladt a terem a Róma égése közben. Stevie Wonder Pinnochió-száma is varázslatos volt Serbi hangján, akárcsak a Bennem mint tükrödben (szintén Elisabeth), mindkét szám alatt vágni lehetett a csendet a nézőtéren, valószínűleg még a rügyezés is abbamaradt odakint, nehogy zajt csapjanak a nyíló virágok.

Remélem, hogy lesz még Vár a Várban, és hogy semmiben sem fogja alulmúlni az előző immáron négy rendezvényt.

Sík Bernadett

[2007.04.24.]