Hogyan született a megasláger 2.? -  kiderült Júlia titka

A Napoleon Boulevard Júlia nem akar a földön járni slágere a közönség körében még ma is nagy népszerűségnek örvend. Érdekes, hogy az énekesnő, Vincze Lilla is szervesen kivette a részét a dal elkészítéséből.

Van egy angol közmondás: "Aki egy fejjel magasabb a többinél, annak le kell vágni a fejét...." Ez a kedves kép volt a dalszöveg kiinduló ötlete. Már nem tudom, hol olvastam.Arra emlékszem csak, hogy egyből egy sor jutott eszembe róla: Júlia nem akar a Földön járni. Ennyi volt meg, ez viszont már jóval azelőtt, hogy elkezdtük volna a dalt csinálni - kezdte válaszát Erdész Róbert, dal készítője.

Mindez 1987-ben történt, a második Napoleon Boulevard album készítése közben. 

Megszületett a nagy nóta

- Mikor befejeztük a felvételeket, áthallgattuk a dalokat, és határozottan az volt az érzésünk, hogy hiányzik a lemezről egy igazán átütő, "nagy nóta". És ahogy ezt kimondta valamelyikünk - már nem emlékszem, ki volt -, elkezdtünk ötletelni.

Még ott, helyben, a törökbálinti stúdióban. És néhány óra alatt kész volt a dal. Már zeneileg. Mindenki hozzátette a magáét, ki egy verzét, ki egy bridge-t, ki egy refrént, volt, aki még csavart is egyet a refrén vonalvezetésén - szóval, amolyan igazi közös dal született. Hazavittem egy demo-t belőle, és még aznap éjjel megírtam a szövegét. Annak a kiinduló sornak alapján, ami hetek óta motoszkált a fejemben - folytatta.

Szándékom szerint a Júlia kemény dalnak készült. A különbekről akart szólni, akik először csodálatot, majd irigységet, végül végletes agressziót képesek kiváltani a többiekből. Júlia repülése egy kudarc története: tudott valamit, amit a többiek nem.

Valamit, ami képes volt a többiek fölé emelni. És mint tudjuk, aki egy fejjel magasabb a többinél, annak le kell vágni a fejét.

A különbözés, a másság elutasítása, az egységes, homogén "ária" világ - kínálta magát a fasizmussal való párhuzam. (Bocs, tudom, hogy ez csak popzene, dehát ez van.)

Ezért az utolsó versszakot nem írta meg. Szándékosan.  Vincze Lillára akarta hagyni. Lilla kezdettől borzasztó erős volt halandzsában. Elsősorban angol nyelvű értelmetlenségeket énekelt dalkészítés közben az éppen formálódó alapokra, de ha kellett, ugyanez ment franciául, olaszul vagy akár oroszul is. Azt szerettem volna, ha a vége ad egy erős impulzust a fenti párhuzam érzékeltetéséhez. A Vermacht páncélos-induló, az Erika járt a fejemben, ezért abban maradtunk, hogy Lilla beáll a mikrofon mögé, megkapja a fülébe az alapot, és énekel, ami eszébe jut. Csak németül hangozzon.

 Minket is tarkón vágott, amit művelt! A stúdió átnéző ablakával pont szemben állt az egyik szintetizátorom: OBERHEIM MATRIX 6. A Júlia utolsó, hitelesen agresszív szava: O-BER-HEIM. Például. De hogy honnan jött a spritzen, a wolknicht, a sollen....

Az Oberheim példából látszik, hogy Lilla valós alapra építkezett: a fejében kavargó szófoszlányokat, valaha hallott töredékeket hányta egymás mögé hihetetlen tempóban. (Még ott, helyben rögtönzött egy szlovák változatott is, ami rettenetesen vicces volt, ha bármi értelme lett volna a dalban, egész biztos benne hagyjuk!) Mikor vége lett a felvételnek, egy ideig csak állt a mikrofon mögött, és várt. Látta az arcunkat az üvegen keresztül. Azt hitte, túllőtt a célon. Végül annyit mondott: ja, bocs.... Vicces, de ezzel kicsit idézőjelbe tette az egész szöveget. Úgyhogy bennehagytuk - - elevenitette fel Róbert.

Váratlan nézeteltérés támadt

Hát valahogy így alakult ki a dal. Mikor készen lettünk, váratlan nézeteltérés támadt közöttünk: volt, aki azt mondta, pontosan ez az, ami hiányzott a lemezről, de volt, aki úgy látta, inkább hagyjuk úgy az egészet, ahogy volt. Egyrészt azért, mert enélkül is megáll az anyag a lában, másrészt azért, mert egy ilyen kemény, agresszív tartalmú dal sosem lesz sláger.

Sokáig vitatkoztunk. Majdnem egy egész műszakot elszúrtunk ezzel a törökbálinti stúdióban. Végül a Júlia nem került rá a második Napoleon Boulevard lemezre. Fiókban maradt, és még az is előfordulhatott volna, hogy sosem kerül elő onnan.

A dolog azzal vett fordulatot, hogy csatlakozott a zenekarhoz Tereh István. Épp a harmadik albumra készültünk. Az ő ötlete volt, hogy indítsunk el egy dalt a lemez megjelenése előtt valamilyen különös apropóval, mintegy bevezető promócióként.

Az első kérdés az volt, melyik legyen az? Az új dalok még csak demo formában léteztek, egyiknek sem volt még se szövege, se koncepciója. Ekkor jött az ötlet: miért ne lehetne a kiválasztott dal a Júlia? Az már kész van, szeretjük is....

Kiki fellendítette a dalt

Jó, de mi legyen a külön apropója a dolognak? Tereh István, menedzser ekkor vetette föl a duó ötletét. Abban az évben Lilla és Kiki nyerték a POP-MECCS „Év énekese” szavazását. Mi lenne, ha egy közös kislemezt jelentetnénk meg az Első Emelettel, amire ők is írnak egy dalt, mi is, mindkettőt duóban énekli föl Lilla és KIKI, és a kislemezt mintegy "elébeküldjük" a nem sokkal később megjelenő nagylemeznek.

Ehhez annyit kellett tennünk, hogy visszamentünk Törökbálintra, és a kész alapokra KIKI is fölénekelte a dalt a kislemez-változathoz. Remekül ráérzett a dolog hangulatára, a duó kifejezetten jól sikerült. És ezzel el is dőlt, hogy a Júlia nem marad a fiókban.

A nagylemez október legelején jelent meg. Még abban a hónapban aranylemez lett, karácsonyra pedig már elérte a 200 000 eladott példányt. Így utólag visszanézve, a Júlia egyértelműen a Napoleon Boulevard legismertebb dalává nőtte ki magát.

A Sors iróniája, hogy a dal szövege, amin annyit problémáztunk, nemhogy nem akadályozta a slágerré válást, hanem gyakorlatilag észrevétlen maradt. Úgy tűnik, az ismertté válás mindenféle értelmezést fölöslegessé tesz - zárta szavait a szerző.

- zene.hu -
 

[2020.07.04.]