Kalafszky Adriána – szoprán
Kónya István – barokk lantok
A 15. századtól a 17. század végéig a lantot Európában nagy elismerés övezte a „hangszerek királynőjének” is nevezték sokáig. A kor legnépszerűbb és egyben legjelentősebb instrumentuma volt, ami nemcsak szólójátékra volt alkalmas, de az ének kíséretére is a legideálisabb partnernek bizonyult, és a reneszánsz korban a kamarazene, a házimuzsikálás fő hangszerévé vált. A bel canto (szép éneklés) kezdetei a 17. század gazdagon díszített szólódaláig nyúlik vissza, lényege a hang mozgékonyságán, kiegyenlítettségén és a hangzás szépségén alapul, megtartva a hangszín természetességét. E műsorral betekintést nyújtunk a barokk kor arisztokrata udvarainak szalon muzsikájába.