Már a mozikban a Milli Vanilli: Az évszázad botránya film
Életrajzi film készült a német popcsapatról a Milli Vanilli tündökléséről és bukásáról. A Vertigo Média forgalmazásában május 2-án került a mozikba a Milli Vanilli: Az évszázad botránya című alkotás, ami sok ember előtt fedte fel igazságot.
Az együttes 1988-as megalakulása óta már felnőtt egy generációs (mit egy, már kettő is), így a Milli Vanilli története sokaknak teljesen ismeretlen. Az együttes létrehozásának ötlete a német Frank Fariantól származott, aki sikeres producerként olyan előadókkal dolgozott, mint Boney M., La Bouche, No Mercy, vagy Meat Loaf. A célja az volt, hogy meghódítsa Amerikát, ezért az álomért pedig nem csak hétköznapi eszközökkel szállt harcba. Egy új projektben kezdett gondolkodni, egy kétfős fiúbandával, akiket nem a tehetségükkel, hanem marketinggel akar a csúcsra juttatni.
Farian két huszonéves modellt, a guadeloupe-i származású Fabrice Morvan és a német-amerikai származású Robert Pilatus személyében találta meg azt, akikkel a csúcsra érhet. A két fiú szegény környezetből származott, nem volt különösebb énektehetségük, viszont éjszakai klubokban táncoltak. A fiúk jól néztek ki, jól mozogtak, csak épp énekelni nem tudtak, de ez megoldható volt.
Megszületett a tiniszenzáció Milli Vanilli. Négy világslágerükkel felültek a popzene trónjára, a Girl You Know It’s True, a Baby Don’t Forget My Number, a Blame It on the Rain és a Girl I’m Gonna Miss You világslágerek. Pilatus az új Elvisnek nevezte magát és tehetségesebbnek tartották magukat, mint Bob Dylan és a Beatles. Ám a zeneszakma és a rajongók nem is sejtették, hogy a duó nem maga énekel, csak tátognak a dalokra. Egy tévében élőben közvetített koncerten aztán egyszer csak leállt a playback és a helyzetük tarthatatlanná vált…
Csak az Egyesült Államokban több mint 6 millió példányban adták el a lemezüket, bemutatkozó albumuk hatszoros platinalemez lett. A duó eközben nem tudott énekelni, zenei producerük eleve tátogásra kérte fel a két férfit. 1990-ben Grammy-díjat kaptak, mint legjobb új előadó. Összesen 14 millió albumot és 30 millió kislemezt adtak el. A Grammy-n az addigi hagyományok szerint minden előadó élőben énekelt, ők még ott sem…
A botrány borítékolva volt, hiszen ilyen hazugságot meddig lehet leplezni? A kialakult helyzetben mindenki a másikra mutogatott; Morvan és Pilatus szerint Farian rászedte és kizsákmányolta őket. Állításuk szerint a producer azzal hitegette őket, hogy énekelhetnek is, de erre egyetlen alkalommal sem volt mód.
A végeredmény mindenki megviselt, a rajongók elhagyták őket, lemezeiket úthengerek alá dobták, a mennyből egyenesen a pokol aljára kerültek. Robert Pilatusnak az alkohollal és a drogokkal is meggyűlt a baja, 1998-ban meg is halt, kábítószer-túladagolásban.
A film végig követi a két srác életét, a szegénységtől a sushi-falásig. Jól ábrázolja, hogy mi mindenre képes a siker, a hírnévre való áhítozás, és mennyire erős tud lenni a bűntudat, ami marcangolhat, de könnyedén elnyomható, ha a siker és a pénz ennyire kézzel fogható. A Milli Vanilli történetét – feltehetően – ma már kevesebben ismerik, mint a 90-es évek elején. Talán „Az évszázad botránya” alcím is erős túlzás, de akkor tényleg hatalmas botrány volt. Hogy ma már fel sem kapjuk a fejünket arra, ha valaki csak a playback-ből él? Nem igaz. Felkapjuk, csak ezért már nem vonul senki az utcára, és nem töri össze a lemezeket. A film egy retro körutazás a 80-as évek NSZK-ból Los Angelesig. Érezzük az idő múlását, de nem rémülünk meg tőle, inkább jól esik.