Búcsú a Népstadiontól - személyes élményekkel

Ezt a cikket még 2011.október 22-én írtam meg, de ezt követően kaptuk a hírt: mégsem bontják le a Puskás Ferenc stadion. Nemrég Giró-Szász András kormányszóvivő bejelentette, idén mégis megkezdődik a bontás és 2015-re készül el az új stadion, tehát a korábban megírt cikkem mégis aktuálissá vált.

Idén október 22-én az NSK és a BMSK dolgozóinak szervezett sportnapon „búcsúztattuk” a stadiont, és valószínűleg utoljára focizhattunk, sétálgathattunk a gyepen, hiszen már több cikk is született, hogy bontásra ítéltetett az egykori Népstadion, most Puskás Ferenc Stadion.

A dolgozók részére lehetőség nyílt arra is, hogy olyan helyeket megnézhessenek meg, amiket nem minden nap nyitnak meg, így módunk volt megtekinteni a Rákosi páholyt és a régi (inter központ) telefonközpontot is.

A Rákosi páholynál kezdődött a tárlatvezetés, amit Németh Ferenc létesítményvezető tartott, aki régóta a stadion munkatársa, így több történetet is tudott mesélni a páholyról és a stadionról is.

A stadiont 1948.július 13-án kezdték el építeni és 70 ezer fősre tervezték – amit a későbbiek során 100 ezer fő befogadására szerettek volna kibővíteni, de ez nem valósult meg, azóta sem - az építését a Stadionépítő vállalat kivitelezésében építették a nép segítségével, hiszen rengeteg kiskatona és civil is részt vett az építésében, majd öt évvel később, 1953. augusztus 20-án adták át. A stadion „fénykorában” rengeteg kiváló sportesemény helyszíne volt, hiszen itt játszotta legendás mérkőzéseit az Aranycsapat. Érdekes statisztikai adat, hogy legtöbben 104 ezren az osztrák-magyar mérkőzést látták.

További képekért kattints!

Ami minket érint az a stadion másik arca a sporton kívül rengeteg kulturális esemény helyszínéül is szolgált az elmúl 58 évben. Az első „stadionkoncertet” Louis Armstrong adta 1965. június 9-én. Ezen a rendkívüli zenei eseményen 93 ezer néző volt kíváncsi Armstrongra és All Stars együttesére.

Majd hosszú-hosszú csend következett, hiszen a következő zenei esemény, ami szintén mérföldkő volt a hazai zenei élet tekintetében az a QUEEN fellépése volt 1986-ban. Ők voltak az első nyugatról érkező banda, akiknek turnéjában egy akkor még szocialista tömbhöz tartozó ország fővárosa is bekerült. Nem beszélve arról, hogy a magyar közönség színpadtechnikában, hangzásban, látványban igazi szuperprodukciót ekkor láthatott először.

Én rendezőként dolgozhattam is ezen a koncerten. Bátran állíthatom, életem legmeghatározóbb eseménye lett és ekkor döntöttem el, hogy szeretnék koncertekkel foglalkozni, ami így is lett, hiszen 1986-2000 között több száz koncert részese lehettem a Népstadionban és a Budapest Sportcsarnokban is.

Az írás a következő oldalon folytatódik!

De vissza a stadionhoz és a QUEEN-hez, hiszen ekkor hangzott el az a napjainkban is többször visszajátszott jelenet ,amikor Freddie Mercury a tenyerére írt szövegből énekelte a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalt magyarul.

1987-GENESIS, 1988-HUMAN RIGHTS Peter Gabriel, Sting, Bruce Springsteen, 1990-Illés és István a Király előadás, 1991-AC/DC, Metallica, 1992-U2, szintén 1992-Guns N’ Roses, 1993-Jean Michael Jarre, 1994-OMEGA, 1995-HUNGÁRIA megjegyzem a statisztikai adatok szerint –ami nagyon meglepő -, de ez a csúcstartó mai napig a Hungária koncertjén voltak a legtöbben koncerten a Népstadionban.

A következő zenei mérföldkőre, majd tíz évet kellett várnunk és végül eljött a nagy nap 1995. augusztus 8-án hazánkba érkezett a THE ROLLING STONES a „VOODOO LOUNGE” turné keretében, ami szintén feledhetetlen volt az életemben. Persze akkor még álmodni sem mertem volna arról, hogy még egyszer láthatom őket fellépni, igaz akkor már a Puskás Ferenc nevére átkeresztelt stadionban, 2007-ben. Emlékeim szerint a bemelegítést végezték: Hobo Blues Band, Takáts Tamás, Janicsák István és az Asszonykórus.

Ez a nap is fontos volt számomra, hiszen előtte egy héttel augusztus 1-én kezdtem el főállásban dolgozni az akkor még Népstadion és Intézményeiben.

Szintén napi vezető hír, a folyamatban lévő Michael Jackson halálát vizsgáló per újabb és újabb részleteinek napvilágra kerülése és igen a világsztár nálunk is fellépett 1996-ban a Népstadionban.

További koncertek 1999-OMEGA előzenekar a P.Mobil volt, 2001 ILLÉS –METRO-OMEGA szuperkoncert.

2002. ekkor kapta meg jelenlegi nevét illetve keresztelték át a legendás játékosról Puskás Ferenc Stadionra.

2004-OMEGA. Ez volt életem első „koncertfotós” élménye, ami szintén a stadionhoz köthető, hiszen ekkor vásároltam meg életem első digitális fényképezőgépét egy Fuji 7000-t, amit ezen a koncerten próbálhattam ki először, illetve a koncert előtti napon megrendezett dedikáláson.

2005-NEOTON FAMILIA, 2006-DEPECHE MODE, szintén 2006 ROBBIE WILLIAMS, ez a koncert is emlékezetes volt hiszen sajnos nem kerültem be a stábba, akik dolgozhattak a koncerten, így azt több száz emberrel egyetemben a kerítésen kívülről hallgattuk meg. 2007-GEORGE MICHAEL, 2007 - újra fellépett nálunk világkörüli és több mint két évig tartó búcsúturnéján a THE ROLLING STONES, 2009-ismét DEPECHE MODE, majd az utolsó koncert 2010-ben volt és a METALLICA adta, amit szintén volt szerencsém látni.

De nem szabad figyelmen kívül hagyni a stadion előtt lévő szoborkertet sem, ami eredeti tervek szerint egy sugárút része lett volna, ami összekötötte volna a későbbiekben megépült metrót és a régi BS helyére akkoriban tervezett sportlétesítményt is, de ez a terv sem valósult meg soha, de legalább egy gyakorló pálya lett a helyén.

Az írás a következő oldalon folytatódik!

Összegezve, legyen az Népstadion, vagy Puskás Ferenc Stadion rengeteg szép élményt adott nekünk nézőknek és a hazai zenei életnek is.

Mit hoz a jövő? Még nem tudjuk. A cikk írásának pillanatában, hiszen az előzetes hírek arról szóltak, hogy 2011. októberében a Finnország – Magyarország válogatott labdarúgó mérkőzést követően kezdődnek meg a bontási munkálatok. Ezután, kiderült, hogy a 2012-es költségvetésben nem szerepel 1 forint sem erre a projektre, tehát a tárgyalások folyamatban vannak, de valószínű 2012 tavaszán mindenféleképpen meg kell kezdődnie a bontási munkálatoknak ahhoz, hogy az előzetesen ígért 2014-es átadásra elkészülhessen az új stadion.

Persze még pontosan azt sem tudhatjuk milyen lesz az új létesítmény, hiszen hallottunk már olyan verziót is, hogy meghagynák egyes elemeit a réginek a pilonokat, de azt is, hogy nem. Sőt még a befogadó képesség mértéke is kérdéses, legyen 60 ezer főnél kisebb, de ekkor elbukhatjuk a később megrendezésre kerülő világversenyek döntőinek rendezésének jogát. Hiszen a mostani szabályozások szerint nem lehet ennél kisebb létszámú stadionban megrendezni labdarúgó mérkőzéseket.

Kérdéses az atlétikai pálya is: marad vagy nem. Hiszen atlétikai világversenyt már két alkalommal is rendezhettünk, illetve elnyertük a rendezés jogát, míg olimpiai játékok vagy focitornák rendezési jogát még soha nem kaptuk meg.

Mindenesetre csak abban bízhatunk, hogy fővárosunk és Magyarország is kaphat egy szép új sportlétesítményt, amiben nagyon sok magyar sportsiker születhet a következő évtizedekben és mi koncertlátogatók is remélhetőleg sokszor léphetjük át kapuit.

Persze azért az nagy kérdés, hogy 2014-15, vagy akár 2020-ban, kik lesznek azok a sztárbandák akik 20-30 ezer vagy akár 60 ezer, esetleg ennél is több embert tudnak csábítani az új aréna küzdőterére és lelátóira. Hiszen napjaink keserű tapasztalata az, hogy az emberek vagyoni helyzete elszegényedése és egyéb gazdasági kedvezőtlen folyamatok lecsapódnak a koncerteken is. Napjaink legtöbb rendezvénye bizony nem teltházzal megy le, mint a 80-as 90-es években, amikor szinte minden buli teltházzal ment a Budapest Sportcsarnokban vagy a Népstadionban, legyen az külföldi sztárbanda, vagy magyar zenekar.

Én személyesen annak drukkolnék, hogy ezek az idők visszajöjjenek, és egyre több magyar zenekar jusson el oda, hogy megtölthessen ilyen méretű létesítményeket, hiszen az ember életében igenis nagyon fontos a minőségi és jó zene, illetve az élő koncertek varázsa is, amit soha sem pótolhat egyetlen CD és DVD, vagy 3D-s felvétel sem. Az nem ugyanaz, mintha ott lettünk volna, amiről tudunk majd mesélni, és amire évtizedek múltán is jó visszagondolni.

- Bokor Károly -

[2011.11.10.]