A négyütemű rock & roll motor - A V' Moto-Rock története III.

Négy kitűnő rock muzsikus sorsszerű találkozásának, 12 évi együttműködésének eredménye: 7 nagylemez, 3 és fél kislemez, számtalan hazai és külföldi koncert, és nem utolsó sorban – a közönségsiker. Bár szakmai életpályájuk nem mutat töretlen diadalmenetet, utólag visszatekintve, mégis megállapítható, hogy fontos és maradandó értéket alkotva járultak hozzá a magyar rockzene egyetemes történelméhez. Az 1977-ben alakult V’Moto-Rock történetét több részben próbáljuk rekonstruálni.

III.rész: Teljes gázzal a csúcsra…

A debütáló LP mérsékelt sikere láttán a V’Moto-Rock legénysége is érezhette, hogy minek erőltetni azt, ami nem megy, így az 1980-as esztendő 180 fokos fordulatot hozott zenéjükben – és öltözködésükben. Rózsi szekrényébe zárta a bőrszerkót, és vele együtt az egész zenekar, csíkos-zakó-nadrág-nyakkendős öltözetben állt a fényképezőgép elé. A design-váltás természetesen a zenének is szólt; a banda, pályafutásának egyik legjobb alkotását tette le a rockzene asztalára.

A második album (SLPX 17627) éppúgy nem kapott címet, mint az első, de nem is ez volt a lényeg; a tíz dal közül egyetlen egy sincs olyan, ami töltelékként került volna fel a hanghordozóra. Élén a „Várj, míg felkel majd a nap”-pal - mely mind hangszerelésében, mind szövegében máig egyedülálló - olyan opuszok sorakoznak, mint az „El kell, hogy engedj”, a „Gépnek születtem”, vagy a „Blues".

A dalok többsége a már említett szerzőpáros tollából származik, és Rózsi zseniális daltolmácsolása mellett – újdonságként – Lerch István billentyűs is énekszerephez jut. Peter Hauke, az Omega akkori német menedzsere is felfigyelt a fantasztikus albumra; az Omega stúdióban előbb elkészítették az angol nyelvű demot, majd Frankfurtban magát a lemezt is fölvették. Nem rajtuk, de még csak nem is Haukén múlott, hogy nem sikerült ezzel az anyaggal betörni a nyugati piacra…Mindenesetre jellemző az akkori viszonyokra, hogy a fiúk még tiszteletpéldányt sem kaptak a Németországban Motorock néven megjelent lemezből.

Ha már az angol nyelvű LP nem jött össze a hazai piacon, akkor jöjjön egy újabb magyar! Még ezt megelőzően, 1981-ben, kiadták a készülő album két nótáját, a „Gyertyák” és „Új év” címűeket kislemezen (SPS 70526). Aztán, 1982-ben látott napvilágot a motoros csapat másik zenitje, a 11 szerzeményből álló „Gyertyák” (SLPX 17696). A már megismert, címadó, lírai tétel – hasonlóan a „Várj míg…”-hoz - telitalálat.

Demjén különleges frazírozása, a vokálok, a hangszerelés, nem utolsó sorban a dalszöveg, újabb bizonyíték a szerzőpáros, és persze a banda rendkívüli tehetségére. Az indító nóta a „Gömb”, Rózsi hátborzongatóan szép, irodalmi értékű eszmefuttatása bolygónkról és a rajta élő emberi lényekről – Sztankay István narrációjával. Említésre méltó az „Új év” (kislemez „B” oldaláról már ismert) tétele, mely magán viseli a frissen divatba jött újhullámos stílusjegyeket. A gyönyörű, lírai „Angyallányt” a szerző, Lerch István énekével hallhatjuk.

(folytatjuk)

Olvass tovább: A V'Moto-Rock története sorozat összes része 

Hegedűs István

[2008.05.24.]