Grencsó István – fúvós hangszerek, duduk, Hans van Vliet – pozan, Hock Ernő – bőgő, G. Szabó Hunor – dob
Grencsó István a magyar improvizatív zene egyik legnagyobb, kísérletező szellemiségű képviselője. Szabad zenei szelleme, irányzatoktól, divatoktól, iskoláktól független, öntörvényű gondolkodása, s nem utolsó sorban a hangszeréhez fűződő viszonya a legjelentősebb – európai szinten elismert - muzsikusok közé sorolja műfajában. Minden kiadott lemeze más és más kísérlet a jazz és az improvizatív zene – mint központi indíttatás - feloldására, a műfajok közti határok ledöntésére. Ezért koncertjei és lemezei mindig bővelkednek a sablonoktól elrugaszkodó meglepetésekben. Az 50-60-as évek slágereinek sajátos feldolgozásától, szürreális zenemese lemezig, vagy a „Villanegra nem apáca zárda” című filmsláger cseh filmzenékkel vagy a holland groteszk improviaztív zenei felfogással rokonítható nagyzenekari darabjáig. Érdekes módon egyre több fiatal zenekar hívja meg szólistának fellépéseire, pl. a noise music-ot játszó Pozvakowski vagy nagyon minőségi ethnorockot játszó, első vonalas orosz-örmény zenekar, a Deti Picasso.

A meglepő zenei fordulatokon és a zenei humoron túl, furcsa hangszer összetételű formációk is jellemzik zenei hozzáállását. A MEDIAWAVE Fesztivál alapemberének számít, amely során rengeteg nemzetközi formációban és zenei műhelyben erősített a magyar improvizatív zene hírét. Együtt játszott a kortárs improvizatív zene legjelentősebb figuráival (William Parker, Hamid Drake, Rob Brown, Han Bennink, Tobies Delius, Louis Jordan, stb.).