Angyali vadmacskák ölelése - Burlesque az Orfeumban

Egyedülálló revüműsor, azaz fülbemászó dallamok, egészséges erotika és látványos fénytechnikai megoldások az egyetlen pesti mulató, az Orfeum színpadán: Burlesque.Élménybeszámoló testközelből.  

Az ajánlóban ígért „pikáns revüműsor, hollywoodi hangulat, görlök alig ruhában” valóban nem túlzás. Energetikus tánc, szikrázó kisugárzás lengi be az Orfeumot. A westernfilmekben megismert bárok, illetve a 1930-as és 1940-es évekbeli sztriptízlokálok világát megidéző, egyetlen honi revüműsor, a pesti mulató Burlesque nevű produkciója látványban és dalban erős élményt nyújt.
A tánc, ének és fényhatások ízlésesen megkomponált összjátéka, a leginkább a férfi vendégek fantáziáját felcsigázó, az erotikát megfelelő módon csepegtető show-betétek teljes mértékben lekötik az ember figyelmét. Akár Las Vegas-ban is lehetnénk.

Csatlakozz, ha szereted a zenét. 

A változatos, dinamikájában színes és épülő műsor-összeállítás egy feledhetetlen utazásra emlékeztet a felhőtlen szórakoztatás hőskorába, szexi teremtmények vezetésével. A csodálatos ruhaköltemények tökéletesen illeszkednek a dalok hangulatához.

A két díva – Debreczeni Márta és Kállai-Kiss Zsófi – erőteljes énekhangja, nőiességtől átitatott előadása, valamint a táncoslányok egymásra hangoltsága, a csípő- és popsirázások látásjavító hatása el nem hanyagolható tényezői az Orfeum által hangban, fényben és kulináris élvezetekben megtámogatott produkció sikerének. A két szólista színészi játékában a törékeny, kicsit butus nő ugyanúgy megjelenik, mint a tüzes vadmacska. A férfiak szívműködését, oxigénnel való ellátását egyértelműen serkentő, Szabó Anikó koreográfiai zsenialitását tükröző előadás a jelen lévő hölgyekből a féltékenység helyett az ötletek elcsípését váltja ki.

 A műsor előrehaladtával a vendégek egyre lelkesebben és egyre sűrűbben jelentkező intervallumokban fejezi ki tetszésüket tapsok, bekiabálások formájában.
A teljesség igénye nélkül, az All That Jazz, a Show Me How You Burlesque és a He Had it Coming ismert melódiáira a One Night Only dance-változata teszi fel a koronát. A közönség tombol – okkal.

A hölgyek esztétikumán felül a produkciót alkotó legmutatósabb elem a professzionálisan megkoreografált táncbetétek összessége, amely Szabó Anikónak köszönhető, aki egy kicsi bevezet bennünket a kulisszák mögé…

– A nagy sikerű, hollywoodi film magyarországi színpadi adaptációja miként született meg?
– Mivel úgy volt, tavaly nyáron a magyarországi mozik is fogják játszani a filmet, az Orfeum kitalálta, hogy csináljanak egy, a film zenéiből összeállított műsort. Azt hiszem, a mozikkal már mentek is a tárgyalások, hogy aki mozijegyet vett volna a filmre, az kedvezményesen vehet jegyet ezekre az előadásokra. Engem az egyik kollégám, Debreczeni Márti által kerestek fel koreográfusként. Így tavaly májusban elkezdtünk próbálni, és június végére el is készült az egyórás show.

– Mire támaszkodtál a koreográfia elkészítésében? Mennyiben átvétel, illetve mennyiben tartalmaz eredeti megoldásokat?
– Amikor a koreográfiát készítettem, persze megnéztem a filmet, hogy ihletet merítsek a munkához, de nem szerettem volna lemásolni azt. Vannak olyan apró momentumok, amiket kifejezetten kért az akkori produkcióért felelős hogy tegyem bele a koreográfiába, mert nagyon tetszik neki. Mivel nekem is tetszett, nem ellenkeztem.
Egyébként, amikor koreográfiát készítek, akkor a zenére és az érzéseimre hagyatkozom, hagyom, hogy a testem „lemozogja” a zenét, kihasználva hol az éneket, a szöveget, hol az ütemet, vagy valamilyen hangszert.
Az Orfeum esetében figyelembe kell venni a színpad méretét is. Ugye sajnos nem óriásszínpadról beszélünk, ráadásul félkör alakú, ami több teret vesz el, és pluszban figyelnem kellett arra, hogy a két oldalsó szárnyban ülőknek is látványos legyen a show.

–  A hiánypótló előadás, valamint maga a helyszín is különleges. Miként érzed magad ebben a produkcióban?
–  Mind hangulatában, mind zeneileg nagyon szeretem ezt az előadást, és persze a táncokat is élvezem – bár néha kicsit szuflás. Akármennyire is vagyok fáradt, meghallom ezeket a zenéket, és olyan erőre kapok, hogy azt érzem, szétrobbanok, hiszen a zene és a tánc a mindenem. Hiába táncolunk egymás után három-négy számot, akkor is 150%-kal égek. Jó érzés látni azt is, hogy nemcsak a férfiak szeretik ezt az előadást, hanem a nők arcán szintén pozitív, boldog, arckifejezést, nem pedig féltékenységtől eltorzult arcokat tapasztalunk.
A közönség pozitív energiája ránk is hatással van, pláne, mivel közel ülnek. Ilyenkor még egy löketet kapunk mindannyian.

–  Mire készülsz a közeljövőben? Mik a terveid?
– Éppen a héten kezdek el dolgozni egy nagy divatbemutatón, ami áprilisban, Szegeden lesz az Árkád Bevásárlóközpontban. Ez háromhetes, kőkemény munka, napi öt-hat óra próbával. Mellette minden este fellépés van az Iparművészeti Múzemban egy céges rendezvényen. Mellette heti háromszor tanítok is, a maradék időmben pedig koreografálok a következő napra. Szóval pörög az élet, nem unatkozom.
Ami még fontos az életemben, az a tánciskola (www.la.dancefactory.hu), amit Túri Lajos Péter barátommal kezdtem el januárban, ebben a felállásban. Már tizenöt éve tanítok, de Lalival csak most egyesítettük erőinket azzal a céllal, hogy minél több tanítványunk legyen, akiknek át tudjuk adni mindazt, amit mi is megtanultunk az évek során.
Egyébként már cirka tizenöt éve szabadúszóként dolgozom a show-bizniszben. Szerződéses darabjaim vannak a Vámpírok bálja és Sakk című musicalekben, amit a Magyar Színházban játszunk.

- Aigner Ivan -

[2012.03.29.]