B. Nagy János
1940. július 9-én Pocsajon született.
1961-től 1965-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte tanulmányait, Kerényi Miklós György növendékeként.
Nagy érzelmeket kifejező operahősök hosszú sorát játszotta el az alatt a több mint három és fél évtized alatt, amelyet magyarországi és európai operaházakban eltöltött.
1663-ban kezdte pályafutását a Honvéd Művészegyüttes férfikarában ahol hamar felfigyeltek olaszos hangjára. Egy külföldi meghívásnak eleget téve átigazolt az Állami Népi Együtteshez, (1967-1971) majd néhány esztendővel később próbaéneklésre érkezett az operaházba.
Egy ilyen meghallgatást követően ösztöndíjas szerződést ajánlottak neki, amelynek köszönhetően Bizet Carmenjében Don Joséként rögtön egy kiemelkedő tenor szereppel bízták meg, és debütálhatott a színpadon.
Tehetségét nem csak szűk környezetében és hazájában ismerték el, hanem neve határainkon túlra is eljutott, köszönhető ez annak is, hogy a 1980-ban a világhírű Tito Gobbi nyári akadémiáján is sikerrel szerepelt.
Az 1960-as évek különösen emlékezetesek lehettek a művész számára, ugyanis akkortájt olyan híres karmesterek, mint Giuseppe Patané és Lamberto Gardelli alkottak a Magyar Állami Operaházban. Ekkor a nagy bemutatók tenor főszerepeit B. Nagy Jánosra bízták, főként Verdi és Puccini műveiben.
Külföldi pályájához meg kell említeni a düsseldorfi Rajnai Operában való vendégszereplését (1981) is, emellett pedig hívta több német dalszínház is, mint például 1931 és 1982 között a berni Stadttheater.
A Magyar Állami Operaház magánénekesei által alapított Optimus-díjat elsőként vette át 2006-ban.
(forrás: okm.gov.hu/stop.hu) [2008.01.08.]