Yellow Spots

Budapesti, 6 tagú formáció, mely az itthon még kevésbé ismert psychobilly műfajnak hazai képviselői.

Az ötlet már ’95-ben megfogant a zenekar dobosának, Schlekinek a fejében. Folyamatos tagcserék jellemezték a zenekar történetét. Talán a legfontosabb változás a 2004-ben énekesi posztra törő Aberrált Atya érkezése volt. Schleki és Aberrált a Csók és Könny nevű csapatban is együtt zenélnek. A nagybőgőn Napocska tépi a húrokat, aki a Tremors nevű psychobilly banda bőgőse is volt.

A főként Budapesten és az ország nyugati felében ismert banda játszott már Szlovákiában, Franciaországban, Németországban és Ausztriában is a stílus ismertebb külföldi képviselőivel közösen.

A produkció szerves része a maszkírozás, arckifestés. Ennek a lényege magában a műfaji sajátosságokban keresendő. A psychobilly stílus lényege, hogy az ’50-es években, a „kedvencek temetőjébe” élve eltemetett rock’n’roll banda tagjai napjainkban kimásznak a sírjaikból, és zombiként tépik tovább a húrokat, egy kicsit rohadós mellékízzel. Maga a psychobilly zene ’77-ben teremtődött meg hivatalosan a The Cramps zenekar Gravest Hits c. első maxi lemezével. Természetesen az egykori rock’n’roll időközben már társult a punk-kal, ettől jóval vadabbá és pörgősebbé vált a muzsika. A Yellow Spots zenekar ennek még egy tovább gondolt alternatívája, amely már fúvósokkal is bátran, érzéstelenítés nélkül operál a dalaiban. Saját szavaikkal élve magukról:

„A magát csak "belezős rakkendroll" zenekarként számon tartó, Yellow Spots egy abszurd rock&roll csapat morbid humorú szövegvilággal, nagybőgővel és fúvósokkal. Johnny Rotten fél liter paprikavodka elfogyasztása után szodomizálja Fenyő Miklóst egy ledurrant, szocreál táncdalfesztiválon, az összefonódásból született gyermeket pedig Sade márki művein, Lucio Fulci B-kategóriás horrorfilmjein és Borsodi Bivalyon nevelik. Így születik meg a "belezős rakkendroll", mint elviselhetetlen, dobhártyagyalázó műfaj. Lugosi Béla bekanalaz egy tál gulyást, belövi magának a morfiumot és Yellow Spots koncertre indul. Komár László már nem ilyen bátor. Csak zárt ajtó mögött, fülhallgatóval meri hallgatni a zenekar szerzeményeit, közben nyakkendőt köt, és bakancsban táncol a tükör előtt.”

[2006.05.22.]