Profizmus a köbön - Supernem lemezbemutatókoncerten jártunk

A múlthéten sikeresen debütált a Barba Negra Track egy igazán színvonalas felhozatallal. Eredetileg nem volt betervezve, hogy megtekintem az új helyet, azonban a sajtótájékoztatón megérintett valami, ami miatt úgy döntöttem, muszáj élesben is kipróbálnom a helyszínt. S ha már a Supernem volt a kísérleti nyúl, akik által megtapasztalhattuk, hogyan működik a hang- és fénytechnika, így egyértelművé vált, hogy az ő lemezbemutatójukra megyek el.

Nem voltam soha az a nagy Supernem rajongó...sőt, azt is meg kell súgnom, hogy a múlt pénteki koncertjük volt az első az életemben, így izgatottan vártam, vajon Papp Szabiék mit is fognak nyújtani, milyen élményekkel fogok hazamenni az esemény után. Az alapdalokkal azért nagyjából tisztában voltam, szóval nem egy teli ismeretlenekből álló matematikai egyenletbe kapcsolódtam be, de azért lenne mit bepótolnom.

A „Túl a frekvencián” album összes dala igazán bejövősre sikeredett. Örülök, hogy először koncertkörülmények között hallhattam őket, mert sokkalta nagyobb élményt nyújtott, mintha csak az otthoni hangfalból szólaltak volna meg. Szabi karakteres, egyedi hangja alapvetően határozza meg az előadásmódot – azt hiszem, új kedvencet találtam ilyen téren. Nála is igaz az a mondás, hogy képes stúdióminőségben énekelni, ami valljuk be, itthon ritkaságszámba megy.

Tetszettek az őszinte interakciók a közönséggel, a frontember egyáltalán nem játszotta meg magát, azt mondta és úgy, ahogyan ott, abban a szituációban jött tőle. Nem vitte túlzásba, de nem is szerénykedett, igazi profiként viselkedett a színpadon, mindenféle allűr nélkül.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni

Az egész zenekar egyben volt, érezni lehetett a srácokon, hogy nagyon egy hullámhosszon vannak, reagálnak egymás dolgaira, s nem azért zenélnek együtt, mert összerakta őket valami „okos” manager – hanem mert ez nekik szívből jön. Muszáj vagyok a sorból kiemelni a gitáros poszton tevékenykedő Pulius Tibit, aki frenetikus gitárszólókat adott, s úgy játszott a hangszerén, mint itthon kevesen. Ha becsuktam a szemem, s elvonatkoztattam attól, hogy egy magyar zenekar áll a színpadon, azt mondtam volna, hogy egy amerikai együttes gitárosát hallhatom. Olyan virtuozitás van benne, annyi energia, ami leginkább az ottani zenészekre jellemző.

Ami a körítést illeti: a háttérvetítés teljes mértékben jól ki lett használva és alkalmazva a produkciók alatt, a hangosítás kitűnő volt (végre úgy szólt minden, ahogy a nagykönyvben az meg van írva), a fényekkel pedig kerekké tették az egészet.

A koncert után úgy sétáltam haza, hogy a kedvenc dalok (mint az Akcióember vagy az Egy a millióból) már a fülemben zengtek és dúdoltam őket, s egy hatalmas pozitív energialöketet kaptam a fiúktól. Úgy érzem, nem ez volt az utolsó Supernem koncert, amire elmentem, s az is biztos, hogy a Barba Negra Trackbe is vissza fogok térni még a nyár folyamán...talán nem is egyszer.

Fotó: Szabó Lilla

Rosta N. Napsugár

[2014.05.12.]