A Depeche Mode frontembere a homokóráról énekel

Dave Gahan október 22-én jelenteti meg várva várt második szóló albumát ’Hourglass / Homokóra’ címmel.

Dave Gahan dinamikus visszatérés elé néz várva várt második szóló albumával, melynek címe ’Hourglass’, megjelenési időpontja pedig október 22. Dave, akit leginkább a Depeche Mode frontembereként ismerhetünk, ezúttal szóló karrierjét egyengeti.

Dave mellé a produceri székbe ezúttal Christian Eigner (dalszerző, zeneszerző, dobok) és Andrew Phillpott (producer, zeneszerző, computer, gitár) ült. Mindkét felet korábbi Depeche Mode turnékról ismerhetjük már. A Hourglass Gahan szerzőként is közreműködik.

A dalszerzés, írói közreműködés első ízben a 2003-as Paper Monsters albumon volt érhető tetten, amelyet a későbbiekben 3 ragyogó dal követett, amelyek már a Depeche Mode 2005-ös Playing The Angel albumára is felkerültek – a nagylemezből több mint 2 millió fogyott. Az I Want It All, a Suffer Well és a Nothing’s Impossible’ dalokról van szó.

Túl öregnek érzem magam

Az Hourglass kiemelkedő szerzeményei közül csupán az egyik a ’Saw Something’, amely egy gospellel színezett dal, és tulajdonképpen nem más, mint az album nyitánya, amely lopakodva és szinte észrevétlenül vetíti előre a további 9 dal hangulatát, amely az albumon követi. ”A szerzemény egyfajta katalizátorként működött számomra, hogy újra elkezdjek alkotni.” – emlékszik Dave, és még hozzá teszi; ”Az első dalszöveg, amely kinyitott egy ajtót a további gondolkodáshoz; és beléptem rajta."

Az album érdekessége az üdítő, állandóan visszatérő mormogás, a Deeper And Deeper; a lebegő, és első kislemezes (megjelenés: október 8.) Kingdom; a minduntalan vonzó ’Use You’, amelyben Gahan csípős ítélettel illeti az embereket, köztük főképp önmagát. Ugyanakkor ott a Down című dal –talán a lemez legőszintébb száma– amelyben Gahan a következőkről énekel: ”Túl öregnek érzem magam, túlságosan közel a földhöz, amelyben nyugszom majd.”

A legjobb, ami történhet velem

Tulajdonképpen a lemez össze-vissza csapong hatások és stílusok között, teszi mindezt persze tisztelettel. A korong előre elhatározottan elektronikusabb lett, mint az előző szóló alkotások. A Paper Monsters gitárjai le lettek cserélve a jól bevált szintetizátorokra.

”Egyre kevésbé érzem úgy, hogy az együttes jellemez engem, jóllehet annak köszönhetek mindent. Egyre inkább szeretném saját magamat megtalálni, és ez kijön a dalokban is. Számomra ez a lemez jelen pillanatban a legjobb, ami történhet velem. És sokkal jobban sikerült, mint ahogy azt vártam.”

- EMI / Kemper T. -

[2007.08.27.]