Kísérleti táncszínház, musical elemekkel - harmadszor is

Atlétás rockerek, vámpírok és királynők lepték el a Munkácsy Mihály Művelődési Házat Törökbálinton. Hogy mi végett? A mélyen tisztelt publikum szórakoztatására…

„Ez nem egy egyszerű musical show. Ez a furcsa lenyomata annak, amit mi a zenés színházról gondolunk. Nem elégszünk meg azzal, hogy másokat utánozzunk, de azzal sem, hogy pusztán különbözőségünket hangsúlyozzuk. Alternatívákat kívánunk teremteni, egy önálló alapokon álló produkciót, amelyben továbbgondoljuk a történetet. Nem a darabok történetét, hanem a színházat. Meg szeretnénk teremteni az alternatív zenés színjátszást, ahogy a prózai régóta létezik.” - hangzik a kis társulat ars poeticája, amelyhez a végletekig ragaszkodnak.

Sikerül is nekik a megvalósítás? Nagyrészt igen. Meg kell vallani, hogy aki beül az előadásukra, nem kap mást, mint amit ígértek Neki. Van zene, van tánc, vannak ötletek, meg minden, ami egy musical produkcióhoz kell. Ami igazán nagyot dob a show-n, az a lelkesedés. Abból aztán egy percig sincsen hiány a csapat egyik tagjában sem. Nem véletlen tehát, hogy népes társaság gyűlt össze a Musical Show 3. alkalmára a Munkácsy Mihály Művelődési Házban. Kígyózó sor a jegypénztárnál, apróbb káosz, egymásra találó ismerősök és izgatott várakozás. Miután pedig mindenki megtalálta a helyét, függöny fel: Show Time!

A már bejáratott és az újonnan feldolgozott Queen dalok ismét elérik a kellő hatást, sőt valamivel dinamikusabbak, mint az előzőekben. Összeforrottabbak. Jólesően ismerősek a dallamok, kellemes a hangszín, bevált a koreográfia, és jóval többen vannak a színpadon. Bizony a kis csapat kibővült, így már nem is olyan kicsi. Immáron jelen van benne az igencsak fiatal korosztály is, ami még frissebbé varázsolja az előadást.

Hosszas taps zárja az előadást

Második felvonás, szimbolikus kastélyi díszlet és a zombik támadása. Jó, nem zombik, vámpírok, csak egy-egy alkotói elképzelésben eléggé keverednek, ahogyan Polanski művében is. Ez kinek tetszik, kinek nem. Szerintem egy gondolatnak jó, többnek nem sűrűn. De visszatérve: kezdetét veszi a Vámpírok bálja szakadt ruhás, darabos mozgású halhatatlanokkal. A dalok angolul hangzanak el, amit részemről sérelmezek kicsit, de lehet, ezzel egyedül vagyok. És biztosan nagyon jó oka is van. Ám az eredmény ezen kívül is hagy csekély kívánnivalót maga után. Talán a be nem járatottság műve, talán másé, mindenesetre másodszorra szívesebben nézném meg.

A soron következő Elisabeth-tel ilyen gondok nem akadnak. Ugyan megesnek apró bakik egy-egy elemnél, de hát az még a legnagyobbakkal is előfordul. Összességében megállja a helyét, a Holló Balázs alakította Halál és a brigádja meg kiváltképpen jól végzi a munkáját. Az öltözékeken ugyan van még mit csiszolni, de tudván, hogy kísérletezésről van szó, teljes mértékben elfogadhatóak.

Végül, de nem utolsó sorban aztán felbukkan a színen Vágó Bernadett, akinek a show zárásaként kell egy tánc Solti Ádám koreográfussal. Mindezt már csak meghajlás és hosszas tapsolás követi, no meg virágátadás, többek között Stróbel Zsuzsanna rendezőnek. Brávó, brávó!

SzabóMG

[2008.03.18.]