Rácz Gergő harmadszor készül az Eurovízióra - interjú azzal, akiben a világ, a harc és a vágy

Rácz Gergő egy multitehetség, aki megőrizte emberi arcát. Meglepő szerénységgel mesél a hazai és nemzetközi porondon elért, nem csekély sikereiről, legújabb videoklip-remekéről, és nem utolsó sorban a harmadik közreműködéséről az Eurovíziós Dalfesztiválon. 

Kevés olyan zenész van, aki sikerei ellenére Ember tud maradni, aki képes a harmónia szolgálatába állni, s egy olyan kisugárzással bírni, ami vonz, de semmiképp sem kelti az elérhetetlenség benyomását.

Új klipjének bemutatása, valamint a 2011. évi Eurovíziós Dalfesztivál magyar versenydalának társszerzősége adja az apropóját Rácz Gergővel való beszélgetésemnek.

—    A zenei vénád, úgy tűnik, kiapadhatatlan. Milyen gyökerekből táplálkozik?
—    A családomban senki sem foglalkozik zenével. Így, amikor 11 évesen úgy döntöttem, hogy meg akarok tanulni gitározni, a szüleim nem igazán lelkesedtek az ötletért, de végül megkaptam életem első hangszerét. Már négy éve gitároztam, amikor a tanárom javaslatára beneveztem egy országos versenyre. Hatalmas élmény volt, de elsősorban nem is annyira a győzelem miatt (az csak hab volt a tortán); sokkal inkább az a boldogságérzet ragadt meg bennem, ami a színpadon való játék közben elöntött. Ez az öröm az, amit meg kell osztani a közönséggel, amit meg kell mutatni a színpadon.

—    Mikor kapcsolódott be az éneklés?
—    14 évesen tagja lettem a Park zenekarnak, amelynek Fenyő Miklós volt a producere. Életem első szerzeménye is felkerült a lemezünkre. Aztán 1995-ben felvettek a Zeneművészeti Főiskola Klasszikus Gitár Tanszakára. Közben a szerzeményeimet elküldtem különböző kiadóknak, s a BMG A&R menedzsere, Földes Zoltán megkeresett, mert megtetszettek neki a dalaim. Az idő tájt éppen egy fiúcsapatban gondolkodtak. Hamarosan bemutattak Rakonczai Viktornak, majd a bátya, Rakonczai Imre és Józsa Alex csatlakozásával megalakult a V.I.P. Hihetetlen volt, amikor 1997-ben hazánkat képviselhettük az Eurovíziós Dalfesztiválon. Bár nem lettünk dobogósok, viszont büszkék voltunk arra, hogy a Miért kell, hogy elmenj? 12. helyezésével megszereztük a jogot Magyarország automatikus döntőbe jutására a következő évben.

Az igazi áttörést azonban a második lemezünkkel értük el, amely dalainak a felét én szereztem, míg a másik részt Viktor. Zeneszerzői együttműködésünk is itt kezdődött el.

—    A V.I.P. népszerűsége ellenére, a zenekar 2001-ben feloszlott. Aztán következett a Fool Moon 2004-ben…

— A Fool Moon egy teljesen másik vonulat. Amikor megüresedett egy hely az együttesben, örömmel csatlakoztam. Ott egy hang vagyok a sokból, s mint zeneszerző sem mutatkozom meg, hiszen leginkább feldolgozásokat adunk elő sajátos hangzású acappella-módon.

—    Ráadásul a nemzetközi porondon számos díjat és jelentős rajongótábort tudhattok magatokénak.
—    Igen, a 2005-ben, Grazban megrendezett Ward Swingle Nemzetközi Acappella Versenyen 1. helyezést értünk el, és legnagyobb örömünkre Európában és Dél-Kelet-Ázsiában is sokan szeretik a zenénket.

—    Aztán 2006-ban megjelent a Bennünk a világ című szólóalbumod…
—    …amivel egy nagy álmom teljesült.

—    …és amivel szólóénekesként is berobbantál a köztudatba. Amikor elkészült az anyag, várható volt az a nagyszerű fogadtatás és visszhang, amivel együtt járt?
—    Az ember nyilván érzi, ha valami különlegeset alkot, de hogy a szakma és a közönség végül hogyan értékeli, az mindig nyitott. Hatalmas öröm számomra, hogy az országos rádiók a mai napig gyakran játsszák a Bennünk a világot, és hogy a zenei csatornák nagy sikerrel sugározták az album dalaihoz készült videoklipeket. A közönség szeretete pedig pótolhatatlan.

—    A Húzz fel bármit című dalhoz készült zenei kisfilmben több karakter jelenítődik meg: George Michael, Michael Jackson… Gondolom, nem véletlen átfedések ezek. Kik a zenei példaképeid? Kiknek a szakmai véleményére adsz a leginkább?
—    A zenémben a gitár mindig központi szerepet játszik. Ének szempontjából több gyökérből táplálkozom; ez valóban nem véletlenül jelenítődik meg a klipben. A Take That együttes egykori frontemberét, Gary Barlow-t – akivel személyesen is volt alkalmam találkozni és beszélgetni – mind zeneszerzői, mind előadói minőségben nagyon tisztelem. A hazai előadók közül Fenyő Miklóstól tanultam sokat.

Rakonczai Viktor zenei hozzáértése, látásmódja, szakmai felkészültsége és tapasztalata számomra egy hiteles értékmérő, tökéletes kontroll. Az ő véleményére adok a leginkább.
—    2011: Harc és vágy. Egy újabb telitalálat: a félreismerhetetlen Rácz Gergő-féle hangzás minden eddiginél erőteljesebb formában, egy futurisztikus képi világba helyezve. Hogyan állt össze ez a remekmű?
—    Azt szerettem volna, hogy egy olyan dal szülessen, ami abszolút én vagyok, és nagyon jellemez engem. Nem akartam a mainstream kellős közepében indulni, vállalva ennek a kockázatát. Ez egy sokkal veszélyesebb út, viszont nagyon izgalmas. Szeretem a filmeket, illetve különösen a monumentális filmzenéket. Ez az ötlet, a szimfonikus pop hangzás adta a Harc és vágy alapját. Aztán Valla Attila megírta a szöveget, ami szóban tökéletesen visszaadja a dal hangulatát.

A videoklipet a Comet-díjas Bajkov Delov Valentin álmodta meg, miután elmondtam, hogy egy filmelőzeteshez hasonló kisfilmet képzelek el az egészhez. Szerettem volna valami újszerűt, egyedit alkotni, s Valentinban rátaláltam arra a partnerre, aki kifogástalanul képernyőre komponálta az elképzelésemet. Ez az első olyan komputeranimációs videoklip Magyarországon, amelyben digitális karakterek is főszerepet kapnak. Többek között megjelenik a Robert Palmer videojából ismert női zenekar cyberpunk-változata, egy ékkövekkel kirakott párduc, valamint az örök szerelem, a gitár.

Nekem nagyon tetszett a krómos vonal, az egész dal hűvösséget szerettem volna ezzel jelezni, mert a szövege arról szól, hogy egy kihűlt kapcsolatból lépj ki, és bátran kezd bele valami újba. Azzal, hogy a mélybe vetem magam, ledöntöm az akadályokat, és utat engedek az újnak. Örök út, örök harc és vágy vár mindenkire, aki éli az életét. A kérdés csak az, hogy leragadunk-e a múltban, vagy bátran belevetjük magunkat az ismeretlenbe, esélyt adva az új élményeknek. Számomra a legkifejezőbb, amikor a zuhanásból egy hatalmas hangfal fog fel: a zene megment.

Gergő és Rakonczai Viktor barátsága és szakmai együttműködése több mint 10 évre nyúlik vissza. Tagjai voltak a V.I.P. zenekarnak, több, sikeres dal társszerzői, s nem utolsósorban harmadik alkalommal közreműködnek az Eurovíziós Dalfesztiválon.

[2011.03.17.]