Hatvanas- hetvenes évek blues-rock-soul zenéje - The Cinelli Brothers koncerten jártunk

Május 21-én visszatért hozzánk az olasz testvérek által alapított brit blues-rock csapat, a The Cinelli Brothers az Analog Music Hall színpadán. Korábban a Veszprém Blues Fesztiválon játszottak nálunk, de most Budapesten tekinthettük meg őket.

A Cinelli testvérek Marco (ének, gitár) és Alessandro (dob) által alakult csapat 2018-ban adta ki debütáló albumát, zenekarukat frappánsan „The Cinelli Brothers” névre keresztelve.

Azóta töretlenül haladnak a siker útján a blues rock stíluson belül. Zenéjükben a hatvanas hetvenes évek blues rock stílusát keverik egy kis „Motown” hatással, mindezt frissen és üdén, mai keretek között előadva. A zenész szerepek (hangszerek) ugyan fel vannak osztva- Jorma Gasperi basszusgitár, Tom Julian Jones gitár, harmonika, de ahogy fentebb is soroltam, „mindenki játszik mindenen” a zenekarban, és mindenki énekel is adott esetben. Elképesztő üde, friss, fiatalos csapat, akik mégis, a régi klasszikus hatvanas-hetvenes évek világába repítenek minket vissza zenéjükkel.

Előzenekar nem volt, egyből a Cinelli tesók vették birtokba a színpadot.

Marco az ének mellett bepattant az egyedien felépített szintije mögé, közben néha előre jött nagyjából minden harmadik dalnál gitározni is. Hetvenes évek stílusának megfelelően felöltözve, nem csak zenében, megjelenésben is követi a banda a stílus jegyeket.

Tom Julian kalapban, ingben (John Lennonra hasonlít picit), hol akusztikus gitáron, hol szájharmonikán vagy a kettőn együtt játszott, olykor az elektromos gitárt is átvette, és közben mindenki énekel is a hangszere mellett. Jorma alapvetően basszusgitározott piros kígyóbőr nadrág, fehér trikó szettben, de mindemellett olykor gitárt is ragadott és énekelt is. Olyan gitár szólót kanyarított Alessandro dobszólója mellé, hogy Slash megirigyelhetné (a gitár az a típus, amit Slash is használ, ezért a hasonlatom). Hangszerekből sem volt hiány, legalább öt-hat féle gitárt és basszusgitárt cserélgettek a srácok az este folyamán. A tempósabb daloknál táncra perdültünk, de volt akusztikus dal is, ahol a dobos Alessandro is előbújt hangszere mögül, is ragadott, illetve énekelt ő is ebben az akusztikus dalban is.

Elképesztő hangulatot varázsoltak a srácok. Majd öt perces hangos vastapssal invitáltuk vissza őket s színpadra a koncert végén még pár dal erejéig. Az utolsó tételek egyikénél Marco felváltva énekelt, gitározott, szájharmonikázott, majd viccesen megjegyezte, hogy csak nála nem volt még a basszusgitár az este, itt az ideje neki is játszani rajta.

Majd negyed órás tétellel vettek tőlünk búcsút, a végén a közönség táncolva, ugrálva tapsolt.

Koncert után kijöttek dedikálni, beszélgetni, fotóra, tehetségük mellett még szerények, kedvesek, és viccesek is a srácok.

Marconak egészen egyedi, erős, mély hangszíne van. Ha becsukott szemmel hallgatjuk a zenéjüket, olyan mintha egy hetvenes évekbeli korai zenekart hallgatnánk, örömteli, hogy az új generációs zenészek között akadnak ilyen zenekarok, akik a régi hagyományos klasszikus zenei stílusokat hozzák el a mai korba. Remélem, hamarosan viszont látjuk a fiúkat. Szuper este volt.

A szervezésért köszönet a Lots Music csapatának!

Balázs Adrienn

Videók

[2025.06.12.]