Elindult a Fishing on Orfű 2018 - 1. nap képekben

A dolgos hétköznapokból csöppentünk be az idei FOO-ra, és már a mecseki szerpentineken elkezdtük hátrahagyni azokat a bizonyos napokat - az új Retro-rádiót hallgatva, a lenyugvó nappal szemben szaggatva. Az orfűi Panoráma kempingbe lépve pedig már egy teljesen másik világban találtuk magunkat, készen állva arra, hogy elvarázsolódhassunk ismét.

A Tiszavirág nagyszínpadon az Intim Torna Illegál döngetett éppen, s bár ez nekem nem volt különösebben „bejövős”, a fröccs-öntötte és -itta tömegnek szemmel láthatólag az volt. Tomboltak is rá szépen, a többiek pedig a fröccsös- és sörös-bódéknál kígyóztak és italoztak serényen. Némi italt mi is magunkhoz vettünk, hiszen a meleg időben különösen ügyelni kell a folyadékbevitelre.  Majd folytattuk utunkat a Tasmán Ördög Nagyszínpadhoz, ahol a Bagossy Brothers Company tolta jól ismert, a rádiókban és a videómegosztókon rongyosra játszott slágereit: Valahol itt, Van ez a hely, Vakít a kék…  A patentül megírt és eljátszott nótákra és Bagossy Norbi CD-minőségű énekére együtt bulizott kicsi és nagy a nézőtéren -vagy inkább nézőréten.

Minket a patentség helyett mégis inkább az a lelkes energia és hév ragadott meg és el sokkal jobban, amit a PMFC színpadon az első Fishing-Tehetségkereső első helyezett zenekara, a Seven Seconds in the Future tolt. Volt ott minden: reggae, funk, pop, trance, metálos hörgés és a nézők kérésére még techno is. A zenészek egytől-egyig profin nyomták, a billentyűn, dobon, basszeron, gitáron és a szaxikon is – a banda vezetője, Nagy Kristóf még beat-boxolt is -, és ugyanilyen lehengerlő volt a három „vokalista" is (Herbert Shaw, Endrődi Leslie és az ifjú Joe Cocker, alias Kádár-Szabó Bence), akik hol rappeltek, hol énekeltek – hol pedig ugráltak. Ahogy mi is, mert végre volt egy olyan töltet és löket, ami igazán megmozgatott minket. Erről a zenekarról még egészen biztosan hallani fogunk és érdemes budapesti koncertjeikre is ellátogatni. (www.facebook.com/pg/7secondsinthefuture).

Eme kellemes kitáncolás után lelkileg is feltöltődve átballagtunk árkon-bokron át a „Tűzhöz közel”-re, ahol egyrészt beszereztük obligát Fishing On Orfűs újratölthető műanyag poharainkat, majd kicsit kellőképpen elandalodtunk az Aranyakkordon – Kiss Tibi és Vastag Gábor minimál projektjén. Ami persze csak hangszerelésében minimál, hatásban maximálisan ott volt, kisstibisen, tábortüzesen, Gábor remek gitár-cirádáival.

Aztán ezt is magunk mögött hagyva még lesétáltunk a Misina Sátorba (hiszen idén a Misina állatmenhely is névadóul szolgált a FOO helyszínei között). Emitt a veszprémi Hősök nyomták, nem kis elánnal és nem kis sikerrel. Itt is meglehetősen emelkedett hangulat fogadott már minket, amibe jól esett belemerülni és együtt lüktetni a tömeggel. A Hősök mellett szólt számomra az a tény, hogy – a  Wellhello-val és a Halott pénzzel ellentétben – ők felismerték a női hang erejét: Vörös Janka hasítóan erős, energikus éneke teszi igazán teljessé és dögössé a banda számait: Enyém vagy, Szó fel, Vadnak születtünk…

Ennyi jutott tehát nekünk a FOO idei első napjából – kiadós volt, éppen eléggé telítő és feltöltő. Holnap is, vagyis ma is kimegyünk. Jöjjön, aki tud! Garantált a jókedvű tömeg, a party-hangulat, a változatos program és a zene, a zene, a zene.

A Fishing on Orfű programjairól bővebben itt tájékozódhatnak: http://fishingonorfu.hu/fellepok/napibontas

Írta: Zsenilia                                                      Fotók: Szalai Bence

[2018.06.21.]