A négyütemű rock & roll motor - A V'Moto-Rock története V.

Négy kitűnő rock muzsikus sorsszerű találkozásának, 12 évi együttműködésének eredménye: 7 nagylemez, 3 és fél kislemez, számtalan hazai és külföldi koncert, és nem utolsó sorban – a közönségsiker. Bár szakmai életpályájuk nem mutat töretlen diadalmenetet, utólag visszatekintve, mégis megállapítható, hogy fontos és maradandó értéket alkotva járultak hozzá a magyar rockzene egyetemes történelméhez. Az 1977-ben alakult V’Moto-Rock történetét több részben próbáljuk rekonstruálni.

V.rész: Lejtmenetben

A zenekar történetében a ’80-as évek közepén az elektronikus hatások továbbra is megmaradtak. A fiatalabb, felnövekvő korosztály mégsem fogadta el maradéktalanul a fülének kedves, modern felfogású dalokat, hiszen jórészt, saját nemzedékéből választotta kedvenceit. Az idősebbek, akik együtt „öregedtek” a bandával, viszont nehezebben barátkoztak az új hangzással. A Menyus-féle jóízű gitárszólók (legalábbis a lemezeken) csak nyomokban fedezhetők fel; inkább csak saját szerzeményeiben hallhatók.

A 6. számú LP Best of V'Moto-Rock címen jelent meg Favorits kiadásban (SLPR 711). Szokásuktól eltérően, a „Fény felé” c. 7.(és egyben utolsó) albumukkal (SLPM 37128) nem várták ki a két éves periódust, így az már 1987-ben a boltokba került. Az LP-n a ’86-os „Moziklip”, valamint Pisti által írt és énekelt „Tűzvarázsló”-n kívül, a Menyus jegyezte „Miért” igazán említésre méltó. Úgy tűnik, végképp eljegyezték magukat az elektronikus zenei stílussal. Dobgép, komputerprogram, szintetizátorok…Hiába, haladni kell a korral – legalábbis, akkor úgy gondolták.

Mentségükre szolgáljon, hogy ez idő tájt, Magyarországot elborította a lakodalmas „rock” szennye, valamint az igénytelen, gépies diszkózene. A hagyományos rock csillaga leáldozott, a műfajt képviselő bandák sorra feloszlottak. Ekkorra már a VMR tagjai is érezték, hogy valahogy semmi sem a régi…

A külföldi érvényesülés felé, egy kanadai turné képében ugyan még megcsillant a remény, de az sem egészen úgy alakult, ahogy ők szerették volna. Hazaérkezvén, szép lassan elindult a bomlás folyamata. Egyrészt a zenekar tagjai külön-külön is részt vállaltak más produkciókban; Menyus a „Gitárpárbaj” lemezen és turnén gitározott, Rózsi a „Szerelem első vérig” filmben dolgozott. Lerch Pisti, pedig Dés Lászlóval létrehozta a Supergroup c. formációt és lemezt. Ezen kívül, első szólólemezét szerette volna tető alá hozni.

A pontot az „i”-re (az emberi okokat leszámítva) végül is az tette fel, hogy a Hanglemezgyár nem hosszabbított velük szerződést. Ebben a helyzetben jelentkezett egy „kiadó”, aki azon túlmenően, hogy láthatóan nem értett a lemezkiadáshoz, előnytelen, szinte teljesíthetetlen szerződést kínált. Demjén Rózsi még hajlott volna rá, hogy aláírja, de Lerch Pisti vállalhatatlannak tartotta. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy mielőtt a hengerekben a dugattyúk egymás ellen kezdenének dolgozni; mielőtt végképp elfolyik az olaj a rendszerből - inkább parkoló pályára állítják a rockmotort. Így 1989-ben levették a rendszámot, leadták a forgalmit, a kulcsot pedig (örökre?) páncélba zárták.

(Vége következik)

Olvass tovább: A V'Moto-Rock története sorozat összes része

Hegedűs István

[2008.06.11.]