Szerelemdoktor a levegőben - megkérdeztük a bátor énekest

 Azt eddig is tudtuk, hogy Száraz Tamás, a Retropoly társkereső Kovács Pistije nem volt felmentve tornából, sőt, idén nyert egy Old Boys aranyérmet is, viszont ezeket a mutatványokat elnézve, felmerült bennünk, hogy egy Retropoly aranyat is kiosztunk neki.

A darabban a Picasso Branch egykori énekese nem csak a hangjával hívja fel magára a figyelmet, hanem az akrobatikus elemekkel tarkított táncával is. Élőben is látszik, hogy nem csak ugrándozik, de mivel mindez egy pillanat műve, a fotók mutatják meg igazán, hogy amit csinál, jóval több, mint tánc.

-  Az egyik fotón keresnem kellett téged, aztán nagy nehezen megtaláltalak a díszlet tetején…
- Nem éppen egy kidolgozott balettos mozdulat, de spárgaugrásnak elmegy.  

-  Az vesse rád az első követ, aki jobban vitézkedik ebben a műfajban. Nem veszélyes ez egy kicsit?
-  Többnyire ésszel csinálom, de azért néha megfeledkezek magamról. Muszáj belevinni egy kis izgalmat, ha már adja magát a szituáció, még akkor is, ha nem mindig biztonságos.

-  A Retropolyban elvárás volt, hogy ezt tedd?
-  Varga Zsolt művészeti vezető hallotta híremet, és az első ugrást ő kérte, amikor a Szerelemdoktor című sláger éneklése közben bejövök a színpadra. Aztán jön egy olyan rész, amelyben az asztalon táncolok, ahonnan simán is leugorhatnék, de szinte kérte a helyzet, hogy többet vigyek bele.

-  Hallotta híredet…ez pontosan, mit jelent?
- Én vagyok az az énekes-színész, aki kapható az ilyesmikre. Nagyon gyakran előfordul, hogy az adott darab kapcsán megjelenik egy koreográfus és felkiált: „Jaj, de jó hogy te játszod ezt a szerepet, mert így nem kell butítani a táncon!” És ilyenkor elkezdenek agyalni, hogy még mit tehetnek bele.

-  Korábban azt mondtad, hogy ésszel csinálod, de mégsem. Okozott ez problémát valaha?
-  Hajaj, nem is egyszer! Csak a legdurvábbat említeném. A kaposvári színházban próbáltuk a Légy jó mindhalálig című darabot, amelyben Nagy urat játszottam volna, de egy hasonló ugrásnál, a főpróbán mindkét talpamat sikerült eltörnöm. Igaz, ez nem feltétlenül az „esztelenség” miatt történt, de ettől még ki kellett írni a szerepet az előadásból.

-  Az Operettszínházban Rómeóként két és fél méterről ugrottál ki, ott nem volt gond soha?
-  Érdekes, hogy a testem és az agyam – talán nem tudatosan, de felméri a helyzetet és jelez, ha veszélyes egy ugrás. Júlia erkélye tényleg ilyen magasságban volt, és az elején, az enyhe tériszonyom mellett éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért nem ugrottam. Aztán rájöttünk, hogy az elegáns cipő miatt van az egész, mert nem tartottam biztonságosnak az érkezést, így lecseréltük tánccipőre és utána nem volt probléma. A Retropoly próbáin is előfordult, hogy nem melegítettem be eléggé, így ilyenkor csak leugrottam az asztalról.

-  Hol „siklottál félre”, azaz mikor jöttél rá, hogy ez megy neked?
-  Az egész a Picasso Branch kapcsán kezdődött. Szerettünk volna valami komolyabb koreográfiát, mint az ugrándozás, így hárman elkezdtünk breakelni. Nagyon megszerettem és kitartóan szívtam magamba mindent, s bár nem vallom magam break táncosnak, azért jó pár elemet megtanultam.

-  Azt áruljuk el, hogy idén tornász Old Boys aranyérmet is szereztél, tehát mondhatnánk, hogy könnyű így spárgaugrásokat csinálni…
-  Egy-két éve kezdtem lejárni, azért az nem ugyanaz, mintha egész életemben ezt csináltam volna.

-  Az emberek a kor előrehaladtával futni, kocogni mennek, nem tornászni!
-  Amikor a fiam a BHSE színeiben elkezdte, én is kedvet kaptam hozzá. Nagyon jól karban tart és erősít. Azért nekem még sokat kellene fejlődnöm, hogy eljussak az ő szintjére. Legutóbb a magyar bajnokságban 6-ik helyezést ért el, csapatban meg 2-ik lett, de különböző kupákról, egyéni összetettben hozza az aranyakat is.  

-  Azon kívül, hogy ilyen szép mozdulatokat látunk tőled, még miért nézzük meg a Retropolyt?
-  Mert humoros, tele van ismert retro slágerekkel, és garantált a háromórás kikapcsolódás. 

[2017.12.30.]