Magna Cum Laude  - A régi szigeten

Élménybeszámoló, koncertbeszámoló cseppnyi nosztalgiával. A korrekt sajtóanyagok után (amik korábban jelentek meg a zene.hu oldalán) most egy szubjektív írással. Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy érzelmesen beszéljen a zenekarról és az új projektről, miszerint a régi dalok új hangzással csendüljenek fel az ABS Big Band közreműködésében.

2025. június 06. Szemmel láthatóan forrott a főváros aznap este. Hatalmas tömegek hömpölyögtek a Budapest Park körül. Az ember még fel sem ocsúdott és az MVM Dóm közönségében araszolt. Újabb kihívás volt megküzdeni a Budapest Aréna szurkolói táborával. De mikor végre átcammogott Budapest útjain, megérkezett a nyugalom szigetére, a Margitszigetre.

Emberekből itt sem volt hiány, nagyon szép ház várta a huszonhat éves Magna Cum Laude zenekart. Szemmel láthatóan a törzsközönség, a barátok és rokonok, illetve azok a zömmel mára már középkorú emberek, akiket megérint Mező Misi (ének, gitár), Szabó Tibike (gitár, zeneszerző), Kara Misa (basszusgitár, dalszövegíró), Lesták Marci (billentyű 2014-től), Török Máté (dob 2014-től) muzsikájának érzelmessége, hangulata, színe, szava, illata…

Azt mondtam „élménybeszámoló”, de azt tudni kell az élmény nemcsak az előadótól függ, hanem az adott nézőtől is. Nem mindegy, mi mindent rakott össze az élet a befogadó puttonyába. Hát az én puttonyomban benne van a Magnával kapcsolatban az első jelentős koncertjük az egykori Petőfi Csarnokban 1999. december 18-án. Benne vannak a zörgős magnókazetták, a hosszú autózások a végtelen számú Vidéki sanzon lejátszással, a Minden állomás keserű könnyeivel és az új lendületet adó Színezd újra optimizmusával. Benne van, az Engem nem lehet szeretni iróniája, imádtam, hogy a nevemen szólítanak benne…

Szóval, Misi! Az 1999-es PeCsa koncert volt a szerelmemmel az első közös zenei eseményünk. Csak mondom neked, mi „megpróbáltuk” és bár nem volt mindig könnyű, de együtt vagyunk, és van kedvünk megöregedni egymással – Ez az én válaszom a koncerten feltett kérdéseidre.

De vissza a koncertbeszámolóhoz… A buli olyan természetesen kezdődött, ahogyan régi barátok érkeznek meg egymáshoz. Összekacsintások, integetés, megszólítás és mosoly. A Duna friss levegője, a hatalmas fák lombjai, valóban megidézték a régi bulik hangulatát a Margitszigeti Szabadtéri Színpad profi színpadtechnikai körülményei között. Az Olyan virág a szerelem, Piros az alma, Oly hatalmas a szíved, Eltűnünk, Köszönet, Átkozott nők, Visszhang nótáké volt az első blokk. A közönség együtt énekelt a zenekarral. Aki ismeri, a csapatot pontosan tudja, hogy ezeknek a dalszövegeknek talán legnagyobb erénye, hogy képes érzelmileg összekapcsolni a jelenlévőket, a már-már irodalmi szövegeknek van egy szavakon túli jelentése is, amit mindenki a saját lelkében hozhat létre. A csapat zenei stílusa pedig jellemzően sokszínű, de tudatosan közérthető is. A margitszigeti koncerten meg kifejezetten igényes hangszerelést, remek szólókat, virtuóz hangszeres játékot kapott a közönség.

Ezen a ponton kapcsolódott az ABS Big Band katonazenekar a Magnához, azt meg gondolom már mondani sem kell, milyen az, amikor egy katonazenekar megjelenik a színpadon. A dalokat Grünwald László hangszerelte újra, a koncert karmestere pedig Rissel Krisztián volt.

A két csapat korábban is dolgozott már együtt, a jelenlegi projektet talán a hídember szerepében lévő Lesták Marci inspirálta, aki mindkét zenekarban muzsikál. Nem volt ez olyan egyszerű vállalkozás, könnyen elcsúszhatott volna a balansz az estén. A két fajsúlyos jelenséget azonban sikerült csodálatos egységbe hozni. A dalok friss stílusban jazz, swing, big band hangzásban szólaltak meg, príma szólókkal, többek között Czifra Gergely (fuvola), Papp Dániel (gitár), Szepesi Ferenc (harsona), Szatmári Zoltán (szaxofon) jóvoltából.

A főnököm című dal iróniája után, nyilván tudatos szerkesztésben következett a Tájról tájra című nóta. Az este egyik jelenetős pillanata biztosan ez volt számomra „Kis ország, ne légy szomorú…” El lehet gondolkodni, mi is a jellemző hangulat most ebben a kis országban.

A hangulatot oldotta az Engem nem lehet szeretni és a Régi sziget, de talán csak azért, hogy újabb lelki magasságba repítse a közönséget a Cigányhimnusz, parádés gitármuzsikával és mélyen átélt énekléssel. Az emelkedett hangulatot vitte tovább a Minden állomás című nóta szép hangszeres szólókkal.

A dalok között Misi elmesélt néhány sztorit, kikkel találkoztak, milyen barátságok születtek az útjuk során. Mit tartanak fontosnak, értéknek. Volt egy lánykérés is a színpadon. A Volna-e kedved nótával fordult a csapat a záró bulira. Akkor már a színpad mellett táncra is perdültek néhányan. Fajsúlyos nóták következtek pedig: A leghosszabb perc, Amit kívánok, Színezd újra, Mid nem voltam még neked?

Természetesen a Vidéki sanzon és a Pálinka dal zárta a bulit, tánccal, közös énekléssel. Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy ezekkel a nótákkal hároméves korára minden magyar ember találkozik e „rántott hús alakú” hazában legalább egy buliban, vagy egy esküvőn.

2011-ben a MÜPA-s Magna Cum Laude koncerten már átélhette a közönség, hogy az egyenruhás, 25 tagú ABS Big Band katonazenekar áll a kedvencei mellett. Most ismét hatalmas élmény volt látni őket együtt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Különleges zenei csemege volt, mert amikor 30 muzsikus fortéban nyomja, akkor a lúdbőrt nem kerülhetik el a nézők.

Jagri Ágnes

[2025.06.18.]