Getsemane, avagy hakni, a lenézett műfaj

Szeptember 15-én Dolhai Attila musical színész fellépett a „Kerepesi Hagyományőrző Szüreti Mulatság és III. Fűszerfesztivál”-on. Ez ihlette jjulit a következőkre:

Meztelenül állsz a színpadon.
Az arcodon Krisztus szenvedése, a mi szenvedésünk.
A dal száll, elakad. Sóhaj, újra száll.
Kétség marcangol, megremeg az erősnek vélt hit, megremeg bennem is, érzem a kételyt, érzem, hogy válasz kell arra, amit nem kérdeztem soha.

Vagányul kezded, lassan hullnak le a civilizációtól örökölt álarcaid.
Annyira, hogy a végén már fáj, nekem fáj a te kínod.
Kihullik a könny a szememből.
Egy pillanatra megtisztult a lelkem.
Villogó diszkó lámpák, borízű hang beszól – énekelj valami jóóót.
Hűvös van, mindjárt este tíz, jön a tűzijáték…
Sokan imádnak, sokan nem tudják, ki vagy. Mindegy.
Százat adni, azt tudsz, száz százalékot.
Mindegy hány embernek, mindegy kinek. Tíznek ugyanúgy, mint tízezernek. Megint az alázat - a művészet, a szakma iránt.
Ezért nem tudsz rossz lenni.
Hosszú napom volt, fárasztó. Egyszer bekönyörögtem magam a milánói Scala-ba, mert Luciana Serra énekelt. Most csak Kerepesre kellett kimennem az iskolaudvarra, hogy olyan élményt kapjak, amire nem számítottam.
Csak így szabad, csak ennyire szabad.
Meztelenül.

jjuli

[2007.09.20.]