Faterock, avagy Sting koncert Budapesten

Az ausztriai Klimt várában megtartott Sting koncertről mutatott videókat még két hónapja egy ismerősöm. Nem mintha lettek volna kétségeim a minőséget illetően, de akkor, a videó nézése közben elhatároztam, hogy ott kell lennem a koncerten. Úgy értem, az összes Sting koncerten, ami a mi közös életünkben még lesz errefelé.

A 96-os Kisstadion koncert óta tart a rajongásom Sting iránt. Egyre kevesebb ma már a hozzá hasonló állócsillag a világ zenei palettáján, ezért a koncertjén a megjelenés kö-te-le-ző!

Joe Sumner nyitotta meg az estét. Családban marad, mondhatnánk, hiszen Sting idősebb fia egyszál gitáros produkcióját élvezhettük. Én úgy érzékeltem, hogy az itthoni közönség tényleg jól szórakozott. Az ilyenkor elkerülhetetlen hasonlítgatás a faterral alap (bele sem merek gondolni, hogy mennyire unhatja ezt Joe). Essünk hát túl ezen mi is: külalakra talán picit hasonlíthat, hangban nagyon. A magas hangoknál teljesen az apja, a mélyeknél viszont dögösebb, karcosabb.

Joe Vissza a jövőbe fan lehet: a produkció végén pont úgy tolta túl a tust egy szál gitárral, és rúgott le a színpadról egy kontroll ládát, mint a filmben Michael J. Fox. Csak a háton csúszás maradt el.

Nem sokkal később színpadra lépett az apja, Sting. Szépen öregszik a művész úr. Az van, hogy először arra gondoltam, hogy szeretnék 66 (!!!!) évesen így kinézni. Aztán rájöttem, hogy szeretnék így kinézni bármikor! Nem tudom, hogy a minőségi zenélés, a tantrikus szex, vagy a jóga tartósítja inkább, de ideje valamelyiket kipróbálni..

A Papp László Budapest Sportarénában megrendezett eseményre igazán sokan voltak kíváncsiak, hiszen teltházas buli volt, és bár péntek tizenharmadikára esett a koncert, csak azokat érte szerencsétlenség, akik nem jöttek el. Ugyanis ez a koncert hihetetlenül jó volt!

Egy ismerősöm arra panaszkodott, hogy rosszul szólt a buli. Nem tudom, ő melyik buliban volt, szerintem kifejezetten jól szólt. A két gitáros felállás jó ötlet, mint ahogy igazán nagyszerű volt látni Sting fiát, ahogy az apja mögött vokálozik, és Dominic Miller gitáros fiát, Rufus Millert a másik gitárnál! Olyan szép! A hangzást a másik vokalista által időnként megszólaltatott bandoneon tette teljessé. Ez a hangszer gyakorlatilag a klasszikus tangóharmónika testvére, hamár családi szálakat boncolgatunk.

Nem tudtam előre, hogy ki lesz a dobos. Titkon reméltem, hogy ismét Vinnie Colaiutával jön, de Josh Freese miatt egy percig sem volt hiányérzetem: egy hihetetlenül energikus dobos, aki még a fejmozgásával is dobol. Nem vicc: gyakran a lapockájától indította a verőt! Imádtam! Copeland energiáját is belehallottam a Police daloknál, de ha kellett, a lehetetlenségig visszafogott volt a hangszerén. Megfogott az alázata.

Az 57th & 9th lemezről csak néhány dal csendült fel, viszont rengeteg Sting sláger és Police klasszikus megszólalt. 

Itt hívnám fel az olvasók figyelmét a koncert látogatás helyes abszolválására. Megvan a jelenség, hogy az "apjuk" beülteti az "asszonyt" a Suzukiba a nem olcsó jegyekkel, hogy elmenjenek arra a koncertre, ahol a mobilkamerás felvétel miatt lemaradnak az ÉLMÉNYről? Sosem fogom megérteni, hogy miért jó, ha kiposztol a facebookra egy fél refrént az Englishman in New Yorkból, mert az tuti, hogy érzelmileg nem jön át neki az előadás, hiszen nem éli meg, mert éppen a mobilján vacakol...Szignifikánsan többször volt ez a jelenség megfigyelhető az olyan slágereknél, mint a Fragile, az If I Ever Lose My Faith in You, a Fields Of Gold, vagy épp az Every Breath You Take kezdetekor.

A mindenféle külsőséget nélkülöző koncertet viszonylag szerény fénytechnikával világították be, de azért nagyon szépen megkomponált fényekkel. A kivetítőn pedig videoklip minőségben élvezhettük az élő képet, ami real time-ban megeffektezve nagyon állat volt!

Sting nyugalma, alázata, tökéletes éneklése és profizmusa lenyűgöző. A hangszerén a negyedik húr alatt található nagyon-nagyon mély kráter pedig üzenet is lehet akár: nem csupán a hangszer iránt érzett feltétlen szeretet és hűség üzenete, hanem a puritánságé, és az életen át tartó, folyamatos zenélés szeretete látható. Bármilyen fát kezdünk el bántani, egy darabig kapirgálni kell ahhoz, hogy így nézzen ki...amilyen energiával tolta az öreg, egyszer teljesen átlyukad a basszusgitár, mi pedig Sting köldökét és a kockás hasát fogjuk látni. Kívánom, hogy aprítsa még a fát sokáig, és remélem, hogy nekem is megmutatja ezt még párszor.

-Sólyom Attila-

[2017.10.28.]