Dark Rouge Park interjú - "A boldogság folyamatosan mérleghintázik ...."

Az angolul éneklő, budapesti trió a hazai melankolikus pop egyik legújabb képviselője. Már ha egyáltalán találunk még ilyen kategóriában magyar zenekarokat. A Dark Rouge Park trackjeinek nagyon egyedi, különleges világa van: elvágyódás, melankólia, és mély értelmű szövegek rántanak bele a kilencvenes éveket idéző dallamos, elektro-beütésű darkpop különleges világába. Múltról, jövőről, életről beszélgettünk a csapattal.

Mióta zenéltek együtt?

Tamás: Régóta ismertük egymást, Jánossal, de az, hogy közösen zenélünk, csak pár éve kezdődött. Régen elköltözött már Európából, de néha küldött egy-két zenét, hogy mit szólok hozzá, nekem pedig kedvem volt belőlük dalt formálni. Javasoltam, hogy legyen rajta ének is, mert anélkül nem sok értelme van. Aztán elhatároztuk, hogy összerakunk egy pár számos demót is - ezek a próbálkozások meglepő módon jól működtek, megtetszett az alkotás. Edinával az énekesünkkel pedig nagyon jól kiegészítjük egymást ebben az alkotásban és a természetesen a megvalósításban is. Azt persze fontos kiemelni, hogy Edina esetünkben – fogalmazhatunk úgy, hogy két ember, mert a párja Ferenc veszi fel az éneket, és más dolgokban is rengeteget segít, szóval tulajdonképpen mi egy négytagú trió vagyunk.

Hogyan határoznátok meg a stílusotokat?

Edina: Ha nagyon körül szeretnénk határolni magunkat, akkor talán a dark electro synth pop lennea helyes kifejezés. A dolog ennél azonban sokkal összetettebb: a dalszerzés munkafolyamatai alatt ugyanis mindenki beleteszi a saját dolgait, egyéniségét, ötleteit a zenébe, így alakul a stílusunk, és állíthatom, nem egyetlen bizonyos zenei irányzat a követői vagyunk.

Tamás: Hármunk múltjának-jelenének őszinte keveredése az, ami vagyunk. Valami sötét-szomorú-elektro-pop-rock lehetne a megnevezés, ha lenne ilyen. Nem volt szándékunkban kiválasztani egyetlen egy stílust, a szabadság fontosabb.

Szándékos a borongás a trackjeitekben, vagy „csak így alakult”?

János: Van az életnek egy sötét, szomorú, vagy akár mondhatjuk úgy, hogy rideg és kegyetlen oldala - és ezt is be kell mutatnia valakinek. A szövegek soha nem "csak úgy" kitalációból születnek, mindegyiknek megvan a saját története. Vagy velem megtörtént esetek, saját érzések, gondolatok formálódnak meg benne, vagy ismerőssel, baráttal, családtaggal kapcsolatos események hatására születik valami. Olyan is volt már, hogy csak ültem egy parkban, néztem a velem szemben beszélgető embereket – a következő dalban ez a pár perc kelt új életre.

Tamás: Szerintem a boldogság folyamatosan mérleghintázik a szomorúsággal, erről szól az élet. Amikor a két állapot között vagyunk, akkor érezzük, hogy létezünk. Anélkül pedig nem lehet felemelkedni, hogy ne legyünk lent. Nekem ez a zene éppen ezt jelenti: egyszerre szomorú és felemelő.

Hogy születik nálatok egy nóta? Ki a dalszerző?

Tamás: Az ötletek, szövegek Jánostól indulnak el, az ének és vokálok Edina, a hangszerelés, a szólamok pedig általában az én munkám. Szerencsére egyezik az ízlésünk, csak akkor veszekszünk, ha a többiek nem ismernek rá az eredeti dalra, de volt, hogy végül azt sem bántuk meg.

Különleges hangulatú klipjeitek vannak: a rendezésében, ötletekben ti mennyire működtök közre?

Edina: Korábban házon belül oldottunk meg mindent, amit tudtunk, mert Tamás egyébként is foglalkozik filmezéssel, de újabban másokra bízzuk. Külföldről forgatókönyvet kapunk, a kép megjelenésért pedig nekik vagyunk nagyon hálásak: Erdődy Adrienn, Százados Miklós, Engelmann Péter, Tőrös Imre, D’Albini Ádám,  Kovács Márk, Váradi-Orosz Kristóf, Barta Rózsa és Zsolnai Ákos..

A közeljövőben számíthat Dark Rouge Park koncertre a közönség?

Tamás: Mindenképpen lesz koncert 2018 elején, több lehetőség is felmerült már, de a részletek egyelőre titkosak!

Merre tovább? Terveztek esetleg lemezt kiadni?

Tamás: Egyelőre annyit tudunk, hogy tavasszal Angliában lesz egy stúdióidőszakunk, ahol az énekfelvételeken dolgozunk majd, és új klipek is érkeznek hamarosan..

-mm-

[2017.12.15.]