Jean Michel Jarre

A Zeneipar ma leggyorsabban növekvő ágának, az elektronikus zenének úttörője, Jean Michel Jarre, a stílust népszerűbbé tette, mint valaha volt, már a 70-es, 80-as években. Világszerte 60 millió albumot adott el.

Innovaív, világszerte elismert szupersztárként a szabadtéri koncertek egy egészen újszerű előadásmódját vezette be, így utat nyitott a szabadtéri koncertek, és legújabban a rave bulik egy teljesen új generációjának.

A nagyon sokoldalú művész, Jean Michel Jarre nem csak lemezeket készít és álmodik meg egyedi szabadtéri koncerteket, de sok mérföldkövet jelentő dal szerzője és szövegírója hazájában, és számos filmzene megalkotója is. Az első zeneszerző, aki elektro-akusztikus zenét szólaltatott meg a Párizsi Operaház szentélyében, 1971-ben, az AOR balettben.

1968 és 1972 között miután együtt dolgozott Pierre Schaefferrel a GRM (Group for Musical research) –ben, számos elektronikus számot komponált, és producerként közre működött a megszületésükben. Ilyen volt többek között a The Cage és a Desesrted Palace.

1972-ben zenét szerez az International Festival of Magic-nek. 1973-74 között zeneszerzője, dalszöveg írója és producere Gérard Lenorman és Christophe két kulcsfontosságú albumának, a Les Paradis Perdus-nek és a Les Mots Bleus-nek.

1972-ben zenét komponál Jean Chapot Özvegy Coudercné című filmjéhez, melynek főszereplői Alan Delon és Simone Signoret voltak, ezt követi 1978-ban Peter Fleischmann filmje, a Hamburgi betegség. Peter Weir szintén felkérte, hogy dolgozzon vele, így született meg a Gallipoli zenéje, melynek főszereplője az akkor még újonc Mel Gibson volt.

Az Ő nevéhez fűződik Christophe két párizsi, Olympia Színházbeli koncertjének színpadra vitele és rendezése.
1974 -75 –ben Los Angelesben tartózkodik, ahol két albumot ír Patrick Juvet számára, a Mort ou Vif-et (l’Enfant aux Cheveux Blancs, Faut pas ręver) és a Paris by night-ot (Oů sont les femmes ?). Együtt dolgozik Herbie Hanckock zenészeivel és Ray Parker Juniorral.

1976-ban világszerte a listák élére került átütő sikerű albumával, az Oxygene-nel. (Prix de l’Académie Charles Cros).Ez a nagymértékű nemzetközi siker a francia zene történetében máig példátlan, hiszen 12 millió eladott lemezt jelentett ez a zenésznek.

A következő, 1978-as Equinoxe című album megerősítette Jarre helyét a zenei életben. Egy évvel később forradalmasította a koncertek világát is, amikor megalkotta az azóta hagyománnyá vált koncert-esemény fogalmát, amikor egymillió hallgató előtt lépett fel a Párizsban a Place de la Concorde-on. Ezzel meg is szerezte első bejegyzését a Guinness Rekordok Könyvébe, a legnagyobb nézőszám kategóriában.

Jarre harmadik albuma, a Magnetic Fields 1981-ban jelent meg. Ugyan ebben az évben ő az első nyugati zenész, aki meghívást kap, hogy fellépjen a Mao utáni, kommunista Kínában. Pekingi és shanghai-i koncertjével beírta magát az ország kulturális történelmébe, az előadást 500 millióan követték figyelemmel rádión és a televízióban.

Egy dupla lemez, Concerts in China címmel a következő évben kerül kiadásra, mely zenei emléket állít a kínai utazásnak.

1983-ban Jarre nagy hírverést kavart azzal, hogy árverésre bocsátotta a Music for Supermarkets egyetlen példányát a Hotel Drouot Aukciós Házban, és az eredeti korongokat közjegyző előtt semmisítette meg. Az album egy rövid ideig a legkeresettebb darab volt a gyűjtők között.

A Zoolook 1984-ben jelent meg. Amerikában az év instrumentális albumának választják, Franciaországban pedig megkapja a Victoire de la Musique és a Prix de l’Académie Charles Cros elismeréseket érte.
Jarre új művészeti irányvonalat kezd követni, és együtt dolgozik Laurie Andersonnal, Adrian Belewvel és Marcus Millerrel. Idegen nyelvek intonációjának egész tárházát használta fel, így az album az egyik leginkább samplerezésre használt lemezek egyikévé vált.

1986-ban Jean Michel Jarre egy nagyon emlékezetes koncertet ad, a legmodernebb technikát használva a houstoni felhőkarcolók között, az Egyesült Államokban, a városháza, és a NASA együttműködésével. 1,3 millió amerikai táborozott órákig, hogy részese lehessen az eseménynek, és hallhassa az új albumot, a Rendez-Vous –t. A koncerttel Jarre másodszorra is bekerült a Guinness rekordok könyvébe, valamint a People Magazin az Év Emberének választotta az európai zenészt.

1986-ban közreműködött a Kilenc és fél hét forgatásában, melynek rendezője Adrian Lyne, főszereplői pedig Kim Basinger és Mickey Rourke voltak.

Néhány hónappal később, hogy megünnepeljék hazatéréstét Franciaországba, Jarre szülővárosa, Lyon, meghívta a zenészt, hogy lépjen fel azon az októberi estén, amelyen II. János Pál pápa látogatást tett a városban. Szülővárosa, és a környező települések lakói tömegekben jelentek meg az eseményen. (összesen 1 millióan)

1987-ben megjelenik egy dupla koncert lemez Houston-Lyon, Cities in Concert, címmel. Jean Michel Jarre átvehet két díjat: az Év Albuma kategóriában a Rendez-Vous –ért és az Év Koncertje kategóriában a Houston –ért.

1988-ban megjelenik a Revolutions, mely az első olyan lemez, amelyen találkozik az elektornikus zene és az arab világ hangszeres és hangzásvilága.

Ugyan ebben az évben fellép a londoni Docklands-ben, ahol két koncertet ad, embert próbáló időjárási körülmények között. 250.000 jegy talál gazdára percek alatt, hiszen a Britek, akik a kezdetektől fogva nagy rajongói, semmi esetre sem hagyták volna ki a koncertet, ahogyan Diana hercegnő sem maradhatott távol az eseménytől.

Jarre tizedik albuma, a Waiting for Cousteau 1990-ben jelenik meg. A híres óceán kutató, Jacques-Yves Cousteau, tenger alatti világa inspirálta ezt a lemezt. Július 14-én Jean Michel Jarre rendkívül látványos koncertet ad Párizsban a Le-Défense-en, megdöntve saját rekordját, hiszen ezúttal 2,5 milliós közönség előtt játszott.

Az Images, mely egy, a legnépszerűbb dallamiból összeállított album 1991-ben jelenik meg, ezt követően pedig 1992-ben három szabadtéri koncertet ad Dél-Afrikában.

1993-ban megjelenik a Chronologie (Victoire de la Musique 1994), mely utazásra invitál az idő mechanizmusába és fejlődésébe.
Jean Michel Jarre a Swatch-csal összefogva szervezi meg első turnéját, a Europe in Concert -t. A teltházas koncertekből álló turné során olyan helyszíneken lép fel mint a Mont-Saint-Michel és a Versailles Château, a Wembley és a Manchester Stadion, A barcelonai Olimpiai Stadion és a budapesti Népstadion. Ő az egyetlen francia előadó, és egyike azon kevés nemzetközi előadóknak akiknek sikerült ezeken a helyszíneken teltházat vonzaniuk.

Európából irány Ázsia: 1994-ben Jarre nyitja meg a Hong Kong-i stadiont, és a kínai zenei emlékeket közkinccsé teszi.

1995: Jarre visszatér Párizsba, ezúttal az Eiffel Torony lábánál tartja meg koncertjét, mely a tolerancia mellett tör pálcát. A koncertnek nem kisebb presztízsű támogatója volt, mint az UNESCO, melynek Jarre akkor már két éve nagykövete. A mindig hű közönsége most is 1.2 milliós tömegben jelenik meg az eseményen. Ugyan ebben az évben a francia kormány a “Chevalier de la Légion d’honneur” kitüntetésben részesíti.

1997-ben Jean Michel Jarre kiadja az Oxygene 7-13;–t, ami több mint a korábbi album folytatása: Jarre az eredeti inspirációit új megvilágításba helyezte két évtizeddel később. Még ebben az évben turnéra indul; az Oxygene Tour 25 helyszínt érintett Európa szerte, és mindenütt telt ház előtt lépett a művész színpadra.

Jarre meghívást kap Moszkvába, hogy alkossa meg élete addig legnagyobb koncertjét, és így tegyen tanúságot a modernitás mellett azon emberek előtt, akik minden nehézség ellenére figyelemmel kísérték zenei pályáját az évek során.
Senki sem tudta megjósolni a meghívás következményeit, hiszem több mint 3,5 millióan jelentek meg Oroszországban Jarre koncertjén, hogy üdvözöljék a művészt, és kifejezzék örömüket. (Ez Jarre harmadik bejegyzése a rekordok könyvében) Nem csalódtak, amikor kiderült, hogy Jean Michel is készült egy hatalmas meglepetéssel: bemutatta vendégeit, akik nem mások voltak, mint a MIR űrhajósai, akiket videó kapcsolaton keresztül láthattak, amint az űrből jelentkeztek.

1998: Jarre közös munkába fogott az Apollo 440 nevű brit csapattal, hogy feljátszák a Rendez-vous 98–at, egy kislemezt, mely a Futball Világbajnokság hivatalos albumára került fel. Az Egyesült Királyság csatornája, az ITV műsorára tűzi a kislemezt, a Világbajnokság közvetítéseikor. Július 14-én, negyvennyolc órával a francia csapat győzelmét követően Jean Michel Jarre az Eiffel Torony lábánál lép színpadra, hogy megünnepelje hazájának sikerét. A koncerten csatlakozik hozzá az Apollo 440 és a japán szupersztár Tetsuya ‘TK’ Komuro, és még sokan mások.

1999. december 30-ra Jean Michel Jarre megbízást kapott az egyiptomi kormánytól, hogy álmodjon meg és mutasson be egy történelmi millenniumi koncertet, napnyugtától pirkadatig, Kairó közelében, a Piramisok lábánál. A koncerten sikerül megmutatnia tehetségének szivárványát, és a hangszerek igazi tárházát, különböző korokból és a világ különböző pontjairól: hallhattunk tradicionális arab hangszereket, szimfonikus zenekart és elektronikus zenét. A 120.000-es közönség kivételezett helyzetben érezhette magát, hogy a helyszínen követhette figyelemmel az eseményt, míg a televízión keresztül több mint 2 milliárd ember nézte, és 2 millióan csatlakoztak az Interneten, átlagosan 35 perces időtartamra, hogy láthassák az eseményt.

2000-ben jelenik meg Jean Michel Jarre legutóbbi albuma, a Metamorphoses. Ez Jarre első olyan albuma, mely nem kizárólag instrumentális. A lemezen több énekesnővel dolgozott együtt: Laurie Anderson, Natacha Atlas, Deirdre Dubois (Ekova) and Sharon Corr (The Corrs). Hűen a címhez, Jarre egy új és természetes kifejezésformát talált magának, mely nagyon személyes.

2001 elején Jean Michel Jarre összefog kedvenc Sci-fi írójával, Arthur Clarke-al (2001 Space Odyssey), hogy megalkossák a 2001 – Rendez vous in Space –t. A nagyon modern zenei és vizuális odüsszeia Japánban, Okinawaban kerül színpadra, az ázsiai sztár, Tetsuya Komuro “TK” közreműködésével. A 2001 január 1-i koncert emléket állít a Millenium kezdetén.

2001-es év júniusában Jarre két exkluzív koncertet ad az ősi színházban, a Herodus Atticus Odeonban, az athéni Akropolison. A görög Kulturális Minisztérium megbízásából megkomponálja az Akropolis –t, mely egy szimfonikus zenekarra írt mű, a helyszín jövőjének ajánlva.

2001-ben Jarre zenét komponált a debütáló filmrendező, Patrice Pooyard Qui veut devenir une star című filmjéhez. Szintén Jean Michel Jarre nevéhez fűződik Jacques-Yves Cousteau dokumentumfilmjének, a Palawan a zenéje is.

2001 folyamán megbízást kaporr a Match Télévision adótól, hogy álmodja meg a kábeltévés csatorna hangi designját, valamint a Bang & Olufsen –től, hogy tervezze meg a párizsi Champs-Elysées-en található B&O bemutatótermük hangi és látvány koncepcióját.

2002. szeptember 7-én Jean Michel Jarre Dániát választotta legújabb koncertje helyszínéül, hogy megünnepeljék a szelet és a megújuló energiaforrásokat. A helyszín ismételten tökéletesen egyedi: egy szélmalom mező, nem messze Aalborg városától. A koncertet 50.000-en hallgatták meg.

2004-ben megjelenik az AERO” (CD + DVD). Az “AERO” az első olyan album, amely térbeli hanghatású, és dolby digital 5.1-es hangrendszerű.
Ahogyan a Mono (1877) és a Stereo (1958) mérföldkövet jelentettek, az « AERO » is ugyan ilyen nagy jelentőséggel bír, egyedi, 360°-os hanghatásával, mely megváltoztatja zenehallgatási szokásainkat.

2004 októberében Jean Michel Jarre történelmi jelentőségű koncertet ad Pekingben, a Tiltott Városban, a Tian’Anmen téren. Több mint egy milliárdos nézőközönség követte figyelemmel az eseményt. A Kínai Tv-n, a japán és francia nemzeti tévécsatornákon.

2005 augusztusában Jean Michel Jarre meghívást kap, hogy vegyen részt a “Szolidaritás” 25 éves évfordulójának ünneplésén, Lengyelországban, Gdansk kikötőjében. Az előadáson 170.000-en jelentek meg, és a lengyel nemzeti televízión, a TVP1-en keresztül több mint 7 millióan követték figyelemmel az eseményt.

2006 decemberben, az UNESCO-val közösen, Jean Michel Jarre egy lenyűgöző műsort mutatott be a marokkói Merzougaban, a merzougai dűnék előterében, azzal a céllal, hogy promótálja az ENSZ “A Vizet az élet” programját.

Jean Michel Jarre több videó installációt is készített, melyek közül a legutóbbit 2000-ben, Avignonban mutattak be, a Millenniumra rendezett kiállításon, mely a szépség témája köré épült.

A szorosan a zenéhez kötődő tevékenységei mellett Jarr az IFPI szóvivője, és sikeresen lobbizott az internetes jogdíjak legalizálásáért az Európai Parlamentben. Jean az UNESCO szóvivője és jószolgálati nagykövete a toleranciáért és az ifjúságért. Ebben a megtisztelő szerepben 1993-óta teljesít aktív szolgálatot.

[2007.02.16.]