"A zene hasson elsősorban, a látvány pedig mi legyünk." - interjú Vincze Lilla énekesnővel

Különleges egyénisége a magyar könnyűzenének. Színes, intelligens, felkészült és mindene a muzsika. Igazi művész. S most ismét a Napoleon Boulevard-ra összpontosul a figyelme.

– 1989 december 29-én volt az utolsó magyarországi fellépése a Napoleon Boulevard-nak. Milyen érzésekkel jött le akkor a színpadról.
– Ez egy nagyon jó kérdés. Valószínűleg most, január 30-án, is úgy fogok lejönni a színpadról. Az ember olyankor sír a meghatottságtól. Akkor ott volt bennünk a „hogyan tovább”, az másfajta sírás is volt. De azt gondolom, az ember ilyenkor átgondolja a saját életét. Ami addig történt, és ami most fog történni azt is. Mind a két állapot ünnepélyes, csak az egyiknél nem tudhatjuk mi a vége, a másiknál jobban tudom. Ebben enyhe szomorúság is van, mert nem vagyunk teljesen együtt, sajnos Cziglán István nélkül zajlik, másrészt pedig eltelt huszonöt év. Igazából ez egy nagyon kedves, vegyes érzelem. A boldogság, az idő múlása… De mindenképpen megható lesz.

– A zenekar kihozta magából a maximumot?
– Szerintem nem, sokkal több van bennünk. Maga a Solaris zenekar és hogy én is jöttem; magunkban sokkal több volt. Lelki és mindenféle változások történtek velünk, a változás szelét tartalmazták a dalaink. A történelmi változás is bent volt a zenékben. Ha akkor bölcsebbek vagyunk, hagyunk magunk után egy kicsi szünetet, majd folytatjuk. Mikor megtörtént a változás, abbahagytuk és csak most kezdtük újra, mikor az ember leltározik az életének minden területén. A zenekar mindenkiben egy kormeghatározó volt, nem akarom magunkat túl dicsérni, de a ’80-as évekhez tartozott mindenkinél. Ez egy olyan felelősség és szeretet, ami nekem is meghatározta az életemet, munkámat, azt, hogy szeretnék énekelni. Olyan meghatározó esemény volt, amiért mindig nagyon hálás leszek. Még akkor is, ha érzelmileg eltávolodtunk egy kicsit. Sokszor barátságok is megszakadnak, megtörnek, s néha az újra sorra kerülő találkozókkor ismét felélednek ezek a barátságok.

– Egyáltalán miért kellett húsz évet várni erre az újrakezdésre?
– Ezeket nem tudjuk befolyásolni. Most ért meg bennünk, most történtek anyagi változások is, amiben segítségünk van, Tereh István ismét vállalta a koncert menedzselését. Czigi halála nagy törés volt a zenekar életében. Most álltak össze a csillagok.

– Amikor világossá vált, hogy ismét összeáll a csapat, addig milyen munkafolyamatok zajlottak?
– Nagyon sok beszélgetés volt, téma volt a zenekar lelki élete, ugyanis innen indult az egész. Én a szóló karrieremet folytatom, tavaly jelent meg az albumom. Amit abba hagytam, folytatni tudom a zenekarral. Sokat segített, hogy mindenkinek zenekara volt, nincs kimaradás, aktívak vagyunk zenészként is. Megbeszéltük, hogy Best of formában össze kell foglalni a zenéinket, a mai nap stílusának megfelelően. Innentől kiválasztottuk a dalokat és elkezdtük a műhelymunkákat. Próbálni novemberben kezdtünk el. Már nyáron elkészült egy Best of lemezünk, és most készül egy vadonat új dalokat tartalmazó Napoleon Boulevard anyag is. Fontos, mert ezek alapján hallanak majd minket a hallgatók. Az volt a cél, hogy ne ugyan azt kapják, mint a ’80-as években, hiszen mi sem ugyan azok vagyunk. Belenyúltunk a dalokba, szövegekbe, improvizatív elemeket tartalmaz. Lehet, hogy fel sem lehet ismerni az eredetit, de ha levesszük a ruhát, ott van az alap. Pluszokat is tartalmaznak ezek a felújított változatok.

Az interjú folytatódik klikk a következő oldalra.

[2010.01.30.]