"Régi vágyam teljesül azzal, hogy ... " - Hajdu Tibor interjú

Hajdu Tibor az egyik legismertebb színművész és színházi alkotó Magyarországon, akinek karrierje lenyűgöző sokszínűséget mutat a színpadon, a filmvásznon és a szinkronvilágban egyaránt. Az interjú során Tibor megosztja velünk legfrissebb élményeit az elmúlt nyárról, bepillantást nyújt a Győri Nemzeti Színház őszi-téli szezonjára készülő premierjeibe, és beszél a rendezői ambícióiról is. Miközben mesél az általa formált karakterekről és az alkotói folyamatokról, a szakmája iránti elhivatottsága világosan kirajzolódik. Egy különleges utazásra hívjuk az olvasót, ahol megismerhetik Hajdu Tibor gondolatait a színészetről és az életéről.

Hogyan telt a nyarad? Jutott időd pihenésre vagy már aktívan kellett fókuszálj a Győri Nemzeti Színházas őszi-téli premierekre?
Bár rövidnek tűnt a nyár, idén elhatároztam, hogy tudatosan többet fogok pihenni. A tavalyi évad sűrűsége miatt szükségem is volt erre. A kedvesemmel Olaszországban nyaraltunk, ami fantasztikus élmény volt. Nápoly gyönyörű város, de Sorrento talán még szebb volt. A finom ételek, a tenger és a Vezúv látványa felejthetetlenné tették az utat.

Nyáron a színház egy kicsit háttérbe szorult , egy diploma filmet forgattunk még augusztusban, ezen túl még nagymamám főztjét élvezhettem Nyírkércsen. Három hete pedig “bedurrant” az új évad első próba folyamata.

Milyen szerepekben láthatunk Téged a következő hónapokban? 

Jelenleg egy Shakespeare adaptációban dolgozom Győrben, a Szentivánéji álomban. Izgalmas színházi esztétikával megálmodott előadás lesz, egy moszkvai rendező, Ilja Bocsarnikovsz koncepciójában. Demetrius szerepe az enyém. A történet viszonylag egyszerű, hiszen mindenki volt már szerelmes életébenben... (nevet) Viccet félre. A “szerelem” által befolyásolt ember humoros és fájdalmas reakcióit megmutató előadás lesz.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a következő bemutatóm szintén egy Shakespeare anyag lesz. Monodráma formájában készülök a III. Richárd bemutatóra a Padlás színházban, szintén Győrben. Zakariás Zalán rendezi, akivel az életben nagyon szoros a kapcsolatunk. Hatalmas kihívás, hogy ennyi szélsőséges karaktert kell megformálnom egyedül.
A tavaszi szezonban pedig a nagyszínpadi bemutatók között szerepel Jókai Mór - Egy magyar nábob c. regény adaptációja, szintén “Zaki” (Zakariás Zalán) rendezésében. Ebben az előadásban Kis Miska szerepét játszhatom el. Azt a szerepet, melyet a Várkonyi Zoltán által rendezett filmben Bitskey Tibor kiválóan alakított.

Úgy értesültünk a sajtóból, hogy rendezőként is lesz lehetőséged kipróbálni magad. Mit tudhatunk már erről a tervedről? 
Igen, a hír igaz. (nevet) 2025-ben Jókai Mórra emlékezünk, akinek egyik híres műve a Cigánybáró című kisregény. Az alkotásból készült egy népszerű rajzfilm is, amelyet Dargay Attila, Romhányi József és Nepp József ötlete alapján készítettek el, és Szaffi címmel vált ismertté. - Nem mellesleg jövőre ünnepli bemutatásának 40. évfordulóját.-

A fő cselekményszál egy árván maradt fiú “felnövéstörténetét” mutatja be.  A tavaszi bemutató egy musical változat lesz, amely Szemenyei János és Galambos Attila kiváló zenéivel lesz fűszerezve. A premier a Kisfaludy kamarateremben lesz látható 2025 áprilisában.  Ennél többet nem árulhatok el...
Régi vágyam teljesül azzal, hogy rendezek.
Sok feladat van még a próbafolyamat kezdetéig, de az alkotótársaimmal és a győri társulattal könnyű dolgom lesz.

Nagyon sokoldalú művész vagy. Ha a filmek, színház, szinkronszerepek között kellene választanod, hogyan nézne ki a sorrend? Mi áll a legközelebb a személyiségedhez? 
Ez egy elég bonyolult kérdés... Nagyon nehéz rangsort állítani, mivel mindegyik szakma más- más dolgot használ belőlem. Adrenalin szempontjából a színháztól kapom a legtöbbet, hiszen az a pillanat művészete. Ott aznap este van egy lehetőségem létrehozni valamit, amin előtte hetekig dolgoztunk. A film idegrendszerileg számomra sokkal megterhelőbb, hiszen ott percenként kell ki -be kapcsolni. Másfajta játékmódot kell alkalmazni forgatás közben. A szinkron ezzel szemben kikapcsolódás. Külföldi színészek alakításait nézem nap mint nap, miközben a hangomat kölcsönzöm nekik. Sajnos képtelen vagyok rangsorolni, ez hármas holtverseny. A Batman szinkronizálása nekem ugyanolyan sokat jelentett, mint Toll Jenő karakterének megformálása.

Sokan a Petőfi-film, a Most vagy soha című történelmi kaland filmből ismernek Téged. Milyen volt a forgatás? Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? 

A magyar történelem legismertebb napjáról szóló filmben szerepelni hatalmas dolog. 

Ami a leginkább megmaradt, az a jó hangulat, ami a forgatáson uralkodott. Mindamellett, hogy mindenki professzionálisan tette a dolgát, nem maradt el a “zrikálás” és a humor sem.  Rengeteg helyszínen forgattunk a Fóton található reformkori várostól, a monostori erődön át,  a budai várig. Hosszú, forró nyári napok voltak, állóképesség tekintetében embert próbáló feladat volt, számomra is. Mindenkinek más és más taktikája van erre az időszakra. 

Nekem minden nap végén az utolsó momentumom, hogy kitalálom a következő nap “rutinját.” Nem kell nagy dolgokra gondolni: milyen ütemben készülök el reggel, mi lesz a napi táplálék amit beviszek a testembe, vagy mikor és hol tudok kávézni. Ezek ugyanúgy a nap részei, mint a felvételek, vagy a forgatás előtti kamerapróbák. 

A másik dolog, amit szeretnék kiemelni az Horváth Lajos Ottó színészi munkája és játéka. A forgatás alatt élmény volt nézni azt a mértani pontosságú játékmódot, ahogyan Ő dolgozik. De nemcsak szakmailag, hanem emberileg is felnézek rá.  A 200 első randi óta nem forgattam ilyen sokat egyhuzamban, ráadásul azt a munkát is Lóth Balázs rendezése alatt csinálhattam végig, ismét különleges élmény volt vele együtt dolgozni. Ezek által a találkozások által méginkább felértékelődnek a forgatások.

[2024.09.15.]