Richard Bona dél-amerikai varázslata a Veszprémfesten - képekben

Richard Bona kameruni basszusgitáros jelenlegi formációjával, a Mandekan Cubano-val nyitott a 2017-es Veszprémfest szerdán este. Sajnos az időjárás immáron sokadszorra tréfálta meg a szervezőket. A tervezett új helyszín, a História kert avatása helyett az esőhelyszínen, Veszprém Arénában került sor a koncertre.

Előzenekar: Pátkai Rozina és zenekara

Kellemes bemelegítésnek lehettek fültanúi a korábban érkezők: Pátkai Rozina adott egy bő fél órás koncertet Bonáék előtt. Bossa novás, chilles zenéjük abszolút jó választás volt a már nagyon várt fő fellépő előtt. Az érdeklődésem felkeltette, legközelebb meghallgatom őket külön is.

Richard Bona: természetes, mint mindig

Ezekkel a koncertekkel mindig biztosra lehet menni: Bona egyszerűen nem tud hibázni. A Mandekan Cubano nevű új formációjával kijöttek a színpadra fülig érő mosollyal, és ez a koncert végéig le sem olvadt az arcukról – de a nézőkéről sem. A kísérőzenészeit zseniális ösztönnel vállasztja ki, jelenleg egy kis kubai, dél-amerika „utazáson” van. A repertoárban nyilván többségben voltak a salsás, latinos dallamok, de elfértek benne – szerencsémre - a régebbi, afrikai ihletésű, illetve konkrétan afrikai törzsi dallamok is.

Közönség-énekeltetés: így kell ezt csinálni!

A veszprémi (illetve általában a magyar) közönséget szeretik az ide látogató előadók. Kodály és Bartók nemzeteként nem szoktunk szégyent hozni a nagynevű ősökre, viszont az előadóknak is fel kell kötnie a nadrágját: a sima lalalá-zás már nem elég, nem divat. Ebben az esetben többször is előfordult, hogy - a zenésztársak és Bona legnagyobb  megelégedésére - a közönség tökéletesen énekelte vissza a végére már elég bonyolult dalamokat. Mint például az O Sen Sen Sen című szám allatt ( a 2006-os Tiki című albumáról), amikoris végig énekelte a közönség a Bona által beénekelt refrént kíséretként. Az első rádadásnál is énekeltünk, ekkor Bona egyedül jött vissza, mutatott egy hangot, a közönség ezt tartotta ki végig, miközben ő elénekelt egy kameruni népdalt.

Játszotta a Kis kece lányom című magyar népdalt is – sőt próbálta énekelni is több-kevesebb sikerrel, aztán a közönség ezt is nagyszerűen megoldotta. Ezt  a számot Snétberger Ferenccel játszotta együtt a Müpás duo koncertjükön, onnan ismeri, nagyon megható gesztus volt itt is elődadni.

„I’m the King of the Goulash!”

Természetesen a „Goulash” dícsérete sem maradhatott el, ezt a poént minden ittlétekor elsüti. Most meg is énekelte: a loop-gépével (tulajdonképpen egy többsávos felvevő, lejátszó szerkezet) az általa felénekelt alapra rögtönzött, és ebbe is beleszőtte a fenti mondatot. Végig jó hangulatban sztorizott a számok közben, egy számra elküldte a zenészeit pihenni: „A kubaiak találták fel az időt: az elasztikus időt. Ráérnek, ha elküldöd őket 5 percre pihenni akkor majd holnap visszajönnek.”

Így utólag nagyon furcsa kontraszt van e koncert és a másnapi Heather Small (az M-People énekese játszott csütörtökön a Veszprémfesten) koncert között: ez a koncert sokkal közvetlenebb, vidámabb volt, annak ellenére, hogy a műfajok alapján pont fordítva gondolná ezt az ember.

A koncert után a szállodából posztolt fotóit elnézve nagyon élvezte a koncertet, és meg is köszönte mindenkinek az élményt. Mi is neki a visszatapsokkal és az éneklésünkkel.

Monsieur Bona, visszavárjuk!

Veszprémfest, köszönjük ismét az élményt!

-Aretuska-
 

[2017.07.15.]