"Geszti Péter így fogalmazta meg nemrég a véleményét: ma sikk letöleni, lopni a zenészek munkáit. De eljön majd az az idő, amikor ez lesz a ciki, és sikk lesz mindenből az eredetit birtokolni."

Magyarországon (és az EU-ban is nagyrészt) NEM minősül lopásnak, ha letöltöd (magáncélra, nem kereskedelmi célra) bárkinek is a lemezét. Tehát NEM illegális és NEM büntetendő. Ez biztos sok embernek nem tetszik. Ez van. "Néha az ember a medvét, néha a medve az embert....."

Ezt a Geszti is - mint a liberális értelmiség egyik jól tájékozódott tagja. - tökéletesen tudja.

Azért azt se szeretem, ha lenéznek egy műfajt. Az operettet példéul nyugaton dalokra bontva operai stílusban adják elő, de bármilyen vidáman adják elő itthon azt, hogy "Ta rongyos élet" én bőgök, mint a szamár.

Tény, hogy a produkciók minősége fokozatosan romlik. Tény, hogy sokan ezt nem tartják tragikusnak, mert zenei képzettség hiányában ez a színvonal is maximálisan kielégíti az igényeiket. Sajnos az is tény, hogy az emberek ahelyett, hogy fizetnének érte, mindent megtesznek azért, hogy ingyen jussanak hozzá az élvezetekhez.

Lehet vitatkozni azon, hogy miért és hogyan juthattunk el idáig. Átbeszélhetjük százszor a válságot kiváltó okokat. Ha csak a dalok letöltésére gondolunk – ugyan miért fizetne bárki is horribilis összegeket egy albumért, hogyha ő csupán egyetlen dalt szeretne meghallgatni róla? Tény, hogy a magyarok előszeretettel potyáznak, de valószínűleg ebben az esetben bárki más is az ingyenes letöltés mellett voksolna. Nem gondolom, hogy mindenért egyedül az Internetet kellene hibáztatni. Számos egyéb ok együttesen váltotta ki a kialakult helyzetet.
Mivel a zeneiparban egyre inkább az üzleti érdekek dominálnak, sajnos odáig jutottunk, hogy a művészet és maga az alkotó léte anyagilag is egyre inkább függ a közönségtől. Talán ennek másként kellene lennie. Talán észre kéne venni, hogy az értékteremtés nem a művész, hanem mindannyiunk érdeke.

Reagálva az utolsó felvetésre:
Hogy sikk lesz-e valaha is „mindenből az eredetit birtokolni”? Meglehetősen valószerűtlennek tűnik, hogy ebben a tekintetben csak úgy magától végbemenne a változás az átlagemberek gondolkodásában. Ha erre várunk, minden bizonnyal egy napon azt vesszük majd észre, hogy az értékes alkotások helyett giccshalmaz vesz körül minket.

Tökéletesen egyetértek azzal, hogy válságban a magyar popipar, de én két oldalról érzem a válságot:
-egyrészt egyre igénytelenebb produkciók is helyet kapnak, mi több, nagyon erős a reklámjuk, a játszottságuk (ld. Pákó, Bridge zenekar, Josh és Jutta....)
-másrészt a magyar ember érzi azt mindenről mostanában már, hogy az neki jár, nevetve beszélnek fiatalok-idősebbek arról, hiogy "ugyanmár, már csak nem fogom megvenni, hogy tömjem a zsebét az előadónak, simán letöltöttem 5 perc alatt!" - szóval amíg a lopásra büszke a magyar, addig nagy gáz van. Ennek si van egy szociológiai háttere: a magyar nem érzi jól magát a bőrében, ezerfelé fizet mindent, a tisztelet kiveszett, amit lehet lopni, azt el is lopja, pont.
Senkit nem lehet azzal meghatni, hogy a zenét, dalt szerezte valaki, benne van a munkája, tudása, tehetsége, ezért jár neki a szerzői-, előadói jogdíj, ami ugyebár a lemezeladások függvénye IS.
Ebben az országban kb. 10-15 olyan produkció, együttes, énekes van, aki tisztán a zenélésből, tehát a koncertgázsikból megél. A többinek mind szüksége van a jogdíjakra,amelyeket a szerzeményei után, illetve az általa feljátszott művek után kap.
Nagyon sok együttesben játszó zenész dolgozik másokkal, ír másoknak dalokat, hangszerel zenét ennek-annak, szöveget ír, vagy feljátszik lemezeket a saját hangszerén.

És hogy a népünnepélyekre, falunapokra, roadshow-kra miért Pákót meg a többi igénytelenséget hívják meg? Mert az ilyen eseményekre kilátogató honpolgár nem igazán a túlképzett-művelt néprétegből tevődik össze, hanem a zeneileg egyszerűbben művelt rétegből, akit mással nem lehet elkápráztatni, mint a bulvár- vagy botrányhősökkel, mert igényesebb zenét/műfajt egyszerűen nem képes befogadni a füle, mert nem tud benne eltájékozódni.
A gagyi viszont könynen érthető, fülbemászó, könnyen beindul a táncika is rá, a második refrént már az előadóval tudja énekelni, annyira egyszerű, ez kell az operett-népnek!
A magyar nem jazz-en, soul-on, funky-n nőtt fel, mint az amerikai, hanem nótákon.

Geszti Péter így fogalmazta meg nemrég a véleményét: ma sikk letöleni, lopni a zenészek munkáit. De eljön majd az az idő, amikor ez lesz a ciki, és sikk lesz mindenből az eredetit birtokolni. Ehhez el kell telni pár évnek, fel kell nőni az embereknek agyilag-mentalitásban ahhoz, hogy tisztelje a szellemi alkotókat is.

Van benne valami!

Lehet, hogy velem van a baj, de nem hiszem, hogy az internetet kellene hibáztatni. Ne mondja már Pierot, hogy a számítógép, az internet előfizetés olcsóbb, mint 20éve a kazettás zenegyüjtés, amikor egy 5 órás kívánságműsort felvettél és megvolt mindened. ( Na jó azért többet is meghallgattuk.) Ma a rádió milyen dalokat ad?
Sóval, mióta túlléptünk a bakelit lemezen, azóta volt ingyen fogyasztás. A "népünnepélyeken" pedig természetesen Pákót és társait hívják, meg egy-maximum 2 énekest, de nekik sem tudják megteremteni a körülményeket, hogy a maximumot nyújtsák. Persze így nem is a legjobbak kapnak reklámot. (Piacgazdaság.) A tévéműsorról ne is beszéljünk. Olyat, hogy Miklósa Erika után egy válogatás műsorban Fekete Pákó és Fásy Ádám énekel. Azt hittem megüt a guta.

Igaza van, egyet is értek vele! Azért ma a lemezt kiadó zenészeink, nem lemezeladásból élnek, hanem a fellépésekből... Azért a rádióknak is rá kéne döbbeniük arra, hogy a magyar előadókat/együtteseket kell támogatni, nem pedig szelektálni, és csak az igénytelen, semmitmondó, "direkt a rádióknak gyártott dalokat" agyonjátszani. 70%-ban forgatni a magyarokat, 30%-ban a külföldi dalokat, mert ma ez pont fordítva van. A piac rettentően telített, ma már bárki bármit kiadhat, énektudás sem kell hozzá... És akkor még azokat "fikázzuk", akik már bizonyítottak... Nevetséges!!!

Hihetetlen, de igaza van Pierrot-nak. 1000%-ig. Viszont ennek a Internetes, ingyenesen letöltögetős dolognak is van haszna: azt hallgatsz, amit akarsz. Nem szorít keretek közé se a választék se az anyagi helyzet.

Nem a zenét hallgató és letöltő közösségnek kellene változnia (úgyse fog), hanem a "gépezetnek". Hiába küzdenek ellene ezerrel: a világ változik és illene vele együtt változni...

a pop-szakma meg akkor lesz igazán bajba, ha olyan dalokat kell majd írni, ami nem a szerelemről, a magányról, az esőről és a mijen-jól-érezzük-magunkat-feelingről szól... akkor majd kiderül, hogy nincs is olyan, hogy pop-zene....

Mi a véleményed a megállapításokról?